Ez egy tészta, ami sonkás. Vagy nem!

Ma futni voltam és roppant kívántam egy kis szénhidrátot, de úgy, iziben. Nos, ilyenkor vagy megkenek egy szelet kenyeret némi krémmel, teszek rá azt, amit találok és befalom nagy kedvvel, vagy előveszek egy zacskó tésztát és kitalálok rá valami hip-hop szószt és határok nélkül tömöm magamba, mintha fizetnének érte. Nem tehetek róla! Én már csak ilyen vagyok! És különben is! A tészta akkor jó, ha csúszós! Hát tehetek én róla, hogy az egész maradéktalanul csúszik le a nyelőcsövemen? Azt hiszem, hogy ebben az egyenletben én nem is vagyok meghatározó tényező! Már nem emlékszem, hogy, hogy is hívják az ilyet, de nem is ez a lényeg. Elvesztem az eszemet és mire észbe kapok, csak hűlt helyét találom a mindennek. Mert mi egy jó tészta titka? Ne legyen túlfőzve, legyen egyszerű, laktató és finom. Pofon egyszerű. Én sem estem ma túlzásba! Míg főztem a szárazanyagot, addig elkészítettem hozzá a ragut. Aztán egy gyors összeforgatás, rengeteg friss petrus, némi ( na jó, rengeteg) parmezán és kezdődhet a lakoma.

Hozzávalók

300 g száraz tészta (fusilli, farfalle, penne)

3 egész paradicsom, hámozva, kockákra vágva

2 gerezd fokhagyma, zúzva

20 cm póré apróra vágva

4 ek olíva olaj

2-3 szelet szárított sonka kockázva

só, bors

1 csokor friss petrus

parmezán

Tegyünk fel forrni egy fazékban vizet. Minimum 2 liter vízben főzzük. Az az igazi, amikor a tészta táncol a vízben főzés közben. Sózzuk is, de csak akkor, ha már forr a víz. Közben hevítsünk egy edényben olajat, adjuk hozzá a pórét, sózd és 6-7 perc alatt folyamatos keverés közben dinszteljük puhára. Közben kezdjük el főzni a tésztát. Ne főzzük túl, a dobozon olvasható idő nagyjából jó. A megpuhult póréhoz add hozzá a fokhagymát, 2-3 perc után a sonkát, majd további 2 perc után a paradicsomot. Rotyogtasd 4-5 percig, adj hozzá 1 dl tésztavizet, sózd, borsozd, rotyogtasd még 1 percig, add hozzá a finomra vágott petrus egyharmadát, majd keverd hozzá a közben megfőtt és leszűrt tésztát. Nagyjából egyszerre fogsz elkészülni. Forgasd össze, önts rá pár kanál olíva olajat és adagold tányérra. Reszelj a tetejére friss parmezánt vagy bármilyen kemény sajtot és szórd meg bőven friss petrussal a tányért. Dob egyet rajta, ha tekersz rá egy kis friss borsot is. Én mondom, nem lesz könnyű lekattanni róla! Amilyen egyszerű, olyan káros is. Ha nem vigyázol, függő leszel! Figyelem! Újabb drog a Nap alatt!

Tarja, kenyér, mustár, sör

Böjt ide vagy oda, nekem ma húsra fájt a fogam. Egyszerű, pepecs mentes husira, ami, hogy úgy mondjam magától készíti el saját magát. Nem találtam fel a spanyol viaszt, nem alkottam meg minden idők legklasszabb étkét. Nem is volt ilyen célom. Tényleg a vágyaim hajtottak és szerencsére nem is csalódtam a már- már unalmasnak hitt ízekben. Ez egy olyan étel, ami önmagában is költemény, nagyon nem törődtem azzal, hogy külön köret is kerüljön alá, mellé, hozzá. Rozskenyérrel ettem, ami a sörben sütés kapcsán amúgy is igen passzol ehhez az ízvilághoz, hiszen a kenyér savanykás íze barátain segíti ki a barna sör lágy, édeskés, kesernyés hármasát. Nem kell megijedni, bátran ehetik azok is, akik amúgy zsigerből utasítják el a keserű árpalét. Ez az íz, nem az az íz, persze azt sem állíthatom, hogy egyáltalán nem felismerhető az eredeti vonal. Legyen ez a motiváció, teszteljétek le bátran.

Recept

70 dkg tarja, szeletelve

1 doboz barna sör

2 gerezd fokhagyma nagyra darabolva

1 fej nagyobb vöröshagyma nagyra darabolva

1 ek magos mustár, a húsokon elkenve

fél ek só

frissen őrölt bors

1 nagyon babérlevél

tetszés szerint 1-1 szál répa, petrezselyem

A húsokat tedd tűzálló tálba. Öntsd rá a sört, add hozzá a hagymákat, fűszereket. Fedd le és 200 fokon süsd jó 80 percig. Omlós, zamatos, hús vár a végén. Barna rozs kenyérrel, savanyú ubival tálalható, de bármilyen köretet elvisel. Mondjuk egy savanyú káposztás, héjas burgonyát?

A kisült pecsenyelé nem kidobandó. Adjuk az asztalra mártásként, külön edényben. Persze átszűrve.

Humusz Nikitől!

Tegnap megint világgá mentem! Na jó! Nem is olyan messzire, de azért 2 órát vonatoztam, hogy elérjek barátaimhoz, Mosonmagyaróvárra. Próbáltam valami helyi speccel készülni, de a sajton és az óvári módra húson, túl sok dologgal nem rukkolhatnék elő, így más tollával ékeskedem, konkrétan Niki barátnőm humuszával, amiről azt hittem, hogy reggelire nem a legjobb választás, de tévedtem. Bátran állíthatom, hogy remekül megállja a helyét reggeli energia bombaként a virslik, sonkák és szalámik unalmas koszorújában. És ha azt is elárulom, hogy 3 perc alatt elkészül, beleértve a fokhagyma pucolást és a konzerv kibontását is, akkor még inkább kedvesebbé és szerethetőbbé válik ez a puritánnak, ám annál inkább minden napibbnak nevezhető kencefice.Köszönjük arab barátainknak, hogy kitalálták és számunkra is elérhetővé tették ő humuszságát.

Az alapanyagok között szerepel egy tahini nevű izé, ami nem más, mint az arab konyhában gyakran használt szezámpaszta. Nélküle nem humusz a humusz, szóval ezt szerezzétek be, mert ez adja a lelkét. Nagyobb szuperekben kapható. ( Házilag is készíthető)

Hozzávalók:

• 10 dkg szezámmag
• 0,5 dl víz
• 1 gerezd áttört fokhagyma
• 1 evőkanál olíva olaj
• só
• fél citrom leve

A szezámmagot pirítás nélkül megdaráljuk (én kávé/mákdarálón csináltam), majd mehet bele a víz és a felaprított fokhagyma. Ezekkel összeturmixoljuk, majd jöhet bele a fél citrom leve, az olaj, és a só. Úgy tudnám jellemezni, hogy a palacsintatésztánál kicsit sűrűbb, kesernyés krémet kell kapnunk, ami még folyik, vagyis folyékony állapotú. Ha elkészült, jól zárható üvegbe töltöm, a tetejére olajat öntök, így meggátolom az oxidációt. Hűtőben tárolom.

Recept

2 doboz csicseriborsó konzerv, lecsepegtetve, levét megtartva

1 citrom vagy lime leve ( a lime selymesebb, lágyabb)

1-2 gerezd fokhagyma durvára aprítva

2 csapott ek tahini

4-5 ek olíva olaj

só

Az összes hozzávalót turmixba tedd és keverd krémesre. Ha nem elég krémes, a félretett léből adj hozzá és krémesítsd tovább. Pitával, pirítóssal, sós lepénnyel, bármivel fogyasztható. Elég tömény, szóval vigyázzunk vele!

Niki! Köszönöm! Humuszban gazdag napokat! Jön a nyár! Asztal ne maradjon nélküle!

Humusz Nikitől!

Tegnap megint világgá mentem! Na jó! Nem is olyan messzire, de azért 2 órát vonatoztam, hogy elérjek barátaimhoz, Mosonmagyaróvárra. Próbáltam valami helyi speccel készülni, de a sajton és az óvári módra húson túl sok dologgal nem rukkolhatnék elő, így más tollával ékeskedem, konkrétan Niki barátnőm humuszával, amiről azt hittem, hogy reggelire nem a legjobb választás, de tévedtem. Bátran állíthatom, hogy remekül megállja a helyét reggeli energia bombaként a virslik, sonkák és szalámik unalmas koszorújában. És ha azt is elárulom, hogy 3 perc alatt elkészül, beleértve a fokhagyma pucolást és a konzerv kibontását is, akkor még inkább kedvesebbé és szerethetőbbé válik ez a puritánnak, ám annál inkább minden napibbnak nevezhető kencefice.

Sült zöldség! A többi túró!

Jól van na! Engedek a nyomásnak! Ma semmi hús, böjtölők, nektek kedvezek. Persze senki sem tiltja meg, hogy kerüljön mellé némi véres hurka vagy velős pacal. Ejj! Ezt azért én sem gondoltam komolyan. Tegnapról maradt némi csipszes zsemlemorzsám, ezt használtam fel egy kicsit más formában. Sütöttem finom, fűszeres zöldségeket, a túrót összevarázsoltam ezzel- azzal, hőkezeltem és már ehettem is ezeket az elsőre kicsit furcsa, de igazából teljesen egyszerű és laktató, kellemes, nyáresti hangulatot idéző falatokat. Lehet, hogy még korai a nyarat emlegetni, bár a mai 20 fok teljesen ebbe az irányba vitte el a gondolataimat. Terasz, illatok, kellemes szellő, hűvös, méretes fröccs. Jajj! Ugye mindenki vágyat érez, hogy újra az udvaron kelljen aludni, mert a lakásban elviselhetetlen a hőség. Azért szeretjük. És szeressük ezt a mai ihletet is, ami egy újabb példa arra, hogy teljesen egyszerű dolgokból, nem túl bonyolultan is lehet finom és újszerű fogásokat elkészíteni. Lehet próbálkozni! Nem fog fájni.

Recept

1 közepes padlizsán hosszában, 3-4 mm vékonyra szeletelve

1-1 piros és sárga kaliforniai paprika 2 cm széles csíkokra vágva

20 cm póré 2 cm szélesre karikázva

3 gerezd fokhagyma

2-3 szál friss rozmaring de lehet szárított is (2-3 késhegynyi)

5-6 levél friss bazsalikom (szárítottból 1 kiskanálnyi)

só, bors

negyed kiló túró

1 tojás szétválasztva, a fehérje habbá verve

10 dkg zsemlemorzsa

1 kk pirospaprika, ha van csípős is adható hozzá

1 marék paprikás chipsz összezúzva

só, bors

1 ek olíva olaj

2-3 dl olaj a sütéshez

Serpenyőben olajat hevíts, tedd bele a fűszereket, fokhagymát. Gyenge lángon melegítsd, tedd bele a pórét. Fedő alatt 5-6 percig főzd. Húzd le a tűzről, szedd ki a hagymákat. A padlizsánt és a paprikákat egy másik serpenyőben kevés olajon grillezd meg, sózd, borsozd. Majd add a pórés, fokhagymás keverékhez. A túrót törd össze, keverd össze a morzsával, paprikával, csipsszel, tojással, fűszerekkel, olajjal és a legvégén óvatosan forgasd hozzá a fehérje habot. Formázz vizes kézzel 6-7 cm hosszú, 2 cm átmérőjű hengereket, majd a félretett, fűszeres olajban süsd aranybarnára. 6-7 perc alatt el is készül. Az olaj ne legyen tűzforró, mert akkor kívülről csak megég, belül pedig nyers marad. A tálalás egyszerű. Fogj a kezedbe egy túrórudat, harapj rá, a másik kezeddel pedig villával nyalábold az illatos, fűszeres zöldségeket a szádba. Friss, ropogós kenyérrel, olasz lepénnyel az élvezet tovább fokozható! Na és egy üveg bor! Az is kell hozzá! Mondjuk fehér és száraz! Tuti lesz!

Sült zöldség! A többi túró!

Jól van na! Engedek a nyomásnak! Ma semmi hús, böjtölők, nektek kedvezek. Persze senki sem tiltja meg, hogy kerüljön mellé némi véres hurka vagy velős pacal. Ejj! Ezt azért én sem gondoltam komolyan. Tegnapról maradt némi csipszes zsemlemorzsám, ezt használtam fel egy kicsit más formában. Sütöttem finom, fűszeres zöldségeket, a túrót összevarázsoltam ezzel- azzal, hőkezeltem és már ehettem is ezeket az elsőre kicsit furcsa, de igazából teljesen egyszerű és laktató, kellemes, nyáresti hangulatot idéző falatokat. Lehet, hogy még korai a nyarat emlegetni, bár a mai 20 fok teljesen ebbe az irányba vitte el a gondolataimat. Terasz, illatok, kellemes szellő, hűvös, méretes fröccs. Jajj! Ugye mindenki vágyat érez, hogy újra az udvaron kelljen aludni, mert a lakásban elviselhetetlen a hőség. Azért szeretjük. És szeressük ezt a mai ihletet is, ami egy újabb példa arra, hogy teljesen egyszerű dolgokból, nem túl bonyolultan is lehet finom és újszerű fogásokat elkészíteni. Lehet próbálkozni! Nem fog fájni.

Recept

1 közepes padlizsán hosszában, 3-4 mm vékonyra szeletelve

1-1 piros és sárga kaliforniai paprika 2 cm széles csíkokra vágva

20 cm póré 2 cm szélesre karikázva

3 gerezd fokhagyma

2-3 szál friss rozmaring de lehet szárított is (2-3 késhegynyi)

5-6 levél friss bazsalikom (szárítottból 1 kiskanálnyi)

só, bors

negyed kiló túró

1 tojás szétválasztva, a fehérje habbá verve

10 dkg zsemlemorzsa

1 kk pirospaprika, ha van csípős is adható hozzá

1 marék paprikás chipsz összezúzva

só, bors

1 ek olíva olaj

2-3 dl olaj a sütéshez

Serpenyőben olajat hevíts, tedd bele a fűszereket, fokhagymát. Gyenge lángon melegítsd, tedd bele a pórét. Fedő alatt 5-6 percig főzd. Húzd le a tűzről, szedd ki a hagymákat. A padlizsánt és a paprikákat egy másik serpenyőben kevés olajon grillezd meg, sózd, borsozd. Majd add a pórés, fokhagymás keverékhez. A túrót törd össze, keverd össze a morzsával, paprikával, csipsszel, tojással, fűszerekkel, olajjal és a legvégén óvatosan forgasd hozzá a fehérje habot. Formázz vizes kézzel 6-7 cm hosszú, 2 cm átmérőjű hengereket, majd a félretett, fűszeres olajban süsd aranybarnára. 6-7 perc alatt el is készül. Az olaj ne legyen tűzforró, mert akkor kívülről csak megég, belül pedig nyers marad. A tálalás egyszerű. Fogj a kezedbe egy túrórudat, harapj rá, a másik kezeddel pedig villával nyalábold az illatos, fűszeres zöldségeket a szádba. Friss, ropogós kenyérrel, olasz lepénnyel az élvezet tovább fokozható! Na és egy üveg bor! Az is kell hozzá! Mondjuk fehér és száraz! Tuti lesz!

Ropogjon az a csirkeszárny! Chipszet rá!

Bakker! Észre sem vettem, de már 8 darabot be is faltam a szárnyacskákból. Nem tudom, hogy honnan jött az ötlet, de ez nem is olyan fontos. Tegnap akadt a kezembe egy tálcányi szárnyacska, pusztán a valamire csak jó lesz felkiáltás ege alatt. Sokáig nem pihentek a hűtőben, jóformán még meg sem szoktak ott, én már el is szakítottam őket kedves kis barátaiktól, akikkel éppen hogy megismerkedtek. Nem nagy szám ez az étek, elkészítése sem túl macerás. De, mint tudjuk, az egyszerű dolgok a legnagyszerűbbek. Ezen nincs mit túlmagyarázni. Első körben BBQ-t akartam, majd rántani. De jöttek gondolatok leveshez, pörkölthöz és már nem is tudom, hogy mennyi minden máshoz. Azt hiszem, hogy kicsit túllihegtem a feladatot, nagyon oda akartam magamat tenni csirkeszárny fronton is. Aztán eszembe jutott, hogy mi lenne, ha nem is olajban sütném, hanem sütőben és nem grill formában, hanem amolyan bundával bevonva, mintha panírozott volna. Hát, ez maradt a végső vonal. Bundás is, sült is, finom is, ropog is. Mi kell még? Hát még több szárny! És nem lesz olajszag a lakásban!

Recept

10-15 csirkeszárny, megmosva, darabolva

1 tojás

1 kk mustár

1 kk Erős Pista

1 kk só

2 gerezd zúzott fokhagyma

3-4 ek olaj

bors

15 dkg zsemlemorzsa

egy nagyobb maroknyi fűszeres chips, finomra törve, a morzsával elkeverve

1 tk pirospaprika

A mártogatóshoz

1 dl tejföl

1 kk Erős Pista

só, bors

1 ek olíva olaj

bors

Kapcsoljuk be a sütőt 220 fokra. A szárnyakat főzzük elő 10 percig, majd szedjük őket ki, kicsit pihentessük. Közben a tojást, az olajat, mustárt, Pistát, sót, fokhagymát keverjük össze és forgassuk bele a szárnydarabokat. Hagyjuk állni 5-10 percig, majd egyenként forgassuk bele a morzsás keverékbe. Egy tepsire rakjunk rácsot és a bundázott húsokat tegyük rá. Így minden oldala egyformán sül majd. Ha megvagy vele, pumpás olajadagolóval fújjuk be őket, ennek hiányában egy ecsettel vond be őket vékonyan a zsiradékkal. Told be a sütőbe és süsd 20-25 percig. Szép ropogósra fognak sülni, garantálom. A sütés közben a tejfölt és a többi alkatrészt keverd össze, majd kínáld a fincsi szárnyacskák mellé. Salátával, kenyérrel, magában, majonézzel, friss paradicsommal, vagy bármivel összehozható, mindennemű kockázat nélkül. Nyámí! És még ropogós is! Durva!

Kar a karé, láb a lábé! Láb a karé, karalábé!

Jóóóóóóóóóó ég! Ezer éve! De annál nagyobb lendülettel! Ígérem, hogy jóvá teszem az elmaradást! Rómában voltam, megmártóztam az ottani remek időben és napokon keresztül mást sem csináltam, csak ettem és ettem. Aztán hazajöttem és micsoda meglepetés! Itt is tavasz van! Gyorsan be is vásároltam friss karalábéból, ami még egy kicsit drágus, de nem bírtam magammal, akartam a friss ízt. Eredetileg főzeléket terveztem, de az olasz hatás nem múlt el nyom nélkül, így némi tészta is került az ételbe, ami leves lett. Hiszen ki hallott már olyanról, hogy a főzelékbe tésztát tesznek? Ti hallottatok már ilyenről? Szóval tészta, de nem spagetti, még csak nem is olasz. Ez benne a csavar, belecsempésztem ebbe a szerintem isteni levesbe egy kis földrajzi fúziót és ázsiai instant tésztát tettem a forró lébe, mert jópofa kísérletnek tartottam. Szerintem bejött, mert ismét egy nagyon egyszerű és roppant olcsó étel született. Nekem most ez a kedvencem! Friss petrussal ettem és még mindig repülök!

Recept

80 dkg friss karalábé meghámozva, 1x1-es kockákra darabolva

1 ek olaj

1 nagy csokor friss petrus- fele finomra vágva, másik felét a a végén szórjuk frissen

1 csapott kanál barna rizsliszt (jó a rétesliszt vagy sima liszt is-de el is hagyható)

1 liter húsleves ( nagy duzzogva kockából, de akkor már némi leeső zöldségből némi alap)

só, bors

100 g instant ázsiai tészta ( nem üvegtészta), elhagyható, de kár érte ( a Smack leves remek és olcsó választás-100 forintért már lehet kapni és pont olyan tészta kell hozzá)

A karalábét az olajon 3-4 percig pörgetjük közepes lángon, sózzuk. Hozzáadjuk a finomra aprított petrust, elkeverjük. Megszórjuk a liszttel, megvárjuk, míg felszívódik, majd felöntjük a levessel. Főzzük puhára a zöldséget, de ne "túl" puhára. Kóstoljuk. Tehetünk bele erőset és szójaszószt is ízlés szerint. Tegyük bele az instant tésztát, hagyjuk állni 4-5 percig és együk meg az egészet! Egyedül! TAVASZ! Végre! A maradék friss petrust ne felejtsd! :)

Ez egy muffin! Nem édes, mert sós!

Már azt hittem, hogy nem is tudok belépni a rendszerembe, olyan régen nem voltam itt! Jó volt egy kis pihenés, de ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor be kell valljam, hogy nem bírnám ki főzés nélkül. Erre sajnos rá kellett döbbennem. Azt gondolná az ember, hogy okoz némi örömet, amikor átadhatod a fakanalat másnak. Ez persze így is van, egy rövid ideig. Aztán kezded érezni, hogy egyre közelebb kerülsz a konyhához, egyre több időt töltesz a hűtő és a kamra környékén, egyre jobban kiismered magad egy idegen helyen és milyen meglepő, de előbb- utóbb azon kapod magad, hogy kötényben állsz a tűzhely mellett és vacsorát vagy éppen szülinapi tortát készítesz. Ez lehet, hogy már beteges! Nem tudom. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért alakul ez mindig így. Miért nem tudom elengedni magamat és hagyni, hogy valóban vendég tudjak lenni? Bennem kódolva van a konyha, mint élettér? Úgy vagyunk mi egymással, mint borsó meg a héja? Nem tudom és talán nem is akarom, hogy ez másként legyen. Ott van a biztonság! Erről nem tehetek. Persze lehet, hogy azt hiszem, hogy én jobban tudom a receptet, az is lehet, hogy félek attól, hogy más íze nem tetszik majd és az is lehet, hogy azt gondolom, hogy nekem az a dolgom, hogy "konyhatündér" legyek. Lehet! De amíg nem zavarnak el, én lelkesen veszem át észrevétlenül a terepet és sütök akár olyan finom muffint is, mint ma délután a saját konyhámban.

Recept 12 muffinhoz

20 dkg liszt

20 dkg olvasztott vaj

2 egész tojás

5 dkg fetasajt (vagy más sajt reszelve)

20 cm póré nem túl apróra vágva

20 dkg brokkoli puhára párolva, kicsit összetörve

2 zacskó sütőpor

4 ek olíva olaj

fél dl langyos víz

só, bors,szerecsendió,

2 ek pirított szeletelt mandula (elhagyható, de lehet tökmag, vagy bármilyen más mag, pirítva)

A sütőt kapcsold 200 fokra. 3 ek olíva olajon fonnyaszd puhára a pórét, majd add hozzá a főtt, durvára tört brokkoli rózsákat, finoman sózd, borsozd, ízesítsd 1 késhegynyi őrölt szerecsendióval. Hagy hűlni, majd add hozzá a sz összes többi hozzávalót és keverd össze homogén masszává. Nem lesz túl sűrű a massza, nem is kell neki annak lennie. Ha megvagy vele, adagold ki a formákba és süsd 15 percig . A szilikon formával nem kell csinálni semmit. Ha teflont használsz, érdemes muffinpapírt használni, vagy kiolajozni töltés előtt.

Miután kisült, picit hagyd pihenni, aztán 6 darabot dugj el magad elől, mert annyira ízleni fog, hogy nem tudod abbahagyni. Önálló ételként, de bármilyen szaftos hús mellé adható köretként is. Én tejszínes csirkét készítek, de ezt csak halkan jegyzem meg, nehogy a böjtölő tömeg megorroljon rám. Jó ez a muffin! Tessék próbálkozni!

Egy kis zöldséges Quiche! ( ejtsd: kis)

Javában tart a böjt! Na, jó! Nem javában, csak szerda óta, hiszen ezen a napon búcsút intettünk a farsangnak és megkezdtük a felkészülést a húsvét időszakára. Ezzel a szerdával kezdődően 40 napig nem eszünk húst. Legjobb esetben csak húst nem. Megtisztulunk, áldozatot hozunk, böjtölünk. Az igazat megvallva nem tudom, hogy miért használok többesszámot, hiszen én nem mondok le a húsról egy percig sem, maximum ha a sors úgy hozza és napokig nem kívánom meg ezt az isteni csemegét, ha már így a katolikus egyház ünnepei körül sertepertélünk. Szóval 40 nap! Elismerésem azok előtt, akik kibírják azt, hogy úgy szervezzék meg étrendjüket ilyen rettenetesen sok napon keresztül, hogy abba semmi állatka husikája ne kerüljön bele.

Felmerül bennem a kérdés, hogy a vega katolikusok és nem katolikusok vajon hogyan böjtölnek? Ők miről mondanak le, ha már egyszer amúgy is lemondtak arról, amitől ilyenkor az ember önként távol tartja magát? Nevezhetjük ezt velük szembeni negatív diszkriminációnak? Vagy részükről az lenne a kihívás és áldozat, ha 40 napig újra fogyasztanának húst? Hát, én nem tudom! Mindenesetre érdekes összefüggések ezek! Persze, ha jobban belegondolok, Krisztus idejében nem hiszem, hogy olyan sok vega lett volna a világban, hogy miattuk "B" tervvel kellett volna készülniük a nagy szent atyáknak. Mennyivel könnyebb dolguk volt akkoriban! :)

Kedves böjtölők! Kitartást Nektek ehhez a vezekléshez! Nem mondom, hogy mától csak nektek kedveskedem, de ígérem, hogy több olyan étellel rukkolok elő, ami mellőzi a véres steak-et és isteni csabai kolbász sem kell hozzá! Hallelujah! Süssetek francia tojásos lepényt!

Recept

A tésztához

250 g liszt átszitálva

125 gr hideg vaj

1 egész tojás

3 ek hideg víz

1 kk só

Töltelék

2 szál sárgarépa, tisztítva, fél centi vastag, 6-7 cm hosszú hasábokra vágva

20 cm póré félkarikára, fél cm vastagon szeletelve

1 karalábé fél centi vastag hasábokra vágva

negyed kiló brokkoli kisebb rózsákra szedve

5 egész tojás

3 dl főzőtejszín

1 zacskó bébi mozzarella

só, bors, 3-4 csipet őrölt szerecsendió

3 ek olaj

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra. Tegyél fel egy lábost vizet forralni. Egy nagyobb tálba átszitált lisztet morzsold össze a rácsipkedett hideg vajjal úgy, hogy az összes liszt tapadjon a vajhoz. Gyorsan dolgozz, a vaj ne olvadjon meg a kezed melegétől. Add hozzá a sót, a vizet és az egy tojást, majd gyúrd össze gyorsan, formálj cipót, csomagold be folpackba és tedd a hűtőbe minimum fél-1 órára. Ezt a tésztát nem kell teljesen kidolgozni, mert pont az a lényeg, hogy kissé darabos maradjon.

Amíg pihen a tészta, addig olajon pirítsd le a hagymát, közben ha forr a víz először 4-5 percig a répát, további 3-4 percig a karalábét majd 2-3 percig a brokkolit is főzzük együtt ebben a sorrendben. Aztán hűtsük le, hogy megmaradjon a színük és az állaguk. A főzővizet ne öntsük ki, másnap főzhetünk vele egy jó kis levest. Ha lehűtöttük, óvatosan keverjük hozzá a hagymát, amit fűszerezzünk ízlés szerint. Én rozmaringot és majoránnát adtam hozzá. Hagyjuk pihenni.

Eközben a pihentetett tésztát nyújtsuk ki 3 mm vastag koronggá és egy kivajazott, kilisztezett 22cm átmérőjű piteformát béleljünk ki vele. Nyomkodjuk körbe, ami lelóg vágjuk le, szurkáljuk meg sűrűn villával és 15 percig tegyük be a sütőbe. Ha megvan, az 5 tojást és a tejszínt keverjük össze sóval, borssal, szerecsendióval. A zöldségeket halmozzuk a lepényformába, öntsük rá a tojásos tejszínt, osszuk szét a sajtgolyókat és toljuk vissza 35 percre a sütőbe. Akkor jó, ha még picit lágynak tűnik, de mégis érezzük az ellenállást, ha a tenyerünkkel kicsit ránehezedünk. Én hagyom a sütőben együtt hűlni, mert akkor biztos, hogy kihúzódik a töltelék. Friss salátával a legjobb, málnaecetes dresszinggel! Mondjuk!

Nos, lehet, hogy elsőre kicsit macerásnak tűnik, de azért jó ez a lepény, mert amíg az egyik dolog sül, tudjuk készíteni a másikat és ha okosak vagyunk, akkor a tésztát mondjuk előző este is elkészíthetjük, sőt, le is fagyaszthatjuk pár hétre, hogy csak gyorsan elő kelljen kapni a hűtőből, kiolvasztjuk és máris sütni tudjuk ezt az egyszerű, francia, vidéki lepénykét! Aki gondolja, szalonnával, füstölt tarjával, lazaccal, sonkával, csirkével vagy bármilyen hússal túrbózhatja a receptet! Persze külön- külön! Vagy bánom is én! :)

Madame et monsiaur! Bon appetit!

Már a desszertek is politizálnak?

Huh! De nagyon sikerült alkotni! Na, nem beképzeltségből mondom, de tényleg óriásiak lettek ezek a fánkok! Méretre. Legalább is! Azon gondolkodom, hogy vajon mitől képviselő a képviselő fánk? Próbáltam utána járni, de nem sok sikerrel. Ha valaki missziójának érzi, hát rajta, ossza meg velemi is, hogy mire jutott, mert én is kíváncsi vagyok a kutatás eredményére. Szóval ma édesség van porondon, nem is akármilyen. Van benne liszt, vaj, a krémben tejszín és cukor, szóval nem az a kifejezetten diétás izé ez kérem szépen. De engedtessék már meg nekünk, szerény halandóknak, hogy ha már édesség készítésre, aztán itt háborodok fel és kiabálom, hogy ha már édesség zabálására adjuk a fejünket, az legalább legyen tisztességes és kellően hizlaló is.

Pont. Hiszen olyan rövid az élet. Pár napja azon kaptam rajta magamat, hogy rendszeresen járkálok a konyhába és nyitogatom a szekrény ajtókat, abban bízva, hogy valami manócskák teletömték csokival, édességgel, cukorkákkal a fiókokat, rekeszeket, polcokat. Nem tudom, hogy mire számítok, amikor útra kelek, de egy biztos! Cukor éhségem van, de nagyon intenzíven. Tudom, nyalogathatnék nádcukrot, vagy ehetnék gumimacikat a Haribótól. Azok bezzeg itt rohadnak karácsony óta, mert a kutyának sem kellenek. De nekem ennél több kellett, ami egy kicsit tésztás, kicsit krémes és ami igazán egyszerűen elkészíthető. Szóval igen tisztelt Ház Elnök Úr, tisztelt Képviselő társak! Ma megeszem magukat, krémestől, kalapostól, fánkostól! Isten engem úgy segéljen!

Recept

Tészta

2 dl víz

10 tojás

22 dkg liszt

16 dkg vaj

csipet só, cukor

A krémhez

80 g finom cukor

4 dl tej

5 tojás sárgája

30 g kukorica keményítő vagy 25 dkg liszt

1 rúd vanília vagy egy tasak minimum bourbon vaníliás cukor

2 dl habtejszín

2-3 ek porcukor a szóráshoz (ez a krém a Larousse gasztronómiai lexikon receptje)

Melegítsd elő a sütőt 200 fokra és tegyél egy kisebb lábosba meleg vizet az alsó részére. Egy másik edénybe tedd föl a 2 dl vizet a vajjal olvadni, forrald fel, add hozzá a sót, cukrot, majd a forrásban lévő folyadékhoz keverd hozzá a lisztet. Addig keverd, míg jól összeáll és elválik az edény falától a massza. 1 percig még kevergesd nagy lángon, majd terítsd ki egy porcelán vagy fém tálra és hűtsd langyosra. Amíg hűl, addig 30 g keményítőt vagy a 25 g lisztet és 40 g cukrot keverj össze egy lábosban, adj hozzá 3,5 dl tejet és az egész vaníliát ketté hasítva, magokat kikaparva (vagy a zacskó vaníliás cukrot) és forralásig kevergesd. Mielőtt elkezded forralni, egy keverő tálkába válaszd szét az 5 tojás sárgáját, adj hozzá 40 g cukrot és fél dl tejet, keverd egyneművé. Most forrald fel a lisztes tejet, majd add hozzá a tojásos, cukros elegyet. 4-5 percig közepes lángon folyamatosan kevergesd. Ne hagyd abba, mert leég. Szép lassan besűrűsödik. Amikor már puding sűrűségű, hagyd kihűlni. Ha hideg vízbe teszed a lábost, gyorsabb a folyamat.

Amíg a krém pihen, a kiterített tésztát tedd vissza a lábosába és robotgéppel keverd hozzá egyenként a 10 tojást. Fontos, hogy egyenként tedd, mert ettől válik jó levegőssé a tészta és sütéskor ettől lesz megfelelő szivacsos a fánkok belseje. Ha megvagy mind a 10 tojással, sütőpapírral bélelt tepsire jó diónyi nagyságú halmokat nyomj habzsák segítségével. Ha nincsen, akkor egy erősebb nejlon zacskó is megteszi, aminek az egyik csücskét 3 cm átmérőjűre nyisszantasz és ezzel is tudsz halmokat nyomkodni. Arra figyelj, hogy minimum 7-8 cm távolság legyen a halmok között, mert szépen kikövérednek ám ezek a fánkocskák. Utána 30 percig süssed őket. A sütő ajtaját tilos nyitogatni. TILOS! Mert összemennek és akkor nem lehet őket megtölteni. Ha megsültek, hűtsd ki őket. Közben a habtejszínt verd kemény habbá, keverd hozzá a vaníliás krémhez, majd szépen óvatosan habzsákkal ( nejlonnal) töltsd meg a fánkokat.

A végén porcukorral szórd meg és képviseltesd magad azok sorában, akik bevállalják, hogy a konyhában is jelen van a politika! Hölgyeim! Uraim! Szavazzunk kézfeltartással abban a kérdésben, hogy hetente többször is jár e az édes kényeztetés! Én feltettem a kezemet! Mindkettőt!

Az egyik legjobb dolog, ami egy mellel történhet!

Végy egy közepes fej hagymát, vágd finomra és pirítsd meg olajon. Így kezdődik a receptek minimum 30 százaléka, de az is lehet, hogy egy az arány sokkal magasabb. Nem tudom, bevallom, hogy nem számoltam utána, éppen csak a hasamra ütöttem. Apropó! Has! Éhes vagyok! Szóval ma is irány a konyha és főzőcske, de iziben. A posztom kezdő mondata azt gondolhatnánk, hogy csak itt, nálunk állja meg a helyét, pedig ha csak egy kicsit is tájékozottabbak vagyunk más népek konyháiban, akkor rájövünk, hogy Indiában, Közép- és Dél -Amerikában, Afrika középső országaiban és, hogy ne menjünk annyira messze, itt Európa számos országában is olvashatnánk ezt a mondatot bármelyik női újság receptes hasábjaiban.

Tehát! Akit frusztrál a dolog, hogy kissé unalmas, hogy már megint egy ilyen recept következik, az jobb ha beletörődik a ténybe, hogy elég nehéz kikerülni az ilyen típusú ételeket és hát még nincs itt a szezonja a borsónak és a friss alapanyagoknak, így muszáj vagyunk még mindig a téli idők kiüresedett kamráiban kotorászni a maradék alapanyagok után. De hála a rengeteg fűszernek igen jól variálhatók ezek a már-már megbélyegzett hozzávalók. Színesen, egyszerűen, finoman. Ez a titok. Semmi több. Ha közelebb hajoltok, nektek is megsúgom a mai okosságot!

Recept

70 dkg csirkemell 1,5 centisre kockázva
1 fej vöröshagyma finomra vágva
2 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 cm gyömbér finomra vágva
friss chili vagy egy késhegynyi erős Pista
1 kisebb paradicsom felkockázva
1 dl főzőtejszín
2 ek pirított mogyoró
1 csokor friss petrezselyem vagy koriander durvára vágva.
só, bors, szerecsendió
késhegynyi mustár
4 dkg vaj


Körethez

pár szál sáfrány vagy 1 kk sáfrányos szeklice ( Jó a kurkuma is. Ezt csak rászórjuk a rizsre.)
1 bögre hosszú szemű rizs
só, 3 dkg vaj

3 ek langyos vízbe szórd bele a sáfrányt.
Olvaszd fel a 3 dkg vajat egy olyan lábosban, aminek van fedője. Szórd rá a hagyma felét, sózd és 4-5 perc alatt dinszteld meg. 1-2 ek vízzel öntsd fel, és főzd puhára. Ha megvagy, akkor add hozzá a rizst és pár percig együtt kevergesd közepes lángon. Ezután öntsd fel másfélszeres forró vízzel, sózd, öntsd bele a sáfrányos vizet is, keverd össze, fedd le és hagyd párolódni. Durván 10-12 perc alatt megvan. Közben egy másik edényben a maradék vajat hevítsd fel, add hozzá a hagymát, sózd. 2 perc pirítás után add hozzá a gyömbért, fokhagymát, paradicsomot és 3-4 percig kevergesd közepes lángon. Add hozzá a mustárt, a csípőset majd a kockázott melle húsát. Szépen kifehéredik a húsunk, önts alá fél dl vizet és a tejszínt. Sózd, borsozd, add hozzá a csipet szerecsendiót és a mogyorót. 2-3 percig még főzd, aztán jöhet a tálalás.

Vegyél ki egy adag rizst, merj rá egy jó adagot a raguból, szórd meg friss petrussal vagy korianderrel és egyszerűen csak vedd természetesnek, hogy csak azért, mert valami unalmasan és megszokottan kezdődik, még nem biztos, hogy a vége is unalmas és megszokott lesz. Imádom!

Hidegen-melegen! Ez egy saláta!

A hétvégén túltermelés volt, kidobni meg semmit sem szoktam, ( ételt) így rögtönöztem egy olyan salátát, ami igazából nem is saláta, de az elkészítés folyamán olyat tettem vele, amitől bizony salátává vált ez az étel. Ez egy amolyan egyik lábam kint, a másik meg bent, vagy akár azt is mondhatom, hogy adok is ajándékot meg nem is "second hand" kaja, szóval döntse el mindenki saját maga, hogy kipróbálja e vagy sem. Ami mellette szól, hogy gyorsan elkészül és roppant jól hasznosítható hozzá egy csomó olyan maradék, ami éppen megmaradt egy barátokkal zsúfolt, remekül sikerült gasztro-kánaán hétvégéről.

Maradt itt reggeliről krémsajt, sült tyúkhús vacsiról, pár szál újhagyma, egy doboz friss paraj és némi paradicsom. Szóval egy tészta salit készítettem, ami túl azon, hogy pofon egyszerű, tényleg ehető főételként, de salátaként is nagyon klasszul megállja a helyét mondjuk egy nyári grillezésen a mustáros tarja mellett. Engem a mai napsütés ihletett meg. Mert nekem ma nyár van! Salátával, ami azért még kicsit a télben tart! Hiszen tészta! Jah! Ami ellene szól az pont az a tény, hogy én képes lennék reggeli is bevállalni, ebédre nem kevésbé, hogy a vacsoráról már ne is beszéljünk. Ezt meg kell zabálni!

Recept

negyed sült tyúk húsa kicsontozva, morzsásra aprítva
1 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 nagyobb paradicsom kockázva
3 szál újhagyma lazán felkarikázva, a zölddel együtt
100 gr friss paraj, megmosva, leszárazva (én bébit használtam, az úgy jó ahogy van)
100 gr krémsajt (nekem snidlinges maradt, de jó bármilyen)
2 személyre 30 dkg száraz penne tészta
1 késhegynyi mustár
1 késhegynyi porcukor
1 ek fehér borecet
3 ek olíva olaj
só, bors

Tegyél fel vizet a tésztának, forrald. Ha forr, sózd, majd főzd a tésztát al dente-re. Amíg fő a tészta, addig egy nagyobb serpenyőben melegíts egy kis olajat( 1 ek) és tedd rá a fokhagymát. Kevergesd 1 percig, de figyelj, hogy ne nagy lángon tedd, mert megég és keserű lesz. Add hozzá a kockázott paradicsomot, majd további 2-3 percig kevergesd. Itt már lehet nagyobb a láng. Ezután add hozzá a krémsajtot, keverd el, majd tedd bele a húst is. Forgasd össze, sózd, borsozd. Szórd rá a hagymát és a paraj felét. A tésztát szűrd le, és forrón, egy kevés főzővízzel együtt forgasd össze a krémes masszával. Ezután egy kisebb keverőtálban a mustárt és az ecetet keverd össze egy habverővel, majd csorgasd hozzá a 3 ek olajat vékony sugárban. Add hozzá a cukrot, pici sót és frissen őrölt borsot, majd add a tésztához.

Na, ettől a mozdulattól válik jó kis frissítő nyári salátává és ejt rabul, mert belátod a kóstolás után, hogy valóban ehető melegen és hidegen egyaránt és remélem, hogy neked is beugrik a picit füstös tarja íze, amint Te magad is jó füstösen lakmározol egy grillsütő árnyékában a nyári hőségbe.

Hülye tyúk! Minek nőttél ekkorára? Levesbe vele!

Nem rejtem véka alá, nem bírtam vasárnapig várni! Különben is! Ki mondta, hogy húslevest csak vasárnap lehet enni! Nekem ugyan senki sem fogja előírni, hogy mit mikor lehet és mit mikor illik! Tudom, hogy a pénteki nap tészta nap és igazából nem is hágom át ezt a menzai alapszabályt, hiszen a levesbe is teszek cérnát, de akkor is! Ki találhatta ki ezt a hülyeséget, hogy a hét utolsó munkanapján tésztát kell enni? Persze, ha jobban belegondolok, minden csak megszokás kérdése, mert, ha mondjuk az ember elég huzamos ideig kénytelen olyan helyen kajálni, ahol figyelnek arra, hogy szigorúan betartsák a heti étel-sztereotípiát, akkor belátom, hozzászokhatunk ahhoz, hogy csípőből készüljünk arra, hogy adott napon mit fogunk a tányérunkba kapni.

Hétfő főzelék, kedd valamilyen sült egy kis rizzsel, szerdán valamilyen tartalmas leves egy kis sós vagy édes kelt tésztával, csütörtökön krumpli némi fasírttal, majd jön a péntek az unalmas tésztával, dejóval, ízekkel, mákkal és káposztával. Aztán jön két szabad hétvégi nap,ahol a szombat eltelik egy kis paprikás levessel és némi pogival és végül jöhet a húsleves, burgonya pürével, rántott csirkével, savanyú uborkával. Pont!
Nem tudom, hogy másnak is előderengtek e a menzás emlékek, én kicsit úgy érzem most magamat, hogy elégtételt vettem mindenen és büszkén jelenthetem be, hogy bátran mondtam nemet a tésztára és főztem meg a vasárnapi kötelezőt. Mert a szervezet nem tévedhet! Amit megkíván, azt meg kell neki adni. Adjuk meg a templomunknak mindazt, amit a pápa is jónak tart! Egy gyors keresztvetés és dobjuk fel a levet! Aztán felejtsük el vagy 2 és fél órára.

Recept

1,2-1,5 kg tanyasi tyúk ( csirke is jó-de ennek teljesen más az íze, színe, illata, zamata, ára)
1 fej kisebb vöröshagyma kettévágva és serpenyőben szárazon megfeketítve a vágási felületet
2 gerezd roppantott fokhagyma
2 nagyobb szál sárgarépa, tisztítva, 2 hasábra vágva
2 szál petrezselyem gyökér hasábra vágva
1 kisebb zellergumó megpucolva, negyedelve
1 kisebb karalábé megpucolva, negyedelve
1 cm gyömbér (elhagyható)
fél TV paprika
1 kisebb fej kelkáposzta fele
15 szem egész bors, 1 tk egész köménymag
egy csokor friss petrezselyem
1 ek só

A megmosott tyúkot tegyük egy jó nagy edénybe, tegyük bele az összes zöldséget és a fűszereket, majd engedjük fel hideg vízzel. Kb. 5-7 literes fazékra lesz szükséged, abban kényelmesen elfér minden. Tedd fel a legkisebb lángú rózsára a tűzhelyen, kerámia lapon a legkisebb átmérőre, és takarékon kezdd el főzni a levest. Tudom, hogy unalmas a kifejezés, de gyöngyözve főzzük jó 3 órát. Erre azért van szükség, hogy ne legyen zavaros a levesünk. Ha marhát főznénk, akkor 2 tojás fehérjéjét felvernénk kemény habbá, összekevernénk 20 dkg darált hússal és a leves tetejére terítenénk, hogy a főzés közben elszabaduló rostokat összegyűjtse és szép tiszta legyen a levünk. Egyébként itt el lehet végezni, ha tutira akarunk menni. Ja, a hagymát azért kell kicsit karamellizálni, hogy szebb színe legyen a levesnek.
Ha megfőtt minden, a húst és a zöldségeket vegyük ki egy pecsenyés tálra, főzzünk ki cérnametéltet, vagy amilyen tésztát kedvelünk és lakmározzunk! Betegeknek, szeretetteknek, barátoknak, családnak, magunknak, pénteken vagy vasárnap, vagy csak úgy "mindíg, minden körülmények között" ajánlom! Na, ki lesz az angyalka? Ki eszi meg elsőnek?

Popey nem így ette, de így se rossz! Paraj, pufi, peta sajt!

Demcsák Zsuzsi nem szereti a puffasztott korongokat! Sőt! Utálja! És ezért nem is lehet rá haragudni! Sok ember mondja azt, hogy fűrészpor ízű, egye meg az, akinek elment az esze! De hála Istennek sokan vannak azok is, akik meg imádják, mert pont azt szeretik benne, hogy olyan könnyű, ropogós, laktató és eszméletlen jó illatú. Jó-jó! Tudom, hogy nem lehet összehasonlítani a friss kenyér vagy a friss zsemle vagy kifli illatával, de nem is ez a cél. Egyen pufit az, aki szereti és ne egyen pufit az, aki nem! Én szerencsés helyzetben vagyok, mert az egyik legkedvesebb barátnőm igencsak közel van a "pufibizniszhez", így nekem soha nem okoz gondot, ha éppen egyik- másik fajta korong hiányzik a kedvenc boltjaim polcairól.

Mivel ezen a héten leves dömping van itt a ferifőz-ön, arra gondoltam, hogy a lé mellé ma is készítek valamilyen-mondjuk úgy, hogy-laktató falatot is. Sokat nem hezitáltam, a szerdai Mokkából vettem át a receptet, csak éppen a brokkolit cseréltem ki karfiolra, hogy legyen kicsit változatosabb a dolog. Nekem. Szóval a telítő rész már megvan, de, hogy kedvenc bloggeremet, Mautner Zsófit idézzem, már megint a gombhoz kell hozzáraknom a kabátot. Most is segítségül hívtam a pincében lévő fagyasztót és végigelemeztük, hogy mitől kéne már megszabadulni végre, teret adva az új belevalóknak. Sajnos, még nem találták ki azt a méretű hűtőt, amit ne tudnék pillanatok alatt telepakolni, így könyékig másztam a rekeszek bugyraiba. Bár azt hiszem, hogy ez senkinek sem okozna nagy gondot. Mármint megrakni. A fagyasztót. Ha igen, kéretik felkeresni a háziorvost! Na, szóval a legmélyén, (mármint a fagyasztónak) alattomos módon lapult egy kocka paraj, amit még 2 hete raktam be, hogy legyen. Hát nagyon sajnálom, de ma jött el annak az ideje, hogy bezöldítse az egész konyhát a tűzhelytől egészen a mosogatóig. Krémleves lesz belőle, feta sajttal és ropogós szalonnával. Ne meg a pufilepény!

Recept

Leves

450 gr fagyasztott paraj kiolvasztva
20 cm póréhagyma, félholdakra szeletelve, fél cm vastagon
2 gerezd fokhagyma finomra zúzva
1 kk őrölt majoránna
1 liter alap lé (víz is jó, de az alap lé, az alap lé)
pici só, frissen őrölt bors
2 dkg vaj
1 ek olíva olaj
5-6 szelet húsos szalonna (elhagyható)
5 dkg feta sajt (Ha ezt használjuk, akkor a levest nem sózzuk, csak a hagymát egy picivel, mert túl sós lesz együtt) Lehet camambert sajtot is használni, akkor viszont ízlés szerint szórjuk a tengerit. Mármint a sót.)

Pufilepény

4-5 korong pufi fél percig langyos vízben áztatva, majd kinyomkodva
30 dkg rózsáira szedett karfiol sós, lobogó vízben 10 percig főzve, majd lehűtve
2 egész tojás
2 csipet őrölt szerecsendió
5 dkg reszelt trappista vagy karaván
1 csokor finomra vágott friss petrus
só, frissen őrölt bors
1 púpos ek rizsliszt (jó a búza is)

A kinyomkodott pufit keverd össze a nagy lyukon lereszelt karfiollal, sajttal, tojásokkal, liszttel, fűszerekkel, petrussal és hagyd állni 10 percig hűtőben. Sóval csak mértékkel, mert ha a leves fetasajtos, az önmagában is sós. Közben olvasszuk össze a vajat és az olajat, majd tegyük rá a pórét, csipet sót és 4-5 percig dinszteljük, majd adjuk hozzá a fokhagymákat. 1 percig ezzel is pirítsuk, majd 2-3 ek vízzel engedjük fel és főzzük puhára. Ezután add hozzá az olvadt parajpürét és engedd fel az alap lével. Szórd bele a majoránnát, őrölj rá borsot és forrald össze az egészet. Ha megvagy, botmixerrel krémesítsd a már amúgy is krémes levest. De muszáj megtenni, hogy a hagyma még jobban sűrítse a levest. Lehet hozzáadni egy kis tejszínt is, de minek? Csak elveszi a paraj kellemes ízét.

Közben egy teflon serpenyőben süssük meg a szalonna szeleteket jó ropogósra, majd tegyük félre őket. Ha megvagyunk, vegyük ki a pufis masszát a hűtőből és kevés olajon (pár csepp) az előző teflon serpenyőben süssük ki az egy cm magas és tetszőleges méretű lepényeket 4-4 percig oldalanként közepes lángon. Ezeket frissen fogyasszuk a leves mellé, mert akkor izgalmasan ropogósak és tök vicces állagúak a puffasztott gabonától. Egyébként később ugyan így felfrissíthetőek, csak nem kell annyi ideig sütni, mint első körben. Szedjünk tányérba egy adag levest, a közepére tegyünk egy darab fetát, támasszunk neki egy szelet ropogós bacont és minden egyes kanál leves mellé harapjunk egy falat pufilepényt is.

Nyámi! Remélem, hogy kipróbáljátok! Ez a puffasztott cucc nagyon érdekes ám! Nem beszélve arról, hogy tök egyszerű elkészíteni is. Bacon nélkül pedig a vegák is bátran ehetik, parajostól, karfiolostól, pufistól! Hát! Tudom, Popey nem így ette, de a paraj akkor is remek! És zöld!

Kezdődjék az utazás! Halló! Halló! Ez a kagyló nem vezeti a hangot!

Ígéretemhez híven folytatom a leves vonalat, próbálom egyensúlyba hozni az elmúlt hét eszméletlen kicsapongásait. 3 napja nem futottam, szóval kalória terén sem vagyok annyira rákényszerítve a zabálásra, így muszáj odafigyelnem, hogy mit is veszek magamhoz, hogy úgy mondjam: orálisan. Már tegnap megszületett a mai ötlet, kagyló leves lesz a napi bevetőm, régóta tervezem, hogy eltengeresedem kicsit. Nincs is annál jobb, mikor főzés közben hagyod magad elkalandozni és élvezed azt a hangulatot, amit akkor éreznél, ha valóban ott lehetnél, ahol adott étel gyakorta megfordul a nemzet asztalán. Imádok így utazgatni, kultúrákkal ismerkedni. Kellemes ez akkor, ha az ember emlékekből merítkezik, de az sem okoz kisebb eksztázist, amikor olyan nemzetek ízeit próbálgatom, ahová jó volna egyszer eljutni és végigenni az adott hely jellegzetes ételeit.

Be kell valljam, most is kelet felé tekingettem, amikor az ízeket alakítottam. Főzném én ezt magyarosan, ha találnék rá receptet, de tudva levő, hogy kicsiny hazánk nem igazán az a kagyló nagyhatalom, leszámítva persze azokat a ronda, óriási dunai kagylókat, amiket én még bottal sem piszkálnék meg, nem hogy megegyem. Ha jobban belegondolok, most, hogy szembesítettem magamat a tényekkel, igencsak rájöttem, hogy nem is biztos, hogy annyira kelet az a kelet, van ebben egy kis olaszos vonó is, hogy a Mammák kedvében is járjak kicsit. Imádom, imádom, imádom! Ezt a levest bármikor jó elszürcsölni! Tessék!


Recept

fél kg héjas kagyló (fagyasztott is jó, talán még a konzerv is belefér)
1 kisebb fej vöröshagyma vékonyra szeletelve
10 cm póré félre karikázva
2 gerezd fokhagyma finomra vágva
2 cm gyömbér vékonyra csíkozva
1 szál angol zeller vékonyan felcsíkozva
fél piros kaliforniai paprika vékonyra vágva
1 kk piros csili paprika finomra vágva
1 nagy paradicsom meghámozva, kimagozva, apró kockákra vágva
1 kisebb édeskömény vékonyra csíkozva a szárrész nélkül
2 ek olaj
2 ek szója szósz
1 ek hal szósz
1 ek osztriga szósz
1 csokor friss koriander vagy friss petrezselyem
só, bors, 1 kk barna cukor
1 liter alap lé vagy víz (alap léért könyörgöm amíg pároljuk a zöldségeket, a nyesedékekből főzzük meg, majd átszűrve adjuk a leveshez)
ízlés szerint lime lé

Egy edényben hevítsük fel az olajat. Ha már majdnem füstöl, adjuk rá a hagymát, kevergessük, picit sózzuk. 2 perc után adjuk hozzá a fokhagymát, csilit, gyömbért majd gyorsan keverjük össze, adjunk hozzá 1-2 ek alap levet. Így nem fog megégni a fokhagyma és nem lesz keserű. Adjuk hozzá a zellert, majd fél percenként a pórét, köményt, paprikát, paradicsomot. Adjuk hozzá a cukrot, a szószokat és a kagylót, majd öntsd fel az alap lével. Lefedve 3-4 percig párold. Ezután kóstolás, utóízesítés. Tálalás előtt a finomra vágott koriander vagy petrezselyem felét add hozzá és forgasd össze. Tálaláskor a maradékkal ízesítsd és kínálj mellé friss lime-ot.

Fontos tudni, ha friss kagylóval dolgozunk, válogassuk ki azokat, amelyek nyitva vannak. Ezek rosszak, nem kell az ügyelet. Miután megfőztük azokat válogassunk ki, amelyek zárva maradtak, mert ezek sem ehetőek. Ne kockáztassunk! A szabály, az szabály! Még, ha unalmas is a papolás.

Nos, nekem sikerült az utazás, pedig semmilyen bódító szert nem vettem igénybe. Esküszöm! Én csak az illatokkal repültem! Gyertek Ti is! Ki ér oda elsőnek?

Tekerd fel, süsd meg! Aprítsd fel, főzd meg!

A mai aktuálist pontosan annyiból áll elkészíteni, mint ahogy a cím mondja! Egy nagyon egyszerű, de annál nagyszerűbb levest és egy hozzá igencsak passzoló "csigát" adok ma közre, minden lélekpanasz nélkül. Imádom a leveseket, a minimális szakértelmet igénylőket pedig egyenesen Istenítem. Közhely a következő gondolat, de a primitív ételekkel lehet a legnagyobb sikert elérni, mert azok hagyják magukat a leginkább alakítani, formálni. Kicsit olyan ez, mint agyaggal korongozni. Elkezdesz egy tányért formázni, de a végén úgy is hamutartó lesz belőle, mert valahogy hiányozik a mozdulat egyszerűsége. Nos, ennél a levesnél kevés tartalmasabb, finomabb, olcsóbb és önmagát majdhogynem megfőző levesféle jut most az eszembe. Persze, tudom, hogy van egy csomó ilyen és lehet tolni az ötleteket teljes bátrosággal, de a blogger kiváltsága éppen az, hogy túlzásokba essen és elkapja a hév, hogy nagyokat mondjon és finomakat alkosson! Csak legyen meg a kellő lendület!

Hát, engem ma is elkapott a hullám, pedig a tegnapi káposzta után úgy éreztem, hogy soha többet nem eszem és nem is főzök, pláne nem egymás után a kettőt, mégis úgy alakult, hogy korgó gyomrom bizony legyőzte a nem túl erős elhatározást és ma is azon kaptam magamat, hogy lelkesen vásárolok, mint aki nem fetrengett félhalottam alig pár órája a paplan és a párna idegesítő puhasága és feltűnően gonosz, mondhatni kárörvendő ropogása kíséretében. Remek! Ma sem saláta van! Pedig itt a tavasz, ahogy Kovács Évi is megírta azt a fészbúkon vala! De ma még telelek egy kicsit! Ugye nem baj?

Hagymaleves, brindzás- kakukkfüves csigával! Ezt nektek!

Recept

70-80 dkg vöröshagyma megpucolva, vékonyra szeletelve
6 dkg vaj
1 kk olíva olaj
1 kk jobb minőségű mustár (dijoni, ha lehet, abból is a magos a legjobb)
1 ek konyak vagy 1 dl száraz fehérbor (nem kötelező, de nélküle az élet gyötrelem)
só, frissen őrölt bors
3 csipet liszt
1 liter alap lé (fontos, hajlandó vagyok belemenni a kockás verzióba is, mert enélkül nem lehet jó hagymalevest főzni)




A csigákhoz

1 tekercs bolti leveles tészta 10 percig szobahőmérsékleten hagyva, csomagolva( én Spar-ost vettem, remekül működik)
10 dkg szobahőmérsékletű brindza (vagy krémes juhtúró)
1 kk finomra vágott friss kakukkfű- jó a szárított is)
1 kk egész köménymag
1 ek sajtkrém ( tömlős medve)


Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra.
A vajat olvasszuk össze az olajjal. Adjuk rá a szeletelt hagymát, sózzuk finoman és jó fél órán keresztül azon dolgozunk, hogy a hagyma cukortartalma karamellizálódjék. Imádom a zöldséges saját cukortartalmát kihasználni a saját javunkra. Ez nagyon fontos momentum, mert ettől kapja meg a leves a jellegzetes édeskés ízét és a színe is ennek köszönheti a halvány karamelles árnyalatot. Nos, az a lényeg, hogy fedő nélkül 5-6 percig fonnyasszuk a hagymát, majd a maradék időben közepes lángon fedő alatt tesszük ugyanezt. Én cselesen néha-néha szándékosan lepírrantom, hogy ettől még szebb és még ízesebb legyen majd a végén.

Amíg párolódik a hagyma, tekerjük le a bolti leveles tésztát. Ebben az a jó, hogy a nagy szakácsok is használják ezeket, szóval nem kell mosolyogni, hogy lám-lám, bort iszik és vizet prédikál. Egy jó leveles tészta elkészítése egy napi munka, de ha valaki gondolja, ugorjon neki, megéri. Egyszer én is benevezek és rétest is fogok nyújtani. :)
Szóval kitekerjük a tésztát! A tekercsben van sütőpapír is, amit nem dobunk el, alatta hagyjuk.
A brindzát kikeverjük a sajtkrémmel, hozzáadjuk a kakukkfüvet és egyenletesen elkenjük a masszát az egész tészta felületén. A szélein maradjon fél-fél cm üresen. Hosszában szépen feltekerjük a sütőpapír segítségével úgy, hogy azt nem tekerjük bele a hengerbe. Ha megvagyunk, a papírral kibélelünk egy lapos tepsit, majd a tésztahengert másfél cm vastag szeletekre vágjuk. Fektesd el őket és lapítsd ki nagyjából 6-7 mm vastagságú csigákra. Tedd őket 3-4 cm távolságra a tepsire, szórd meg őket egész köménnyel (nem kötelező) majd told a sütőbe 17-20 percre. Szép aranysárgára süsd őket. Ha van légkeverésed, 15-17 perc is elég.

Közben, ha olyan már a hagymánk, mint a vajkaramella színe, mehet hozzá a mustár. Keverjük el, öntsük fel a borral vagy konyakkal, majd szórjuk rá a lisztet és hagyjuk, hogy a leve magába szívja. Itt vesszük az alap levet, amivel felöntjük a levest és főzzük 4-5 percig. Ha forrt egyet, sózzuk, borsozzuk. Így kellően édeskés, a mustártól és az alkoholtól mégis kicsit fanyarkás, savanykás ízt kell éreznünk. Remek párosítás az övék, nálam kéz a kézben járnak.

Első olvasatra hosszúnak tűnik az elkészítés. Pedig higgyétek el, hogy gyors, és egyszerű. Amíg fő a leves, addig sül a tészta. Tisztára olyan, mintha palacsintát töltene az ember. Semmi extra, nem nagy kunszt! Fogjatok a szavamon! Hiszen semmi mást nem csinálsz, csak aprítod, megfőzöd, tekered és megsütöd! Kell ennél egyszerűbb leírás? A csigákkal vendéget is várhatsz. És a babérokat is te arathatod le!