2011. május 15., vasárnap

Ázsia a gyereknek!


Ma nagyon gonosz voltam és teszteltem a gyermeki ellenállást, már ami a konyhát illeti. Régóta piszkálja a csőrömet, hogy valóban a szülő rontja e el a gyerek ízlését, vagy eredendően tagadnak meg maguktól minden jót és minden újat. Biztos, hogy azért nem eszi meg a gyerek a spenótot, mert zöld? Biztos, hogy azért nem eszik meg a tekergők a kelkáposztát, mert nem finom? Igaz lehet az a közhely, hogy a gyerek csak sült krumplit akar enni rántott sajttal, kecsappal, majonézzel, mert mást úgy sem eszik meg? Biztos, hogy ez az ízlés az ő ízlése? Én azt gondolom, hogy a gyerekkor egyik legizgalmasabb mibenléte a tapasztalás és az új dolgokkal való találkozás. Ez éppúgy igaz az ízekre is. Ha nem adunk rá lehetőséget, hogy találkozzanak velük, csak azért mert mi magunk sem ismerjük azokat, egy olyan gazdagságtól fosztjuk meg őket, amit később csak nehezen, vagy egyáltalán nem fognak pótolni. Nem lehet legyinteni és csak annyit mondani, hogy úgy sem eszi meg! Engedjük meg nekik, hogy ők döntsenek. Azért kezdtem a mai posztot azzal, hogy gonosz voltam, mert ma ázsiai ízekkel machináltam, anélkül, hogy tudták volna mit is esznek. Szüzet mikszeltem kínai zöldségkeverékkel, szójaszósszal, osztrigaszósszal, gyömbérrel ízesítve. Köretnek petrezselymes buri volt, kicsit csalnom kellett, de ennyi belefért. Ugye mondanom se kell, hogy csont nélkül ették meg az utolsó szemig. Győztem! Ezek után senki ne magyarázza, hogy a pizza, hambi, sültburi a gyerek választása, mert más nem kell neki!

2011. május 12., csütörtök

Epres rebarbara pite


Bevallom! Szerelem volt első látásra. Ez amolyan meglátni és megszeretni eset volt, már ami engem és a rebarbarát illeti. Azon tűnődtem, hogy mikor találkoztunk először, amikor eszembe jutott, hogy középsulis koromban egy Kriszta nevű lány állandóan azzal viccelődött, hogy a nagyanyja él-hal a rebarbaráért és semmi más nem kell neki tavasszal, csak ez a furcsa, savanyú, fanyar ízű szárizé. Apropó szár! Nem sok olyan növényünk van ( zöldség-gyümölcs, fene se tudja, hogy hova soroljuk) aminek a szárát fogyasztjuk, szerencsére egyre nagyobb mennyiségben. Tény, hogy tele van vitaminnal, az íze frissítő, kellemesen savanykás, a csodaszép lilás-bordós-bíboros színe pedig mondanom se kell, hogy önmagáért beszél. Ne féljünk tőle! Igaz ugyan, hogy a nem túl édes ízét elég szép mennyiségű cukorral kell kompenzálni, de azt hiszem, hogy éppen elég salátát és halat eszünk ahhoz, hogy néha- néha engedjük magunkat a cukormázas, sokvajas piték birodalmába elveszni. Az alap recept Mautner Zsófié, én csak kicsit kontárkodtam bele! :)

Recept

45 dkg liszt átszitálva
30 dkg hideg vaj, a lisztre, keverőtálba reszelve
1,5 dl jéghideg víz
75 dkg rebarbara meghámozva, centis félkarikákra szeletelve
25 dkg cukor
4 dkg keményítő
2 ek darált dió
10 dkg friss eper karikázva
4-5 levél zsályalevél finomra vágva
1 tk őrölt fahéj ( frissen reszelt az igazi)

Egy csipet vajat tegyünk félre, ezzel tudjuk majd kikenni a tortaformát. A lisztet a vajjal és a vízzel összemorzsolom. Nem kell kidolgozni, maradjon morzsás, éppen csak álljon össze, a lényeg a gyorsaság, nem baj, ha a vaj márványozza a tésztát. Csomagoljuk műanyag fóliába és pihentessük a hűtőben bő fél órát. Ez fontos! Egyébként egy egyszerű linzertésztát készítettünk, ami 3:2:1 arányban bármikor elkészíthető. (liszt-vaj-folyadék).
Közben a sütőt állítsuk 200 fokra. Az maradék hozzávalókat egy tálban keverjük össze és picit hagyjuk őket összeszokni. Mondjuk arra a fél órára, amíg a tészta pihen. Ha letelt az idő, vegyük ki a tésztánkat, egy szilványi mennyiséget tegyünk félre, a maradékot rakjuk 2 folpack réteg közé. Ezt azért csináljuk, hogy ne kelljen több lisztet használni a nyújtáshoz, viszont a tészta sem fog a deszkához, vagy a konyhapulthoz tapadni. Sodrófával nyújtsuk 4-5 mm vastagra a tésztát. Kenjük ki a darab vajjal a formánkat és utána béleljük ki a tésztával a formát, ami kb. 22-25 cm átmérőjű legyen. Ha szakad vagy törik nem nagy baj, éppen elég vaj van benne ahhoz, hogy pótolgatni tudjuk. Süléskor szépen egybeáll. Elég 3-4 magasan az oldalát bélelni. Ha megvagyunk, borítsuk bele a rebarbarás ragunkat, majd a félretett tésztából készítsünk csíkonként rácsot a tetejére. Nem kötelező, de olyan szép. 200 fokon 1 óráig süssük. Sütés után hagyjuk pihenni, a kisülő gyümölcslének össze kell dermednie a cukorral és keményítővel. Higgyétek el, hogy nem olyan macerás, mint első olvasatra. Aki megsütni, kérem fotózza le és küldje el a képet emilben. Ez kérem majdnem a mennyország! Egy szelet soha nem elég! Kérek még!

2011. május 8., vasárnap

Garnéla gyorsan, egyszerűen.


Éppen annyi ideig tart ezt az ételt elkészíteni, mint egy hosszabb reklámblokk kedvenc filmünk közben. Persze, ehhez azért az is kell, hogy az ember fia ne a moziban, hanem otthon, valamelyik igényes TV csatorna műsorából válassza ki az éppen aktuálist. Velem egyre gyakrabban fordul elő, hogy az ilyen kényszerpihenőket arra használom fel, hogy összerakjak valami gyorsat, egyszerűt és ne adj Isten, még finomat is ebédre, uzsonnára, vacsorára vagy csak éppen azért, mert ahhoz van kedvem. Sütés-főzés percek alatt. Ezt nekem találták ki. Ma is csak azért keltem ki az ágyból, hogy ezt a zöldséges, garnélás mixet tető alá hozzam.

Recept

15 dkg tisztított garnéla ( lehet előfőzött is, de azért a friss az igazi)
2 szál szárzeller felcsíkozva
1 közepes cukkini fél centire karikázva
3 szál sárgarépa
1 fej lila hagyma nagyolva kockázva
3 gerezd fokhagyma finomra vágva
1 szál chili
10 dkg koktél paradicsom vagy 2 paradicsom kimagozva, felcsíkozva
3 ek olíva olaj
2 dkg vaj
2 ek szójaszósz
só, bors, 1 tk fehérborecet
1 cm reszelt gyömbér
1 csokor friss petrezselyem vagy koriander, vagy mindkettő finomra vágva

Egy előhevített serpenyőben olvassz össze 1 dkg vajat és egy ek olíva olajat. Add hozzá a fokhagymát és a gyömbért, chilit majd azonnal a rákokat is. Sózd, borsozd. Ne süsd túl, maradjon, friss, ropogós. Ha előfőzött a rák, éppen csak melegítsd össze. Tedd ki egy tányérra a kész ragut. Hevítsd tovább a serpenyőt, olvaszd össze a maradék vajat az olajjal. Először a répát, 1-2 perc után a hagymát, majd a zellert és legvégén a paradicsomot és a cukkinit tedd az edénybe. Sózd, borsozd, öntsd hozzá a szójaszószt, az ecetet, forgasd 2-3 percig majd borítsd hozzá a rákokat. Hozd őket össze, szórd meg a friss fűszerekkel és kóstold. Ha nem elég intenzív az íze, korrigáld. Azonnal tedd magadévá. A film folytatódik.

2011. május 1., vasárnap

Tökfőzelék. Pont.


Mostanában napi rendszerességgel járom a csarnokot. Barokkos túlzás ugyan, de már-már otthonosan mozgok minden szegletében. Kivéve talán az emeletet. Az  nem érdekel. Tavasz van, imádom. Idén különösen. Ha kertész lennék, ilyenkor azt érezném, hogy ajándékot kaptam, mert életet nevelhetek. Mondjuk tököt! Frisset, finomat. Elkezdődött a spárgaszezon, megjelent a magyar eper, fejthető már a friss zöldborsó , gyönyörű az újburgonya, szóval dömping van gyerekek, tessék piacolni. Vegyetek tököt és főzzetek főzeléket. Ezt Annácska is megette, aki amúgy sohasem! Mert finom! 

Recept

1 kg friss tök kimagozva, legyalulva, sózva, kinyomokodva
1 fej vöröshagyma finomra vágva
1 liter zöldség vagy húsleves
1 ek vaj
1 ek olaj
kisebb gerezd fokhagyma reszelve
nagy csokor friss kapor finomra vágva
1 ek ecet
pár csepp citromlé
1 dl natúr joghurt
1 dl tejföl
2 ek étkezési keményítő
só, bors

A vajat olvasszuk össze az olajjal, majd pároljuk meg rajta a hagymát. Picit sózzuk.  Alap lével főzzük puhára. Ha megpuhult, adjuk hozzá a kinyomkodott tököt, fokhagymát, keverjük össze és fél percig forgassuk. Öntsük fel az alap lével. Forraljuk fel. Közben a tejfölt, joghurtot keverjük össze a keményítővel, csomómentesre. Ha felforrt a levünk, 1 dl levet adjunk a habaráshoz, ezzel is keverjük ki, majd folyamatos kevergetés mellett adjuk a tökös alaphoz. Habarjuk be. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá az ecetet, citromlevet. Egyet forrjon, majd szórjuk bele a kaprot. 

Adhatunk hozzá fasírtot, virslit, tükörtojást. Én a bundáskenyérre szavatam! 
Tessék elfelejteni a menzás tököt. Ez már a 21. század. Higgyetek nekem! Zseniális! Friss! Egyszerű! Zabálnivaló!