Bevallom! Szerelem volt első látásra. Ez amolyan meglátni és megszeretni eset volt, már ami engem és a rebarbarát illeti. Azon tűnődtem, hogy mikor találkoztunk először, amikor eszembe jutott, hogy középsulis koromban egy Kriszta nevű lány állandóan azzal viccelődött, hogy a nagyanyja él-hal a rebarbaráért és semmi más nem kell neki tavasszal, csak ez a furcsa, savanyú, fanyar ízű szárizé. Apropó szár! Nem sok olyan növényünk van ( zöldség-gyümölcs, fene se tudja, hogy hova soroljuk) aminek a szárát fogyasztjuk, szerencsére egyre nagyobb mennyiségben. Tény, hogy tele van vitaminnal, az íze frissítő, kellemesen savanykás, a csodaszép lilás-bordós-bíboros színe pedig mondanom se kell, hogy önmagáért beszél. Ne féljünk tőle! Igaz ugyan, hogy a nem túl édes ízét elég szép mennyiségű cukorral kell kompenzálni, de azt hiszem, hogy éppen elég salátát és halat eszünk ahhoz, hogy néha- néha engedjük magunkat a cukormázas, sokvajas piték birodalmába elveszni. Az alap recept Mautner Zsófié, én csak kicsit kontárkodtam bele! :)
Recept
45 dkg liszt átszitálva
30 dkg hideg vaj, a lisztre, keverőtálba reszelve
1,5 dl jéghideg víz
75 dkg rebarbara meghámozva, centis félkarikákra szeletelve
25 dkg cukor
4 dkg keményítő
2 ek darált dió
10 dkg friss eper karikázva
4-5 levél zsályalevél finomra vágva
1 tk őrölt fahéj ( frissen reszelt az igazi)
Egy csipet vajat tegyünk félre, ezzel tudjuk majd kikenni a tortaformát. A lisztet a vajjal és a vízzel összemorzsolom. Nem kell kidolgozni, maradjon morzsás, éppen csak álljon össze, a lényeg a gyorsaság, nem baj, ha a vaj márványozza a tésztát. Csomagoljuk műanyag fóliába és pihentessük a hűtőben bő fél órát. Ez fontos! Egyébként egy egyszerű linzertésztát készítettünk, ami 3:2:1 arányban bármikor elkészíthető. (liszt-vaj-folyadék).
Közben a sütőt állítsuk 200 fokra. Az maradék hozzávalókat egy tálban keverjük össze és picit hagyjuk őket összeszokni. Mondjuk arra a fél órára, amíg a tészta pihen. Ha letelt az idő, vegyük ki a tésztánkat, egy szilványi mennyiséget tegyünk félre, a maradékot rakjuk 2 folpack réteg közé. Ezt azért csináljuk, hogy ne kelljen több lisztet használni a nyújtáshoz, viszont a tészta sem fog a deszkához, vagy a konyhapulthoz tapadni. Sodrófával nyújtsuk 4-5 mm vastagra a tésztát. Kenjük ki a darab vajjal a formánkat és utána béleljük ki a tésztával a formát, ami kb. 22-25 cm átmérőjű legyen. Ha szakad vagy törik nem nagy baj, éppen elég vaj van benne ahhoz, hogy pótolgatni tudjuk. Süléskor szépen egybeáll. Elég 3-4 magasan az oldalát bélelni. Ha megvagyunk, borítsuk bele a rebarbarás ragunkat, majd a félretett tésztából készítsünk csíkonként rácsot a tetejére. Nem kötelező, de olyan szép. 200 fokon 1 óráig süssük. Sütés után hagyjuk pihenni, a kisülő gyümölcslének össze kell dermednie a cukorral és keményítővel. Higgyétek el, hogy nem olyan macerás, mint első olvasatra. Aki megsütni, kérem fotózza le és küldje el a képet emilben. Ez kérem majdnem a mennyország! Egy szelet soha nem elég! Kérek még!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése