Kukorica derce! Roston csirke! Ubisali!

Kis kalapom fekete, páva tollam van benne, ejj- hajj, ruca-ruca, kukorica derce! Ez a kis népi szösszenet jutott az eszembe a mai menü kapcsán, ami nem meglepő, hiszen kukorica kását főztem, jó sok vajjal, olívával és, hogy legyen benne valami friss és valami új is, sok-sok reszelt citromhéjjal és kevés citromlével is "megborsoztam", hogy menő és üde legyen. Hát, nem akarok szerénykedni, de sikerült. Persze, most is tudatában vagyok annak, hogy nem találtam fel azt a bizonyost, de 2 percig ilyenkor mindig arra gondolok, hogy ezt még biztos senki más nem kotyvasztotta ilyen formában és boldogan veregetem a vállamat mindaddig, amíg be nem pötyögöm a gúgliba, hogy citromos polenta és ki nem dobja, hogy összesen 171 ezer találat van ezen szóösszetétel kapcsán. Persze nekem nem is kell egy indiai manust felkérnem, hogy segítsen népszerűsíteni a termékemet. Eladja ez saját magát. Na, meg vele együtt a csirke és a fincsi uborkasaláta is. Nincs új a Nap alatt. Elég, ha mi itt vagyunk! Főzzetek!

Recept

1 liter víz, sózva, felforralva

1 dl tej

180 gr kukorica dara

5 dkg hideg vaj

4 ek olíva olaj

1 citrom reszelt héja

1 kk citromlé

só

30 dkg csirkemell, szeletelve

só, bors,

3-4 ek olaj a sütéshez

egy kisebb kígyóuborka, megmosva, szeletelve, sózva. ( fél mokkás) 20 percig hagyd állni, majd nyomkodd ki.

1:3 arányban ecet és víz (dl)

4 ek cukor

gerezd zúzott fokhagyma

só

Az ubi salit előre készítsd el, mert kell neki idő, míg az ízek összeérnek.

A kásához a vizet és a tejet forraljuk fel, sózzuk. Adjuk hozzá a kukorica darát, majd főzzük készre. Nagyjából 15-20 perc a főzési idő, függ a dara minőségétől, durvaságától. A lényeg, hogy ne ropogjon a fogad alatt a dara. Add hozzá a hideg vajat, apránként, majd az olajat és a citrom héját, levét. Keverd össze, kóstold és ha kell még sózd, borsozd.( A saláta ecethez a cukrot keverd össze az ecettel, oldódásig, majd öntsd rá a vizet, sózd. A kinyomkodott uborkát tedd bele, fokhagymázd és hűtőben pár órát érleld.)

A csirkét sózd, borsozd, süsd készre, de vigyázz, hogy ne szárítsd ki.

Kicsit azt érzem, hogy ezt az ételt gyorsabb elkészíteni, mint leírni a metódust. Könnyű, gyors, egyszerű, finom. Tessék! Tessék! Nyakaljatok mellé hideg, száraz, fehéret! Bort!

A krumpli paprikás! Jó sok kolbásszal!

Nem érdekel, hogy ki mit gondol! Egy jó paprikás krumpli éppúgy megállja a helyét ebben a blogban, mint egy bármilyen más, igencsak pénztárcát szaggató finomság. Nem is tudom, hogy mikor ettem utoljára. Arra meg már végképp nem veszem rá az agyamat, hogy törje magát azon, hogy főzni mikor főztem legutóbb. Fene se tudja, hogy miért jött az ötlet, talán az ajándékba kapott csabai szalámi adta az ihletet, vagy a maradék krumpli, ami még 2010-ből maradt rám, fogalmam sincs. De az is lehet, hogy a múltkori vidéki látogatáson beígért és nem teljesített menü az okozója a mai ebédemnek? Ez is lehet! Gondoltam egyet és megfőztem. Pont. Nem kell mindig kaviár! Menjetek ki a kertbe (ha van) és élvezzétek a csodás Napsütést! Bográcsban meg rotyogjon a krumpli!

De annyi biztos, hogy előételnek legközelebb is kolbászos kenyeret fogok enni, mert megérdemlem!

Recept

1 kg főzni való burgonya, hámozva, mosva, darabolva

2 közepes fej vöröshagyma finomra vágva

1 nagyobb gerezd fokhagyma zúzva

1 ek pirospaprika

1 babérlevél

3-4 csipet őrölt kömény

3-4 csipet szárított majoránna

só, bors,erős paprika ízlés szerint

5-6 karika csabai szalámi, vagy bármilyen finom kolbász

savanyúság, kenyér

1 ek sertészsír

Olvaszd fel a zsírt egy lábosban. Add hozzá a vöröshagymát és párold puhára. Közben sózd. Ha megpuhult, add hozzá a fokhagymát és 1-2 percig ezt is dinsztelt. Húzd félre a tűzről, add hozzá a paprikát, keverd el a hagymával, majd add hozzá a burgonyát, jól keverd össze, majd öntsd fel 1 pohár hideg vízzel. (2 dl). Ha sok szafttal szereted, több vizet adj hozzá. Add hozzá a fűszereket, a kolbászt és fedő alatt főzd negyed órát. Kóstold meg, ízesítsd, ha nem elég intenzív. Friss kenyérrel és valami nagyon házi savanyúsággal kínáld, mert azt hiszem, hogy ez a kaja így az igazi. Nem túl trendi étek, de kit érdekel! Olyan jó befalni egy nagy tányérral, hogy aztán kifeküdj az ágyra, mert mozdulni sem bírsz! A tányért ér kitunkolni a végén!

Tarja, kenyér, mustár, sör

Böjt ide vagy oda, nekem ma húsra fájt a fogam. Egyszerű, pepecs mentes husira, ami, hogy úgy mondjam magától készíti el saját magát. Nem találtam fel a spanyol viaszt, nem alkottam meg minden idők legklasszabb étkét. Nem is volt ilyen célom. Tényleg a vágyaim hajtottak és szerencsére nem is csalódtam a már- már unalmasnak hitt ízekben. Ez egy olyan étel, ami önmagában is költemény, nagyon nem törődtem azzal, hogy külön köret is kerüljön alá, mellé, hozzá. Rozskenyérrel ettem, ami a sörben sütés kapcsán amúgy is igen passzol ehhez az ízvilághoz, hiszen a kenyér savanykás íze barátain segíti ki a barna sör lágy, édeskés, kesernyés hármasát. Nem kell megijedni, bátran ehetik azok is, akik amúgy zsigerből utasítják el a keserű árpalét. Ez az íz, nem az az íz, persze azt sem állíthatom, hogy egyáltalán nem felismerhető az eredeti vonal. Legyen ez a motiváció, teszteljétek le bátran.

Recept

70 dkg tarja, szeletelve

1 doboz barna sör

2 gerezd fokhagyma nagyra darabolva

1 fej nagyobb vöröshagyma nagyra darabolva

1 ek magos mustár, a húsokon elkenve

fél ek só

frissen őrölt bors

1 nagyon babérlevél

tetszés szerint 1-1 szál répa, petrezselyem

A húsokat tedd tűzálló tálba. Öntsd rá a sört, add hozzá a hagymákat, fűszereket. Fedd le és 200 fokon süsd jó 80 percig. Omlós, zamatos, hús vár a végén. Barna rozs kenyérrel, savanyú ubival tálalható, de bármilyen köretet elvisel. Mondjuk egy savanyú káposztás, héjas burgonyát?

A kisült pecsenyelé nem kidobandó. Adjuk az asztalra mártásként, külön edényben. Persze átszűrve.