Böjt ide vagy oda, nekem ma húsra fájt a fogam. Egyszerű, pepecs mentes husira, ami, hogy úgy mondjam magától készíti el saját magát. Nem találtam fel a spanyol viaszt, nem alkottam meg minden idők legklasszabb étkét. Nem is volt ilyen célom. Tényleg a vágyaim hajtottak és szerencsére nem is csalódtam a már- már unalmasnak hitt ízekben. Ez egy olyan étel, ami önmagában is költemény, nagyon nem törődtem azzal, hogy külön köret is kerüljön alá, mellé, hozzá. Rozskenyérrel ettem, ami a sörben sütés kapcsán amúgy is igen passzol ehhez az ízvilághoz, hiszen a kenyér savanykás íze barátain segíti ki a barna sör lágy, édeskés, kesernyés hármasát. Nem kell megijedni, bátran ehetik azok is, akik amúgy zsigerből utasítják el a keserű árpalét. Ez az íz, nem az az íz, persze azt sem állíthatom, hogy egyáltalán nem felismerhető az eredeti vonal. Legyen ez a motiváció, teszteljétek le bátran.
Recept
70 dkg tarja, szeletelve
1 doboz barna sör
2 gerezd fokhagyma nagyra darabolva
1 fej nagyobb vöröshagyma nagyra darabolva
1 ek magos mustár, a húsokon elkenve
fél ek só
frissen őrölt bors
1 nagyon babérlevél
tetszés szerint 1-1 szál répa, petrezselyem
A húsokat tedd tűzálló tálba. Öntsd rá a sört, add hozzá a hagymákat, fűszereket. Fedd le és 200 fokon süsd jó 80 percig. Omlós, zamatos, hús vár a végén. Barna rozs kenyérrel, savanyú ubival tálalható, de bármilyen köretet elvisel. Mondjuk egy savanyú káposztás, héjas burgonyát?
A kisült pecsenyelé nem kidobandó. Adjuk az asztalra mártásként, külön edényben. Persze átszűrve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése