Igen, el!
Tegnap születésnapra mentem és ilyenkor soha nem esem pánikba az ajándékot illetően. Mit is vihetne egy magamfajta szakácsember meglepinek, ha nem egy házi sütési tortát?
Ehhez értek. Ha asztalos lennék biztos, hogy kisbútort forgácsolnék kuglifából, vagy baltával faragnék torzót.
De nekem fakanál ragadt a kezembe, így marad a sütés-főzés.
Egyetlen bökkenő akad csak ilyenkor. A torta kiválasztása. Könnyű a helyzet, ha az ember tudja, hogy mi a kedvenc. Mert az egyértelmű választás. De itt az is szempont volt, hogy jusson is, maradjon is. Mármint nekem a végére. Osztottam szoroztam és végül a fekete erdő mellett döntöttem. Egyrészt, mert nagyon szeretem, másrészt, mert szerintem mindenki nagyon szereti.
Régebben volt egy tuti receptem, azt sütöttem boldog- boldogtalannak. De ez a tegnapi esemény nem hétköznapi volt, szóval nyugdíjba küldtem az öreget és előhúztam valami újat a nagy lexikon legmélyebb bugyrából. Nálam a mérce a Daubner torta, soha olyan finomat nem ettem még. De szerénység nélkül mondhatom, hogy ez a recept megközelíti a híres cuki csoda desszertjét. 2 dologban tértem el az alaprecepttől. A legfontosabb, hogy nekem kevés volt benne a pálinka, szóval legközelebb duplázom az adagot. A másik kontárkodás pedig csak annyi, hogy a lecsepegtetett meggyszemeket cukrozott darált dióba forgattam, hogy még véletlenül se áztassa el a pompás tejszínhab felhőt.
Bevallom, hogy elégedett voltam az eredménnyel, semmi szerénység, vagy ilyesmi. Ami jó, az jó.
Persze kellett hozzá az akarat is, mert ha valami nem szeretetből jön, annak soha nem lesz jó a vége. Közhely, de az ételen is megérzed, ha az kapkodva, stresszel fűszerezetten kerül a tányérodra. Valahogy érzed benne a gondoskodás hiányát. Évi tortájában ebből nem volt hiány.
Mert bár lehet nyálas a következő gondolat, de ebben a tortában benne volt volt a lelkem egyik fele, a másik pedig a dalban, amit este kissé remegő lábbakkal adtam át jelképesen.
A bátorságért köszönet Erdős Gábor barátomnak, aki nem hagyta, hogy a dal csak álom maradjon.
Drága Évi! Innen is kívánok nagyon sok boldogságot Neked!
Recept-piskótához
35 g liszt
35 g keményítő
35 g kakaó ( jó Holland)
8 tojás
75 dkg cukor
75 dkg porcukor
75 g vaj
1 üveg meggybefőtt, lecsepegtetve
20 dkg cukros diódara
1 tábla jó minőségű étcsoki (min. 65 % kakaóval)
Cukorsziruphoz
fél dl cserkó pálesz
18 cl dl víz
100 g porcukor
Tejszínhabhoz
80 ml habtejszín
2 zacskó habfixáló (én teszek bele olyankor, ha soká kerül átadásra)
2 tasak vaníliás cukor
A piskótát érdemes az előző napon megsütni, hogy könnyen lehessen vele dolgozni, ne kelljen várni, hogy kihűljön. Mert melegen nem lehet belekenni a tejszínt, ugyebár.Sütőt melegítsd elő 190 fokra.
Szitáld össze a lisztet, kakaót és a keményítőt. Olvaszd fel a vajat. 8 sárgáját verd fel 75 g cukorral. A fehérjét szintén verd fel félkemény habbá, majd fokozatosan adagold hozzá a porcukit. A hab negyedét vedd ki a tálból és add a cukros-tojásos keverékhez, dolgozd össze. Ehhez add a kakaós lisztet, amit laza, keverő mozdulatokkal beleforgatunk a sárga masszába.
Vegyél ki 3 kanálnyit és keverd össze az olvasztott vajjal és keverd össze őket. Ezt a két keveréket óvatosan forgasd bele a maradék fehérjehabba. Tudom, hogy kicsit macerás, de ez az alapja a tökéletes piskótának. Vajazz ki egy 22 cm-es tortaformát, lisztezd körbe, majd öntsd bele a masszát és süsd 25-30 percig. Ne nyitogasd. Ha lejárt az idő, végezz tűpróbát. Ha tapadt rá még massza, süsd még 5-6 percig.
Míg sül a piskóta, egy kisebb edényben forrald össze a vizet, cukrot, pálinkát. Nos, itt lehet duplázni a páleszt, csak akkor a víz legyen kevesebb. 2-3 perc elég, hogy összeforrjon.
Ha megvagy ezzel is, verd fel a tejszínhabot is, amit ugye jó hidegen kell használni. Ha nem hideg, nem fog felverődni. Biztonság kedvéért a keverőtálad tedd be a fagyasztóba, már ha befér.
Szóval géppel fokozatosan gyorsuló tempóval verd habbá a tejszínt, majd a vége felé add hozzá a vaníliás cukrot és a habfixálót. Ne verd túl, mert akkor édese vajat kasz. Nehéz időt mondani, hogy meddig verd. 5-6 perc. kb. De folyamatosan ellenőrizd a keménységet. :)
A tortalapot vágd 3 egyforma karikára. Locsold meg őket egyenként a pálinkás sziruppal, ázzon át. Ne sajnáld.
Aztán kenj az alsó rétegre annyi habot, hogy utána bele tudjál nyomkodni 30 szem dióba forgatott meggyet. Kb. 1.5 cm magas habbal számolj. Aztán erre jöhet a középső lap, ami szintán áztatott. Erre megint hab, majd diós meggy. A tetejére már csak hab megy, ami jusson a szélére is, ügyesen vond be habbal. Díszítsd annyi meggyel, amennyi szeletet gondolsz (mondjuk 10) és reszelj rá étcsokit, amivel szépen dekorálhatsz.
Hagyd állni pár órát és utána hagyd magad átadni az élvezetnek. Remek kis tortát csináltál, büszke lehetsz magadra. Ne aggódj, nem fogod tudni abbahagyni. Én a tálat is kinyaltam és hajnali 3kor egy nagy nyelvnyomos porcelánnal vonultam végig nagy büszkén a városon. Aki látott, annak innen is HELLO! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése