2011. február 3., csütörtök

A piros öv nem barna! A vörös lencse pedig sárga!



Fél 7. Tik-tak. Kelnem kell. Nem jelzett a csörgőóra (nincs is), hamarabb ébredtem, kinyomtam a telefont. Reggel megint volt Mokka, kacagás, ismét megjártam a TV2 stúdióját!
Derűs hangulat, kedves emberek, elsőre furcsa légkör, de én szeretek oda járni. Nem azt mondom, hogy profin mozgok a stúdióban, de a többedik alkalom után már tök természetes a közeg. Tudod, hogy ki miért felelős, tudod, hogy mikor kussolj, és mikor beszélj, érzed, hogy hol a határ és az idő, örülsz, hogy ott vagy. Persze, ki ne szeretne egy reggeli műsorban tetszelegni, okosokat mondani, adni valami pluszt (remélem, hogy adok valami pluszt) úgy, hogy nincs előre megírt forgatókönyv, nincs előre legyártott műsormenet. Ott vagy Te, a 2 műsorvezető és maga a konkrét téma. A főzés. Aztán hajrá, lesz, ami lesz.
Általában túlságosan kritikus vagyok magammal szemben. Soha nem érzem azt, hogy jó lett volna a szereplés. Sőt! Alig várom, hogy feltegyék a videókat a netre és visszanézhessem magamat. Biztos hihetetlen, de számomra igen csak tanulságosak ezek a kis mozik. Persze, lényeges, hogy elégedett legyek mind a külsőmmel, mind a „viselkedésemmel”, de az is fontos, hogy volt e az egészben tartalom. És ha volt, akkor elég volt e, vagy éppen ellenkezőleg. Ebből tanulok. Ennek eredménye egy mai észrevétel, amit szívesen megosztok veletek. A reggeli öltözködést sokkal jobban meg kell szerveznem. Addig tököltem az övekkel, hogy majdnem elkéstem az adást. Mert nekem 20 perc kellett, míg sikerült eldöntenem, hogy a fekete vagy a piros (nem barna, kedves Szilárd) derékkötőt tekerjem e magam köré. A piros győzött és nem bántam meg. A köles magyarországi nagykövete ne csak szellemében, de külsőségeiben is jelenítse meg sokszínűségét. Persze itt nem egy szivárványra gondolok és nem is papagájra, de azt hiszem, hogy ez a piros öv kellően képviselte a bátorságomat és merészségemet! HAHAHAHA!

Egyébként a mai Mokkás menü megtalálható az egyik januári posztban, Sampipi kezdettel. Ha jól emlékszem, és miért ne emlékeznék jól, a tegnapi okosságban írtam arról, hogy szert tettem egy vega szakácskönyvre. Ma jobban belemásztam és a mai kajám köretét onnan loptam el. A feltétet kicsit megváltoztattam, hiszen durván odavágtam mellé egy egész csirkemellet, de ugye mindenevő lévén jogom van állati eredetű fehérjét a szervezetembe juttatni. Mert hát, a mindennapi „betevőnket” és húsunkat add meg nekünk ma. Ámen!

Nos! Mi a mai? Elárulom. Zöldséges vörös lencse (Molnár kedvence) pürét kutyultam, egészben sült mézes-mustáros csirkével, plussssz, az egészet megkoronáztam az Erdős Gabi barátomtól kapott chutney-val. Ha már India, ha már Joshi és ha már színek. Rájöttem, hogy nem csak az övem színe tévesen barna. A vörös lencsének sincs túl sok köze a nevében szereplő színhez. Inkább narancs, főve pedig olyan, mint a sárgaborsó. Semmi vörös. Semmi tűz. Semmi vér! Legközelebb kipróbálom, hogy vajon a szódabikarbóna itt is színmegtartóként működik e, mint a zöld izéknél. (brokkoli, spárga, zöldbab)
Egyébként ennek a lencsének nincsen héja, így sokkal könnyebben emészthető, mint a társai vagy akár a babfélék. Nagyon magas a szénhidrát és a fehérje tartalma, de furcsa módon nem teljes az aminosav összetétele, így ki kell egészíteni más, fehérjében gazdag alapanyaggal. Viszont tök magas a rosttartalma, ami elősegíti az emésztést és éppen ezért nagyon jól beilleszthető az egészséges táplálkozásba, mint új köret, leves, fasírt vagy akár főzelék.
Tessék fogyasztani! Szépek és egészségesek lesztek tőle! Bocsánat! Még szebbek!


Recept

250 gr vörös lencse
1 fej vöröshagyma
2 szál kisebb répa
1 kisebb zellergumó
2 gerezd fokhagyma
3 ek olívaolaj
1 kk őrölt kömény
1 kk gyömbér
1 kk kurkuma
1 csipet fahéj
1 ek mustár
1 kk erős Pista vagy csili ízlés szerint
Só, bors, csokor friss petrus vagy friss koriander
kétszeres mennyiségű forró víz

A húshoz

1 egész csirkemell filé
1 kanál mustár
1 kanál méz
1 kanál olaj
1 gerezd fokhagyma
Só, bors, egy kicsi erős Pista

Kapcsold be a sütőt 200 fokra.
A hagymát, zöldséget, fokhagymát vágd fel. Minél kisebbre, annál hamarabb elkészül. Hevíts olajt és tedd rá a hagymát, sózd. 4-5 percig pirítsd, majd add hozzá a zöldségeket, fokhagymát. További 5-6 percig kevergesd, pici vizet adhatsz hozzá. Majd a fűszereket is rászórhatod a mustárral együtt,végül a lencsét is. 1-2 percig még kevergesd, majd öntsd hozzá a vizet. 10-15 perc múlva kész. Kóstold meg. Ha nem elég sós, sózd, borsozd. Ha nem elég puha, önts hozzá még vizet és főzd tovább. Nem baj, ha szétfő, úgy is pépesítjük. Ha megvagy, akkor botmixerrel bátran menj neki és turmixold krémesre.

Közben a mustárt, a mézet, az olajt, a zúzott fokhagymát és az erős Pistát keverd össze egy kk sóval. Ezzel szépen kenegesd be a húst. Ha ügyes vagy, akkor ezt előre elvégzed és hagyod pácolódni a hűtőben (2-3 órát) De ha nem teszed, akkor sem omlik össze a világ. Tedd a húsokat egy tepsire vagy jénai fedélre és tedd be 30 percre. Ha duci a mell, kell ez az idő. Ha amolyan laposka, akkor 25 perc is elég.

Ha megsült, tálald. Szeletelve, vagy egészben, rád van bízva. Mindenesetre a végén szórd meg az egész ételt egy jó nagy adag friss petrussal vagy korianderrel. Nem bánod meg!
És ha egy kis piros csili is akad, akkor az maga lesz a szín orgia. Mert nem csak a testünket tápláljuk, a szemünket is jól kell lakatni.

Hölgyeim és Uraim! Itt a kapitány beszél! Az öveket kérjük kikapcsolni! Szerintem ízleni fog. Tessék szedni még egy adagot! Ez a sárga vörös lencse a piros öveket sem kíméli.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése