Dzsem. Lekvár. Kajszi.

Vettem a fáradságot és végre vettem kajszit. Nem sokat, keveset. Éppen annyit, amennyi arra volt elég, hogy kipróbáljam ezt az új ízkombót. Semmi extra, nincs új a Nap alatt. Ezt ugye már tudjuk. Készülök egy új recept kipróbálására, ehhez kell lekvár. Vagy dzsem. Tökmindegy. Persze egyszerűbb lett volna bemenni az első komolyabb közértbe és leemelni a polcról egy jobbféle üvegcsét, de itt, a Vásárcsarnok árnyékában ez elég kellemetlenül érintette volna a környezetemet és valljuk meg, hogy engem is. Elcsépelt a mondat, de igaz is. Ha magunk készítjük, akkor biztosan tudjuk, hogy mi kerül az üvegbe és ha bármi bajunk esne, csak magunkat okolhatjuk. Senki mást. Ez a dzsem remek, egyszerű és gyorsan elkészíthető. Kicsit csíp, de még éppen kellemes az érzés. Enyhe bizsergés a nyelven, enyhe, finom savanyka. Ezt tudja a kajszi. Csak főzd meg.

Recept

1 kg kajszibarack, meghámozva, kimagozva (forrásban lévő vízbe mártjuk a barackot, 1 percig forraljuk, majd hideg víz alatt könnyedén hámozzuk, egyből magozzuk)

50 dkg kristálycukor ( lehet pektines befőző is)

1 kisebb chilipaprika

15 szem zöld kardamom

4-5 kaffirlime levél

1,5 dl száraz fehérbor

4 ek cukrot a limelevéllel, kardamommal és a borral felére visszaforraljuk. Hagyjuk állni. A magozott, hámozott barackot tetszés szerinti méretre daraboljuk, majd a cukorral és az átszűrt redukcióval 3-4 percig ( ha csak feleztük a gyümölcsöt akár -7 percig is) rotyogtatjuk. Tiszta, szárazra törölt üvegekbe adagoljuk a dzsemet, majd száraz dunsztban kihűtjük. ( Tehetjük a nagyi dunyhája alá, vagy kedvenc utazótáskánkat pokróccal kibélelve rendezzük el az üvegeket és várjuk meg amíg teljesen kihűl az édes gyümölcspép).

Jól esik ez, de még mennyire, hogy jól esik. Alig várom, hogy az oldalast pácolhassam vele. Oldalast. Nem tévedés. De erről majd később.

A saláta kacsával is jó lehet! Sőt! Jó!

Fura egy eset ez a kacsa. Nem, mint biológiai lény- bár ha jobban belegondolok, így sem tekinthető annak az átlagos jószágnak- hanem, mint konyhai alapanyag. Készítik minden formában, egészben, sütve, levesbe, steak-nek és még sorolhatnám napestig, amíg eljutunk a salátáig. A salátán itt zöld leveleket, ropogós zöldségeket és frissen sütött, kacsamell csíkokat értek, ízesítve, összeforgatva, nagy mélytányérban, frissen sütött pirítóssal tálalva.Ha jól számolom, az elkészítés ideje nagyjából 10 perc. Viszont az élmény, amit okoz ( mert okoz), hosszú órákon át emlékeztet bennünket arra, hogy bizony valami nagyon finomat sikerült összedobnunk és alig várjuk, hogy újra okunk legyen elkészíteni és átélni a kacsa katarzisát.

Recept

10 dkg friss salátakeverék megmosva, csepegtetve, méretre tépkedve

1-1-1 kaliforniai paprika 3-4 cm-es csíkokra vágva( nem kell az egészet felvágni, ízlés szerint)

1 kisebb kígyóuborka ( szintén tetszés szerint)

3-4 szem koktélparadicsom, felezve

retek, vagy angol zeller szeletelve, karikázva

20 dkg kacsamell szín húsa csíkozva

2 balzsamecet

3 ek olaj

1 kk dijoni mustár

só, bors

Egy ek ecetből, olajból, mustárból készítsünk salátadresszinget. Közben hevítsünk fel egy serpenyőt. A kacsamellet sózzuk, borsozzuk, öntsük rá a maradék ecetet és forgassuk össze. Ha van időnk, pár órát tehetjük hűtőbe is érlelődni, akkor viszont a sót hagyjuk ki, mert kiszívja az értékes húsnedveket, utólag szórjuk meg. A forró serpenyőre csepegtessünk pár csepp olajat és 1 perc alatt süssük meg a húscsíkokat. A megmosott salátát tegyük egy mélyebb tányérba, szórjuk rá a zöldségeket, öntözzük meg a dresszinggel ( használat előtt újra keverjük össze) majd a legvégén szórjuk rá a kacsamellet is. Hogy laktatóbb legyen, adhatunk mellé jóféle fokhagymás pirítóst, de magában is igen tartalmas főétel. Ne habozzunk, együk azonnal! Melegen, frissen, étvággyal. Ez a kacsa már megjárta Lengyelországot!

TúrósTáska. Ehető. Vihető!Louis Vuitton magyar módra.

Nagy kedvencem a túró. Minden formában elkészítve. Sósan. Só nélkül. Cukrosan, cukor nélkül. Tésztán, tésztában, sütve, avagy főzve, kaporral vagy anélkül, teljesen mindegy. Túró legyen. A többi már jön magától. Ma dagasztani támadt kedvem és pont van egy remek kelt tészta receptem, amit csak az tud elrontani, aki szándékosan ezen a tenderen dolgozik. Szóval nem nagy ügy, kis mókusok is nyugodton kezdhetik ezzel a recepttel a kelt tészták birodalmába vezető utat.

Recept

Tészta

fél kg liszt, átszitálva

50 g vaj

50 g cukor

50 g élesztő

2 tojás

2,2 dl langyos tej

1 citrom reszelt héja

csipet só

plusz egy tojás a kenéshez

Töltelék

Fél kg túró, áttörve

2 ek tejföl

1 citrom reszelt héja

2 ek áztatott mazsola, vagy más aszalt gyümölcs, mazsola méretűre aprítva

20 dkg cukor

1 csipet só

1 tojás

A túrót keverjük össze a többi hozzávalóval, teszteljük le az ízét majd pihentessük 20-30 percet a hűtőben. Amíg pihen, a sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A tészta összetevőit tegyük egy keverőtálba, jól gyúrjuk össze, majd kelesszük fél órát. Után lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vékonyra, vágjuk 10x10-es négyzetekre és töltsünk bele 1-1 evőkanálnyi tölteléket. A 4 sarkánál fogjuk őket össze, majd készítsünk batyukat. A tetejüket kenjük meg a felvert tojással. 180 fokos sütőben 14-15 percig süssük.

Ezek a batyuk nem olyanok, mint a női táskák. Igaz, hogy tömöttek, igaz, hogy ducik, de bizton állíthatom, hogy semmi felesleges cumó nincsen bennünk. Gyúrjuk. Süssük. Együk. Frissen! Mondjuk házi csilis-eperdzsemmel.

Ázsia a gyereknek!

Ma nagyon gonosz voltam és teszteltem a gyermeki ellenállást, már ami a konyhát illeti. Régóta piszkálja a csőrömet, hogy valóban a szülő rontja e el a gyerek ízlését, vagy eredendően tagadnak meg maguktól minden jót és minden újat. Biztos, hogy azért nem eszi meg a gyerek a spenótot, mert zöld? Biztos, hogy azért nem eszik meg a tekergők a kelkáposztát, mert nem finom? Igaz lehet az a közhely, hogy a gyerek csak sült krumplit akar enni rántott sajttal, kecsappal, majonézzel, mert mást úgy sem eszik meg? Biztos, hogy ez az ízlés az ő ízlése? Én azt gondolom, hogy a gyerekkor egyik legizgalmasabb mibenléte a tapasztalás és az új dolgokkal való találkozás. Ez éppúgy igaz az ízekre is. Ha nem adunk rá lehetőséget, hogy találkozzanak velük, csak azért mert mi magunk sem ismerjük azokat, egy olyan gazdagságtól fosztjuk meg őket, amit később csak nehezen, vagy egyáltalán nem fognak pótolni. Nem lehet legyinteni és csak annyit mondani, hogy úgy sem eszi meg! Engedjük meg nekik, hogy ők döntsenek. Azért kezdtem a mai posztot azzal, hogy gonosz voltam, mert ma ázsiai ízekkel machináltam, anélkül, hogy tudták volna mit is esznek. Szüzet mikszeltem kínai zöldségkeverékkel, szójaszósszal, osztrigaszósszal, gyömbérrel ízesítve. Köretnek petrezselymes buri volt, kicsit csalnom kellett, de ennyi belefért. Ugye mondanom se kell, hogy csont nélkül ették meg az utolsó szemig. Győztem! Ezek után senki ne magyarázza, hogy a pizza, hambi, sültburi a gyerek választása, mert más nem kell neki!

Epres rebarbara pite

Bevallom! Szerelem volt első látásra. Ez amolyan meglátni és megszeretni eset volt, már ami engem és a rebarbarát illeti. Azon tűnődtem, hogy mikor találkoztunk először, amikor eszembe jutott, hogy középsulis koromban egy Kriszta nevű lány állandóan azzal viccelődött, hogy a nagyanyja él-hal a rebarbaráért és semmi más nem kell neki tavasszal, csak ez a furcsa, savanyú, fanyar ízű szárizé. Apropó szár! Nem sok olyan növényünk van ( zöldség-gyümölcs, fene se tudja, hogy hova soroljuk) aminek a szárát fogyasztjuk, szerencsére egyre nagyobb mennyiségben. Tény, hogy tele van vitaminnal, az íze frissítő, kellemesen savanykás, a csodaszép lilás-bordós-bíboros színe pedig mondanom se kell, hogy önmagáért beszél. Ne féljünk tőle! Igaz ugyan, hogy a nem túl édes ízét elég szép mennyiségű cukorral kell kompenzálni, de azt hiszem, hogy éppen elég salátát és halat eszünk ahhoz, hogy néha- néha engedjük magunkat a cukormázas, sokvajas piték birodalmába elveszni. Az alap recept Mautner Zsófié, én csak kicsit kontárkodtam bele! :)

Recept

45 dkg liszt átszitálva

30 dkg hideg vaj, a lisztre, keverőtálba reszelve

1,5 dl jéghideg víz

75 dkg rebarbara meghámozva, centis félkarikákra szeletelve

25 dkg cukor

4 dkg keményítő

2 ek darált dió

10 dkg friss eper karikázva

4-5 levél zsályalevél finomra vágva

1 tk őrölt fahéj ( frissen reszelt az igazi)

Egy csipet vajat tegyünk félre, ezzel tudjuk majd kikenni a tortaformát. A lisztet a vajjal és a vízzel összemorzsolom. Nem kell kidolgozni, maradjon morzsás, éppen csak álljon össze, a lényeg a gyorsaság, nem baj, ha a vaj márványozza a tésztát. Csomagoljuk műanyag fóliába és pihentessük a hűtőben bő fél órát. Ez fontos! Egyébként egy egyszerű linzertésztát készítettünk, ami 3:2:1 arányban bármikor elkészíthető. (liszt-vaj-folyadék).

Közben a sütőt állítsuk 200 fokra. Az maradék hozzávalókat egy tálban keverjük össze és picit hagyjuk őket összeszokni. Mondjuk arra a fél órára, amíg a tészta pihen. Ha letelt az idő, vegyük ki a tésztánkat, egy szilványi mennyiséget tegyünk félre, a maradékot rakjuk 2 folpack réteg közé. Ezt azért csináljuk, hogy ne kelljen több lisztet használni a nyújtáshoz, viszont a tészta sem fog a deszkához, vagy a konyhapulthoz tapadni. Sodrófával nyújtsuk 4-5 mm vastagra a tésztát. Kenjük ki a darab vajjal a formánkat és utána béleljük ki a tésztával a formát, ami kb. 22-25 cm átmérőjű legyen. Ha szakad vagy törik nem nagy baj, éppen elég vaj van benne ahhoz, hogy pótolgatni tudjuk. Süléskor szépen egybeáll. Elég 3-4 magasan az oldalát bélelni. Ha megvagyunk, borítsuk bele a rebarbarás ragunkat, majd a félretett tésztából készítsünk csíkonként rácsot a tetejére. Nem kötelező, de olyan szép. 200 fokon 1 óráig süssük. Sütés után hagyjuk pihenni, a kisülő gyümölcslének össze kell dermednie a cukorral és keményítővel. Higgyétek el, hogy nem olyan macerás, mint első olvasatra. Aki megsütni, kérem fotózza le és küldje el a képet emilben. Ez kérem majdnem a mennyország! Egy szelet soha nem elég! Kérek még!

Garnéla gyorsan, egyszerűen.

Éppen annyi ideig tart ezt az ételt elkészíteni, mint egy hosszabb reklámblokk kedvenc filmünk közben. Persze, ehhez azért az is kell, hogy az ember fia ne a moziban, hanem otthon, valamelyik igényes TV csatorna műsorából válassza ki az éppen aktuálist. Velem egyre gyakrabban fordul elő, hogy az ilyen kényszerpihenőket arra használom fel, hogy összerakjak valami gyorsat, egyszerűt és ne adj Isten, még finomat is ebédre, uzsonnára, vacsorára vagy csak éppen azért, mert ahhoz van kedvem. Sütés-főzés percek alatt. Ezt nekem találták ki. Ma is csak azért keltem ki az ágyból, hogy ezt a zöldséges, garnélás mixet tető alá hozzam.

Recept

15 dkg tisztított garnéla ( lehet előfőzött is, de azért a friss az igazi)

2 szál szárzeller felcsíkozva

1 közepes cukkini fél centire karikázva

3 szál sárgarépa

1 fej lila hagyma nagyolva kockázva

3 gerezd fokhagyma finomra vágva

1 szál chili

10 dkg koktél paradicsom vagy 2 paradicsom kimagozva, felcsíkozva

3 ek olíva olaj

2 dkg vaj

2 ek szójaszósz

só, bors, 1 tk fehérborecet

1 cm reszelt gyömbér

1 csokor friss petrezselyem vagy koriander, vagy mindkettő finomra vágva

Egy előhevített serpenyőben olvassz össze 1 dkg vajat és egy ek olíva olajat. Add hozzá a fokhagymát és a gyömbért, chilit majd azonnal a rákokat is. Sózd, borsozd. Ne süsd túl, maradjon, friss, ropogós. Ha előfőzött a rák, éppen csak melegítsd össze. Tedd ki egy tányérra a kész ragut. Hevítsd tovább a serpenyőt, olvaszd össze a maradék vajat az olajjal. Először a répát, 1-2 perc után a hagymát, majd a zellert és legvégén a paradicsomot és a cukkinit tedd az edénybe. Sózd, borsozd, öntsd hozzá a szójaszószt, az ecetet, forgasd 2-3 percig majd borítsd hozzá a rákokat. Hozd őket össze, szórd meg a friss fűszerekkel és kóstold. Ha nem elég intenzív az íze, korrigáld. Azonnal tedd magadévá. A film folytatódik.

Tökfőzelék. Pont.

Mostanában napi rendszerességgel járom a csarnokot. Barokkos túlzás ugyan, de már-már otthonosan mozgok minden szegletében. Kivéve talán az emeletet. Az  nem érdekel. Tavasz van, imádom. Idén különösen. Ha kertész lennék, ilyenkor azt érezném, hogy ajándékot kaptam, mert életet nevelhetek. Mondjuk tököt! Frisset, finomat. Elkezdődött a spárgaszezon, megjelent a magyar eper, fejthető már a friss zöldborsó , gyönyörű az újburgonya, szóval dömping van gyerekek, tessék piacolni. Vegyetek tököt és főzzetek főzeléket. Ezt Annácska is megette, aki amúgy sohasem! Mert finom! 

Recept

1 kg friss tök kimagozva, legyalulva, sózva, kinyomokodva

1 fej vöröshagyma finomra vágva

1 liter zöldség vagy húsleves

1 ek vaj

1 ek olaj

kisebb gerezd fokhagyma reszelve

nagy csokor friss kapor finomra vágva

1 ek ecet

pár csepp citromlé

1 dl natúr joghurt

1 dl tejföl

2 ek étkezési keményítő

só, bors

A vajat olvasszuk össze az olajjal, majd pároljuk meg rajta a hagymát. Picit sózzuk.  Alap lével főzzük puhára. Ha megpuhult, adjuk hozzá a kinyomkodott tököt, fokhagymát, keverjük össze és fél percig forgassuk. Öntsük fel az alap lével. Forraljuk fel. Közben a tejfölt, joghurtot keverjük össze a keményítővel, csomómentesre. Ha felforrt a levünk, 1 dl levet adjunk a habaráshoz, ezzel is keverjük ki, majd folyamatos kevergetés mellett adjuk a tökös alaphoz. Habarjuk be. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá az ecetet, citromlevet. Egyet forrjon, majd szórjuk bele a kaprot. 

Adhatunk hozzá fasírtot, virslit, tükörtojást. Én a bundáskenyérre szavatam! 

Tessék elfelejteni a menzás tököt. Ez már a 21. század. Higgyetek nekem! Zseniális! Friss! Egyszerű! Zabálnivaló!