2011. július 9., szombat

Dzsem. Lekvár. Kajszi.


Vettem a fáradságot és végre vettem kajszit. Nem sokat, keveset. Éppen annyit, amennyi arra volt elég, hogy kipróbáljam ezt az új ízkombót. Semmi extra, nincs új a Nap alatt. Ezt ugye már tudjuk. Készülök egy új recept kipróbálására, ehhez kell lekvár. Vagy dzsem. Tökmindegy. Persze egyszerűbb lett volna bemenni az első komolyabb közértbe és leemelni a polcról egy jobbféle üvegcsét, de itt, a Vásárcsarnok árnyékában ez elég kellemetlenül érintette volna a környezetemet és valljuk meg, hogy engem is. Elcsépelt a mondat, de igaz is. Ha magunk készítjük, akkor biztosan tudjuk, hogy mi kerül az üvegbe és ha bármi bajunk esne, csak magunkat okolhatjuk. Senki mást. Ez a dzsem remek, egyszerű és gyorsan elkészíthető. Kicsit csíp, de még éppen kellemes az érzés. Enyhe bizsergés a nyelven, enyhe, finom savanyka. Ezt tudja a kajszi. Csak főzd meg.

Recept

1 kg kajszibarack, meghámozva, kimagozva (forrásban lévő vízbe mártjuk a barackot, 1 percig forraljuk, majd hideg víz alatt könnyedén hámozzuk, egyből magozzuk)
50 dkg kristálycukor ( lehet pektines befőző is)
1 kisebb chilipaprika
15 szem zöld kardamom
4-5 kaffirlime levél
1,5 dl száraz fehérbor

4 ek cukrot a limelevéllel, kardamommal és a borral felére visszaforraljuk. Hagyjuk állni. A magozott, hámozott barackot tetszés szerinti méretre daraboljuk, majd a cukorral és az átszűrt redukcióval 3-4 percig ( ha csak feleztük a gyümölcsöt akár -7 percig is) rotyogtatjuk. Tiszta, szárazra törölt üvegekbe adagoljuk a dzsemet, majd száraz dunsztban kihűtjük. ( Tehetjük a nagyi dunyhája alá, vagy kedvenc utazótáskánkat pokróccal kibélelve rendezzük el az üvegeket és várjuk meg amíg teljesen kihűl az édes gyümölcspép).

Jól esik ez, de még mennyire, hogy jól esik. Alig várom, hogy az oldalast pácolhassam vele. Oldalast. Nem tévedés. De erről majd később.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése