Vannak olyan desszertek, aminek elkészítése nem túl nagy ördöngösség, viszont nem árt jól meggondolni, hogy valóban belevágunk e, mert egy idő után azt veszed észre, hogy a rengeteg is kevés lesz belőle. A túrógombóc tipikus példája ennek a megállapításnak.
Hogy orvosoljuk a bajt, két dolgot tehetsz. Vagy előre gondolkodsz és már a vásárlásnál megduplázod az adagot az alapanyagokból, vagy kénytelen leszel optikailag csalni és sok kicsi gombócot készíteni, ezzel félrevezetve a nagyérdeműt.
De az sem rossz megoldás, ha mindezt kombinálod és így aztán tuti, hogy egy egész sereget elláthatsz ezekkel a csodás, habkönnyű golyócsodákkal.
Bevallom! Nagy kedvelője vagyok ennek az egyszerű, ám annál jobban elrontható édességnek. Vagy sósságnak, mert ugye nem törvényszerű, hogy édes a kicsike.
Ettem én már gumit, ragacsot, töltöttet, keserűt, savanyút, kakaóst, mazsolást és már nem is emlékszem, hogy miféléket még. Nálam olyan ez, mint a somlói galuska. Mindenhol megkóstolom. És ha valahol átment a mércémen, képes vagyok utána utazni, ha arról van szó.
Nos, gombóc tekintetében könnyű helyzetben vagyok. Itt, a fővárosban 2 helyen is olyan ez a drága dámpling, mint amilyennek szerintem lennie kell. Az egyik a Menza, a másik a Lugas étterem a Bazilikánál. Ezen a két helyen mindig friss és mindig tökéletes a felhozatal.
Ehhez a kedves sütikéhez kedves emlékem is kapcsolódik, nevezetesen az, hogy szakmunkás vizsgámon ezt az étket kellett elkészítenem. Nem szerénykedem, de a vizsgaelnök csak annyit mondott, hogy ilyen finom gombócokat még soha életében nem evett. Hát lehet ennél kedvesebb és biztatóbb kezdete egy szakács karrierjének? Nekem fontosak voltak ezek a szavak és őszintén megmondom, hogy az összes bizonyítványom közül erre a kis kékségre vagyok azóta is legbüszkébb.
Szóval a túrógombóc és az én sorsom azon a napon kovácsolódott össze és azóta is ugyan azt a receptet használom, eddig csalódottság nélkül.
Recept
fél kg száraz túró
2 egész tojás
80 gr búzadara
1 csipet só
A morzsához
1 bögre zsemlemorzsa
1 ek vaj
1 zacskó vaníliás cukor (legjobb a bourbon-vagy a házi vaníliás cukor)
1 kk őrölt fahéj
1 doboz tejföl
porcukor ízlés szerint
A túrót törd át egy villával. Add hozzá a tojásokat, búzadarát, sót. Jól dolgozd össze és minimum egy órára tedd a hűtőbe. Ez azért kell, hogy a búzadara jól megduzzadjon és szívja magába a túró és a tojás nedvességét.
Közben egy serpenyőben olvaszd fel a vajat, add hozzá a zsemlemorzsát, vaníliás cukrot és pirítsd szép barnára. Ez nagyjából 6-7 perc. Ne hagyd magára, mert nagyon hamar megég és akkor kezdheted elölről. A végén add hozzá a fahéjat és keverd össze a morzsával. Nem teszel rosszat, ha átüríted egy hideg tálba, mert így biztos nem fog odaégni, miután levetted a tűzről a serpenyőt.
A gombócok kifőzése előtt tegyél fel egy nagy fazékban vizet forralni. Ha forr, tegyél bele egy kk sót. Ha a túró kipihente magát a hűtőben, vizes kézzel nagyjából 5-6 cm átmérőjű gombócokat formálj és szépen, egyenként tedd őket bele a vízbe. Itt már nem kell, hogy lobogjon a víz, inkább csak csendesen forrjon. A gombócok szépen lassan feljönnek majd a víz felszínére. Hagyd még így egy percig főni, majd lyukacsos kanállal szedd ki őket és egyből tedd bele a morzsába. Óvatosan forgasd át és még melegen, a kikevert porcukros tejföllel fogyaszd el.
Ebből a mennyiségből 8-10 gombócod lesz.
Megjegyzés: ha sósan akarod elfogyasztani, akkor a cukrot hagyd ki a receptből.
Szóval gombóc! Javaslom, hogy egy kiló túróból készítsd, mert a nyolcadik után azt fogod érezni, hogy még akarok, még akarok! Ne engem hibáztass! Én előre szóltam! Utána lehet a fűben hemperegni és nagyokat jajjgatni! Bilagitot mindenkinek!
Hogy orvosoljuk a bajt, két dolgot tehetsz. Vagy előre gondolkodsz és már a vásárlásnál megduplázod az adagot az alapanyagokból, vagy kénytelen leszel optikailag csalni és sok kicsi gombócot készíteni, ezzel félrevezetve a nagyérdeműt.
De az sem rossz megoldás, ha mindezt kombinálod és így aztán tuti, hogy egy egész sereget elláthatsz ezekkel a csodás, habkönnyű golyócsodákkal.
Bevallom! Nagy kedvelője vagyok ennek az egyszerű, ám annál jobban elrontható édességnek. Vagy sósságnak, mert ugye nem törvényszerű, hogy édes a kicsike.
Ettem én már gumit, ragacsot, töltöttet, keserűt, savanyút, kakaóst, mazsolást és már nem is emlékszem, hogy miféléket még. Nálam olyan ez, mint a somlói galuska. Mindenhol megkóstolom. És ha valahol átment a mércémen, képes vagyok utána utazni, ha arról van szó.
Nos, gombóc tekintetében könnyű helyzetben vagyok. Itt, a fővárosban 2 helyen is olyan ez a drága dámpling, mint amilyennek szerintem lennie kell. Az egyik a Menza, a másik a Lugas étterem a Bazilikánál. Ezen a két helyen mindig friss és mindig tökéletes a felhozatal.
Ehhez a kedves sütikéhez kedves emlékem is kapcsolódik, nevezetesen az, hogy szakmunkás vizsgámon ezt az étket kellett elkészítenem. Nem szerénykedem, de a vizsgaelnök csak annyit mondott, hogy ilyen finom gombócokat még soha életében nem evett. Hát lehet ennél kedvesebb és biztatóbb kezdete egy szakács karrierjének? Nekem fontosak voltak ezek a szavak és őszintén megmondom, hogy az összes bizonyítványom közül erre a kis kékségre vagyok azóta is legbüszkébb.
Szóval a túrógombóc és az én sorsom azon a napon kovácsolódott össze és azóta is ugyan azt a receptet használom, eddig csalódottság nélkül.
Recept
fél kg száraz túró
2 egész tojás
80 gr búzadara
1 csipet só
A morzsához
1 bögre zsemlemorzsa
1 ek vaj
1 zacskó vaníliás cukor (legjobb a bourbon-vagy a házi vaníliás cukor)
1 kk őrölt fahéj
1 doboz tejföl
porcukor ízlés szerint
A túrót törd át egy villával. Add hozzá a tojásokat, búzadarát, sót. Jól dolgozd össze és minimum egy órára tedd a hűtőbe. Ez azért kell, hogy a búzadara jól megduzzadjon és szívja magába a túró és a tojás nedvességét.
Közben egy serpenyőben olvaszd fel a vajat, add hozzá a zsemlemorzsát, vaníliás cukrot és pirítsd szép barnára. Ez nagyjából 6-7 perc. Ne hagyd magára, mert nagyon hamar megég és akkor kezdheted elölről. A végén add hozzá a fahéjat és keverd össze a morzsával. Nem teszel rosszat, ha átüríted egy hideg tálba, mert így biztos nem fog odaégni, miután levetted a tűzről a serpenyőt.
A gombócok kifőzése előtt tegyél fel egy nagy fazékban vizet forralni. Ha forr, tegyél bele egy kk sót. Ha a túró kipihente magát a hűtőben, vizes kézzel nagyjából 5-6 cm átmérőjű gombócokat formálj és szépen, egyenként tedd őket bele a vízbe. Itt már nem kell, hogy lobogjon a víz, inkább csak csendesen forrjon. A gombócok szépen lassan feljönnek majd a víz felszínére. Hagyd még így egy percig főni, majd lyukacsos kanállal szedd ki őket és egyből tedd bele a morzsába. Óvatosan forgasd át és még melegen, a kikevert porcukros tejföllel fogyaszd el.
Ebből a mennyiségből 8-10 gombócod lesz.
Megjegyzés: ha sósan akarod elfogyasztani, akkor a cukrot hagyd ki a receptből.
Szóval gombóc! Javaslom, hogy egy kiló túróból készítsd, mert a nyolcadik után azt fogod érezni, hogy még akarok, még akarok! Ne engem hibáztass! Én előre szóltam! Utána lehet a fűben hemperegni és nagyokat jajjgatni! Bilagitot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése