Energiát nekem, de ne a tészta adja! Tele vagyok salátával, a hűtő már inkább hasonlít egy melegházra, nem pedig hűtő hűtőre. Azt hiszem, hogy megint átestem a ló ama bizonyos másik oldalára, ami az egészséges életmódot illeti. Nincs is ezzel semmi gond, csak hát nem kéne elfelejtenem, hogy én nem diétázom, éppen csak próbálok okosan étkezni. Azért van néhány szempont, amit mentségemre tudok felhozni, hogy miért is halmoztam fel ezt a rengeteg zöldet.
Nem kell nagy dologra gondolni, egyszerű a válasz. Nem tudtam ellenállni az üzletben annak a csodaszép római salátának. Ennyi! Csak raktam és raktam bele a nem lila színű kosaramba és közben arra gondoltam, hogy mennyi mindent fogok majd készíteni a ropogós, húsos levelek felhasználásával. Jutott az eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, míg eljutott a tudatomig, hogy nem ártana megálljt parancsolni az agyamnak, a karomnak, a költekezésnek és az irrealitásnak. Hármat visszatettem. De kettő így is megmaradt. Azokat nem voltam hajlandó elengedni. Enyém! Kell. Pont. Szóval tele a hűtőm, levele! Mármint a salátáé! A mai posztot azzal kezdtem, hogy energiát nekem, de iziben. Oké, energiát! De salátából? Igen, abból! Cobb salátából.
" Számos híres étel keletkezése körül inkább csak legendák keringenek, azonban e saláta esetében tényekről beszélhetünk: 1937 – Robert H. Cobb. A Cobb saláta az amerikai gasztronómiában napjainkban is egy klasszikus. Cobb a Brown Derby éterem tulajdonosa volt Los Angelesben, ahova akkoribban a hollywoodi hírességek, s más prominens vendégek jártak. Egyik este elhatározta, készít magának valami finomságot; fogott néhány salátalevelet, avokádót, paradicsomot szelt, főzött tojást, csirkehúst sütött, natúr bacont és kékpenészes sajtot kockázott. Mindezt szépen egy tányérra rendezgette, leöntötte dresszinggel. Sid Grauman, a híres kínai étterem tulajdonosa véletlenül aznap este épp Cobb asztalánál ült. Másnap pedig egész spontán rendelt egy „Cobb salátát“ - szóval így került az étlapra a saláta, s hamarosan pedig a gasztronómiai lexikonba is."
Recept
1 római vagy jégsaláta összetépkedve
5-6 szelet bacon
30 dkg csirkemell
5-6 szem koktélparadicsom, felezve
2 egész 8 perces főtt tojás
10 dkg kék sajt (én gorgonzolát használtam, nekem ez a kedvencem)
1 érett avokádó
1 kanál fehér vagy vörös borecet
3 kanál olíva olaj
1 kk mustár
fél kk cukor
só, bors
A bacont és a vékony szeletekre vágott csirkemellet egy nagyobb serpenyőben szépen megsütjük. A bacon legyen ropogós, a hússzeletek is piruljanak meg, de ne szárítsuk ki őket.
4-5 perc alatt mindez megvan. Közben egy tálba tegyük bele a mustárt, öntsük rá a borecetet, majd egy habverő segítségével keverjük össze és közben szépen csorgassuk hozzá az olajat is. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a cukrot is és keverjük addig, amíg a cukor fel nem oldódik. Ha ezzel megvagyunk, tépjük rá a saláta leveleket. Forgassuk össze. Egy nagyobb adagot tegyünk tányérra, tegyünk köré egy kupac paradicsomot, 2-3 szelet mellett, 2-3 szelet bacont, hámozott, felcsíkozott negyed avokádót, a tetejére 2 fél tojást, majd a legvégén morzsoljunk rá sajtot.
Ha nem elég az energia, locsoljuk meg egy kevés olíva olajjal és adjunk hozzá ropogós bagettet, vagy pirítóst.
Ezek után merjen bárki vitatkozni, hogy nem elég laktató ez a saláta. Aki nem hiszi, az járjon utána. Van rá egy húszasom, hogy felveszitek majd a rendszeresen elkészített extra gyors kaják listájára. ( Csilis, fokhagymás rákkal is mennyei!!! )
Nem kell nagy dologra gondolni, egyszerű a válasz. Nem tudtam ellenállni az üzletben annak a csodaszép római salátának. Ennyi! Csak raktam és raktam bele a nem lila színű kosaramba és közben arra gondoltam, hogy mennyi mindent fogok majd készíteni a ropogós, húsos levelek felhasználásával. Jutott az eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat, míg eljutott a tudatomig, hogy nem ártana megálljt parancsolni az agyamnak, a karomnak, a költekezésnek és az irrealitásnak. Hármat visszatettem. De kettő így is megmaradt. Azokat nem voltam hajlandó elengedni. Enyém! Kell. Pont. Szóval tele a hűtőm, levele! Mármint a salátáé! A mai posztot azzal kezdtem, hogy energiát nekem, de iziben. Oké, energiát! De salátából? Igen, abból! Cobb salátából.
" Számos híres étel keletkezése körül inkább csak legendák keringenek, azonban e saláta esetében tényekről beszélhetünk: 1937 – Robert H. Cobb. A Cobb saláta az amerikai gasztronómiában napjainkban is egy klasszikus. Cobb a Brown Derby éterem tulajdonosa volt Los Angelesben, ahova akkoribban a hollywoodi hírességek, s más prominens vendégek jártak. Egyik este elhatározta, készít magának valami finomságot; fogott néhány salátalevelet, avokádót, paradicsomot szelt, főzött tojást, csirkehúst sütött, natúr bacont és kékpenészes sajtot kockázott. Mindezt szépen egy tányérra rendezgette, leöntötte dresszinggel. Sid Grauman, a híres kínai étterem tulajdonosa véletlenül aznap este épp Cobb asztalánál ült. Másnap pedig egész spontán rendelt egy „Cobb salátát“ - szóval így került az étlapra a saláta, s hamarosan pedig a gasztronómiai lexikonba is."
Recept
1 római vagy jégsaláta összetépkedve
5-6 szelet bacon
30 dkg csirkemell
5-6 szem koktélparadicsom, felezve
2 egész 8 perces főtt tojás
10 dkg kék sajt (én gorgonzolát használtam, nekem ez a kedvencem)
1 érett avokádó
1 kanál fehér vagy vörös borecet
3 kanál olíva olaj
1 kk mustár
fél kk cukor
só, bors
A bacont és a vékony szeletekre vágott csirkemellet egy nagyobb serpenyőben szépen megsütjük. A bacon legyen ropogós, a hússzeletek is piruljanak meg, de ne szárítsuk ki őket.
4-5 perc alatt mindez megvan. Közben egy tálba tegyük bele a mustárt, öntsük rá a borecetet, majd egy habverő segítségével keverjük össze és közben szépen csorgassuk hozzá az olajat is. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a cukrot is és keverjük addig, amíg a cukor fel nem oldódik. Ha ezzel megvagyunk, tépjük rá a saláta leveleket. Forgassuk össze. Egy nagyobb adagot tegyünk tányérra, tegyünk köré egy kupac paradicsomot, 2-3 szelet mellett, 2-3 szelet bacont, hámozott, felcsíkozott negyed avokádót, a tetejére 2 fél tojást, majd a legvégén morzsoljunk rá sajtot.
Ha nem elég az energia, locsoljuk meg egy kevés olíva olajjal és adjunk hozzá ropogós bagettet, vagy pirítóst.
Ezek után merjen bárki vitatkozni, hogy nem elég laktató ez a saláta. Aki nem hiszi, az járjon utána. Van rá egy húszasom, hogy felveszitek majd a rendszeresen elkészített extra gyors kaják listájára. ( Csilis, fokhagymás rákkal is mennyei!!! )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése