Nos, nekem ezekből az okosságokból a mai napra elegem lett, így olyan mélyre süllyedtem el a fertőben, hogy onnan már csak daruval lehet kicibálni. Az is lehet, hogy kettővel, de megérte.
Semmi sport, semmi diéta, semmi egészség! (KFC, keksz hegyek, cukros üdítő, zéró testmozgás)
Pár napja egy érdekes cikkbe futottam bele az Origon, (http://www.origo.hu/egeszseg/20110110-tomjuk-magunkba-a-transzzsirsavakat-a-napolyikkal-kekszekkel.html) ami a káros és az egészséges zsírokról szólt. Mivel érdekel a téma és hát valami közöm is volt megboldogult süldő koromban a szakmához, beleástam magamat és bevallom őszintén, hogy sok érdekes infóval lettem gazdagabb.
Arról persze nem tudtak meggyőzni, hogy a margarin egészséges és arról sem, hogy csak azért, mert a Mekik csökkentették az olajban a transz-zsírsavakat (persze csökkentették, de ettől még az a krumpli ugyanúgy káros az egészségre) nyugodtabb lelkiismerettel falhatom a gyorséttermi kajákat. Arra viszont nagyon jó volt, hogy megerősítse bennem azt a tényt, amit eddig is sejtettem, hogy amit saját magam készítek el otthon, azt bátran adhatom azoknak, akiket szeretek, mert biztos lehetek benne, hogy nem mérget próbálok meg letolni a torkukon. (A szándékos mérgezés más tészta.)
A cikk kitért arra is, hogy nem is gondolnánk, hogy a kekszek, csipszek és a különböző sütőmargarinos sütemények mennyi, de mennyi mérget tartalmaznak.
Szóval nem elég, hogy hízunk tőlük, mint a disznók, de szépen lassan infarktust, agyérgörcsöt és érszűkületet okozunk saját magunknak. Igen, ez nagyon jól megy nekünk, civilizált gondolkodóknak.
Igazából senkit sem akarok lebeszélni ezekről, (én is fogyasztó vagyok) mert elfogadom, hogy könnyebb kibontani egy csipszet vagy egy kekszes zacskót, mint nekiállni pucolni, szeletelni, vagdosni, gyúrni, keverni, méricskélni, stb., de szentül hiszem, hogy ez a keksz, amit ma sütöttem és teszek közkincsé még a legügyefogyottabb konyhakibicnek sem jelenthet kihívást.
Ez a ropogós "csodafalat" a kedvenc sütis könyvemből lopott és egy kicsit átdolgozott recept alapján készült, beleadva egy kis pluszt.
A könnyen elkészíthető alapmasszát olyan ízzel bolondíthatjuk meg, amihez éppen kedvünk van.
Én 4 ízt kombináltam egymással, 2-2 leosztásban.
Az egyik, (hogy ne a levegőbe beszéljek) narancsos-sárgarépás lett, a másik pedig csilis-csokis.
Hejj! Senki nem mondta, hogy felfedeztem a spanyolviaszt, de azt még elárulom, hogy a csokis verziót megpofoztam egy kis Franciaországból kapott sóvirággal (köszönet Vikinek, Lacásnak) amitől olyan hihetetlen utóbábábumm vége lesz az egész ízorgiának, hogy az valami csuda.
Azaz nem is csuda, hiszen tudjuk, hogy a só kiemeli az ízeket, de a sóvirág pont attól különleges, hogy nem azt a durva, csípős, sós ízhatást érzed, hanem egy finom, kellemes "újra akarom érezni" ízvilágot, hosszan hangsúlyozva jelen esetben a csoki és chili karakterét.
Gyerekek! Olyan nehéz erről beszélni, mint a táncról vagy mondjuk a zenéről. De higgyétek el, megéri beszerezni a sóvirágot. (Fleur de Sel-kapható:Culinaris, legtöbb hipermarket, delikáteszek)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a kekszet karácsonyra szoktam sütni és ez a mostani ünnep előtt sem volt másképp. De bevallom, hogy szénné égett és ugye rákot azért ne akarjak alapon, a kuka lett a befogadó. Vikivel próbáltuk vakargatni, de 1 vakarás után mindketten feladtuk.
Lehet, hogy most éreztem a késztetést,mert maradt a levegőben valami hiány az ünnepek kapcsán?
Lehet, hogy a szervezetem jelezte, hogy elég már a sportból és a feszes étrendből?
Lehet, hogy csak egyszerűen sütni akartam?
Nem tudom. De most azt érzem, hogy az egész világot megetetném vele :)
Az eredeti recept vaníliás cukrot ír. Én vettem rudat és igazi magokat kevertem az alapba és a visszamaradt héjából pedig kitalálható mi született: IgeeeeN!!! Házi vaníliás cukrot!!!! Ügyesek vagytok Gyerekek! :) Jár a buksivakarás!
A recept és az elkészítés:
400 gr búzaliszt (átszitálva)
130 gr rétesliszt vagy kukoricaliszt (én barna rizslisztet használtam)
4 tk sütőpor
200 gr kristálycukor
1 narancs
2 tojás
250 gr puha vaj
200 gr jó minőségű étcsoki (min. 65% kakaóval)
1 szál répa
1 rúd vanília
1 kk sóvirág
1 csilipaprika (szárított is jó, vagy cayenne bors)
Kapcsold be a sütőt 180 fokra (5-ös fokozat)
A répát megpucolom, kis lyukú reszelőn lereszelem, hozzáadom 1 narancs lereszelt héját majd kevés narancslével (pár csepp) 1-2 percig serpenyőben fonnyasztom. Tányérra teszem, hogy gyorsan kihűljön.
A csokit apró darabokra vágd, a csilit szintén (mag nélkül, kevésbé lesz veszett az erőssége).
A mennyiségeket tessék pontosan kimérni, mert ezen múlik a siker. A többi gyerekjáték.
A kétféle lisztet, a sütőport, a cukrot, vaníliát, (hosszában kettévágjuk, magokat kés élével kikapargatjuk) a vajat és a tojásokat összekeverjük, összedolgozzuk. Fontos, hogy a vaj puha legyen, mert így tényleg gyorsan összeáll a tészta.
Kettészedem.
Az egyik felébe a kihűlt répás-narancsos mix kerül, a másikba pedig a csilis-csokis keverék, a sóval együtt.
Gyorsan összedolgozom (én először a narancsost majd ugyan abban az edényben a csokist maceráltam), hogy a vaj ne lágyuljon meg túlságosan, majd 5 cm széles és kb. 1 cm magas téglalapot formázunk belőlük. Alufóliába csomagolom, és jó egy órát a hűtőben dermesztem. Te is, mert nem lesz elég kemény a szeleteléshez.
A megkeményedett rudakat :) deszkára tedd és fél cm vastagra szeleteld, majd sütőpapírral kibélelt tepsire kb. 3 cm távolságra pakolászd fel a szeleteket és süsd 10-12 percig, majd hagyd pihenni és élvezd!
Szóval a kérdés: szexért vagy ezért a kekszért fizetnék e inkább?
Semmi sport, semmi diéta, semmi egészség! (KFC, keksz hegyek, cukros üdítő, zéró testmozgás)
Pár napja egy érdekes cikkbe futottam bele az Origon, (http://www.origo.hu/egeszseg/20110110-tomjuk-magunkba-a-transzzsirsavakat-a-napolyikkal-kekszekkel.html) ami a káros és az egészséges zsírokról szólt. Mivel érdekel a téma és hát valami közöm is volt megboldogult süldő koromban a szakmához, beleástam magamat és bevallom őszintén, hogy sok érdekes infóval lettem gazdagabb.
Arról persze nem tudtak meggyőzni, hogy a margarin egészséges és arról sem, hogy csak azért, mert a Mekik csökkentették az olajban a transz-zsírsavakat (persze csökkentették, de ettől még az a krumpli ugyanúgy káros az egészségre) nyugodtabb lelkiismerettel falhatom a gyorséttermi kajákat. Arra viszont nagyon jó volt, hogy megerősítse bennem azt a tényt, amit eddig is sejtettem, hogy amit saját magam készítek el otthon, azt bátran adhatom azoknak, akiket szeretek, mert biztos lehetek benne, hogy nem mérget próbálok meg letolni a torkukon. (A szándékos mérgezés más tészta.)
A cikk kitért arra is, hogy nem is gondolnánk, hogy a kekszek, csipszek és a különböző sütőmargarinos sütemények mennyi, de mennyi mérget tartalmaznak.
Szóval nem elég, hogy hízunk tőlük, mint a disznók, de szépen lassan infarktust, agyérgörcsöt és érszűkületet okozunk saját magunknak. Igen, ez nagyon jól megy nekünk, civilizált gondolkodóknak.
Igazából senkit sem akarok lebeszélni ezekről, (én is fogyasztó vagyok) mert elfogadom, hogy könnyebb kibontani egy csipszet vagy egy kekszes zacskót, mint nekiállni pucolni, szeletelni, vagdosni, gyúrni, keverni, méricskélni, stb., de szentül hiszem, hogy ez a keksz, amit ma sütöttem és teszek közkincsé még a legügyefogyottabb konyhakibicnek sem jelenthet kihívást.
Ez a ropogós "csodafalat" a kedvenc sütis könyvemből lopott és egy kicsit átdolgozott recept alapján készült, beleadva egy kis pluszt.
A könnyen elkészíthető alapmasszát olyan ízzel bolondíthatjuk meg, amihez éppen kedvünk van.
Én 4 ízt kombináltam egymással, 2-2 leosztásban.
Az egyik, (hogy ne a levegőbe beszéljek) narancsos-sárgarépás lett, a másik pedig csilis-csokis.
Hejj! Senki nem mondta, hogy felfedeztem a spanyolviaszt, de azt még elárulom, hogy a csokis verziót megpofoztam egy kis Franciaországból kapott sóvirággal (köszönet Vikinek, Lacásnak) amitől olyan hihetetlen utóbábábumm vége lesz az egész ízorgiának, hogy az valami csuda.
Azaz nem is csuda, hiszen tudjuk, hogy a só kiemeli az ízeket, de a sóvirág pont attól különleges, hogy nem azt a durva, csípős, sós ízhatást érzed, hanem egy finom, kellemes "újra akarom érezni" ízvilágot, hosszan hangsúlyozva jelen esetben a csoki és chili karakterét.
Gyerekek! Olyan nehéz erről beszélni, mint a táncról vagy mondjuk a zenéről. De higgyétek el, megéri beszerezni a sóvirágot. (Fleur de Sel-kapható:Culinaris, legtöbb hipermarket, delikáteszek)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt a kekszet karácsonyra szoktam sütni és ez a mostani ünnep előtt sem volt másképp. De bevallom, hogy szénné égett és ugye rákot azért ne akarjak alapon, a kuka lett a befogadó. Vikivel próbáltuk vakargatni, de 1 vakarás után mindketten feladtuk.
Lehet, hogy most éreztem a késztetést,mert maradt a levegőben valami hiány az ünnepek kapcsán?
Lehet, hogy a szervezetem jelezte, hogy elég már a sportból és a feszes étrendből?
Lehet, hogy csak egyszerűen sütni akartam?
Nem tudom. De most azt érzem, hogy az egész világot megetetném vele :)
Az eredeti recept vaníliás cukrot ír. Én vettem rudat és igazi magokat kevertem az alapba és a visszamaradt héjából pedig kitalálható mi született: IgeeeeN!!! Házi vaníliás cukrot!!!! Ügyesek vagytok Gyerekek! :) Jár a buksivakarás!
A recept és az elkészítés:
400 gr búzaliszt (átszitálva)
130 gr rétesliszt vagy kukoricaliszt (én barna rizslisztet használtam)
4 tk sütőpor
200 gr kristálycukor
1 narancs
2 tojás
250 gr puha vaj
200 gr jó minőségű étcsoki (min. 65% kakaóval)
1 szál répa
1 rúd vanília
1 kk sóvirág
1 csilipaprika (szárított is jó, vagy cayenne bors)
Kapcsold be a sütőt 180 fokra (5-ös fokozat)
A répát megpucolom, kis lyukú reszelőn lereszelem, hozzáadom 1 narancs lereszelt héját majd kevés narancslével (pár csepp) 1-2 percig serpenyőben fonnyasztom. Tányérra teszem, hogy gyorsan kihűljön.
A csokit apró darabokra vágd, a csilit szintén (mag nélkül, kevésbé lesz veszett az erőssége).
A mennyiségeket tessék pontosan kimérni, mert ezen múlik a siker. A többi gyerekjáték.
A kétféle lisztet, a sütőport, a cukrot, vaníliát, (hosszában kettévágjuk, magokat kés élével kikapargatjuk) a vajat és a tojásokat összekeverjük, összedolgozzuk. Fontos, hogy a vaj puha legyen, mert így tényleg gyorsan összeáll a tészta.
Kettészedem.
Az egyik felébe a kihűlt répás-narancsos mix kerül, a másikba pedig a csilis-csokis keverék, a sóval együtt.
Gyorsan összedolgozom (én először a narancsost majd ugyan abban az edényben a csokist maceráltam), hogy a vaj ne lágyuljon meg túlságosan, majd 5 cm széles és kb. 1 cm magas téglalapot formázunk belőlük. Alufóliába csomagolom, és jó egy órát a hűtőben dermesztem. Te is, mert nem lesz elég kemény a szeleteléshez.
A megkeményedett rudakat :) deszkára tedd és fél cm vastagra szeleteld, majd sütőpapírral kibélelt tepsire kb. 3 cm távolságra pakolászd fel a szeleteket és süsd 10-12 percig, majd hagyd pihenni és élvezd!
Szóval a kérdés: szexért vagy ezért a kekszért fizetnék e inkább?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése