Azzal kezdem a mait, hogy nem aludtam jól, mondhatnám semmit sem aludtam az éjjel.
Ezek a meleg frontok! Kicsinálják az embert! Csak forgolódtam az ágyban reggelig, akartam én kimászni belőle, de valami mindig visszahúzott.
Már azon voltam, hogy beadom a derekamat (milyen vicces lenne, ha a derekat is beadhatnám tisztítóba és kipucolt forgókkal kaphatnám őket vissza) és az egész napot az ágyban fetrengve fogom tölteni, amikor egy röpke másodpercre megállt velem az idő és hihetetlen sebességgel futott végig az agyamon, hogy nem lehetek ennyire satnya és tohonya. Csak rajtam múlik, hogy hagyom e magamat ebben az állapotban elsorvadni, hogy aztán úgy nézzek ki, mint egy aszott szilva, vagy erőt veszek magamon, próbálok valami arcot varázsolni a gyűrött bőrtömeg helyére és elkezdeni 2 óra magasságában a napot!
És ekkor újra elindult az idő. Éreztem, hogy ez egy új időszámítás, ez egy tudatos döntés. Nem hagyom magamat!
Ilyenkor mindig olyan büszke vagyok, mert megtanultam látni azt, hogy mi történik akkor ha "így" döntök és mi történik akkor, ha "úgy"! Én azt választottam, hogy nem hagyom magamat, tenni akarok a mai napért is. Hihetetlen, hogy a másodperc töredéke alatt látom mindkét utat. Ez a legjobb dolog a világon, hogy én dönthetek. Hagyhatom, hogy sodródjak a passzív energiákkal, de választhatom azt is, hogy én mozgatom őket és egyszer csak teszik a dolgukat, függetlenül tőlem, mégis barátságban velem.
Köszönöm Gyöngyinek, hogy segített megtalálni a helyes utat! Erre persze Ő azt mondja, hogy az én döntésem volt mindez. Én meg azt mondom erre, hogy na persze! Utólag én is tudok okos lenni! :)
Ehhh! Már megint hova vittelek benneteket?
Nehéz visszajönni a való világba, de szerencsére itt élek, itt főzök és itt írok.
Ma is élek, ma is főztem és ma is írok! Mert ezt választottam.
Tehát!Kikeltem az ágyból, feldobtam a make up-ot, megbeszéltem magammal, hogy neeeem, ma nem fogok pogácsát sütni de a betervezett levest, amihez szerencsére tegnapelőtt bevásároltam mindenképpen megfőzöm.
Emlékszem, hogy ott toporogtam az Inetsparban a zöldségek között, mint valami piaci felügyelő és lövésem sem volt, hogy mihez is keresek alapanyagot.
Ilyenkor mindig segítségül hívom a már kicsit kopott memóriámat és elkezdem végigvenni, hogy mi van itthon, mi van a fagyasztóban, mit kell elhasználni záros határidőn belül és persze az sem utolsó szempont, hogy mennyit akarok költeni minderre.
Osztottam, szoroztam, előhívtam az emlékeket, virtuálisan ott guggoltam a hűtő előtt és a plazmaállagú karjaimmal könyékig kotorásztam a nem túl nagy fagyóban, mígnem horogra akadt a szilveszterről megmaradt roppanós virsli.
Aham! Virsli. Gyorsan körbenéztem, már ugrott is a kelkáposzta a kosárba, egy zacskó főzni való burgonya nem kisebb lendülettel, onnan futás a tejosztályra, tejfölt ide, de gyorsan és már fizettem is. Frankfurti leves! Ezt fogok főzni! Olyan régen ettem!
Erre a levesre sok rosszat nem tudok mondani!Az a legnagyobb baja (persze nem olyan vészes), hogy ronda, de mocskosul. Szerintem az egyik legcsúnyább étel. Ennél már csak nagymamám koldus kásája volt rondább, ami abaléből és belsőségekből készült. Nem szépítek, pont úgy nézett ki, mint egy tányér szar. De olyan finom volt a sok majoránnától, vértől, hagymától, hogy csuda. Ha jobban belegondolok, vannak olyan helyzetek, amikor az éhség legyőzi az undort! :) Itt persze erről szó sem volt. Megsúgom, hogy idegeneknek soha nem kínáltuk! Talán tiszteletből! :)
Na, de vissza az én kis csúf levesemhez!
Fogalmam sincs, hogy a frankfurti virslin kívül van e ennek a levesnek valami köze a városhoz!
Azt sem tudom, hogy ki és mikor készítette először. Azt meg pláne nem, hogy miért olyan hányattatott a sorsa.
Talán sokan azért félnek tőle, mert puffaszt? Vagy azért mert túl egyszerű? Vagy csak azért mert ronda? :)
Nem tudom! De tény, hogy többen nem eszik, mint eszik.
Pedig ha okosan és ügyesen van elkészítve, akkor egy nagyon finom, laktató és nem utolsó sorban olcsó étek válik belőle.
Arról nem is beszélve, hogy ennél klasszikusabb téli leves nem is nagyon van a repertoárban.
Szegény kelkáposzta! Igazán ritka kincs a zöldségek között! Rengeteg fehérjét és ásványi anyagot tartalmaz, hogy a B vitaminokról már ne is beszéljünk. Csak hát puffaszt, ugye! És a szaga! De ez nem púszagú! Az a karfiol! (ha főzés előtt forrázzuk, ez a kellemetlen hatása mérséklődik)
A mostani recept nem klasszikus, kicsit saját magamra formáltam. Azaz 190 cm magas, 88 kilo, csupa izom és roppant szexi!:)
Nos, ilyen a mai leves is! Mert lehet, hogy nem kristálytiszta a leve, de a külsőség itt sem sokat számít! Hiszen megtanultuk csokítótól, hogy ne ítélj elsőre!
A recept
1 közepse fej kelkáposzta
50 dkg burgonya
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek olaj
1 kk majoránna
kb 25 szem köménymag
3 pár frankfurti virsli (mert füstölt)
2 dl tejföl
1 kk pirospaprika
1 csokor friss petrus
1 liter alap lé (a káposzta torzsából, egy kis fej hagymából, burgonya nyesedékből összefőzve)
só, bors
A hagymát vágd finomra és 2 ek olajon kezdd el sütni. Sózd, hogy gyorsabban puhuljon. 3-4 perc után 3-4 kanál vízzel öntsd fel és főzd el róla a levet, ezt ismételd addig, amíg jó puha nem lesz a hagyma. Ne egyszerre öntsd fel, mert úgy nem az igazi. Ezzel azt érjük el, mint a pörkölteknél, hogy adunk egy alap sűrűséget az ételnek, így nem kell majd lisztezni.
Amíg fő a hagyma, a káposztát vágd fel kb. 3-4 mm széles csíkokra, majd a pucolt burgonyát kockázd fel 1x1 cm-es darabokra. Örülnék, ha szabályos kockákat vágnál, de az is jó, ha csak úgy nagyjából kaszabolod.
A megpuhult hagymára szórj egy kk pirospaprikát és nyomj rá 2 gerezd fokhagymát. Keverd el és egyből dobd rá a káposztát is. Forgasd össze, majd 4-5 percig fonnyaszd. Tedd hozzá a burgonyát, öntsd fel az alaplével. Figyelj, hogy a burgonyát ne főzd túl!
Amíg bugyog ott magában, karikázd fel a virslit 1 cm széles korongokra.
Serpenyőben hevíts 1 ek olajt és tedd bele a köménymagot. 2-3 percig pattogtasd, majd add hozzá a virslit és szórd meg a majoránnával.
Vedd vissza a lángot, hogy a fűszer ne égjen meg. Ha a virsli kapott egy kis pörzsöt, elkészült.
Jöhet a sűrítés.
Vegyél ki a levesből 10-15 szem krumplit. Tedd mixerbe, add hozzá a tejföl felét és kb 1 dl levet, majd pürésítsd össze. Ha megvagy, add a leveshez, forrald ki egyszer és készen is vagy.
Tedd bele a virslit, kapard bele a fűszeres olajt is és kavard össze...
Szedd tányérba, a tetejét díszítsd tejföllel, ha van szórd meg friss petrussal és élvezd!
Mert a csúnya, mocskos dolgok sokszor a legjobbak az életben!
Nyámííííí! :)
Ezek a meleg frontok! Kicsinálják az embert! Csak forgolódtam az ágyban reggelig, akartam én kimászni belőle, de valami mindig visszahúzott.
Már azon voltam, hogy beadom a derekamat (milyen vicces lenne, ha a derekat is beadhatnám tisztítóba és kipucolt forgókkal kaphatnám őket vissza) és az egész napot az ágyban fetrengve fogom tölteni, amikor egy röpke másodpercre megállt velem az idő és hihetetlen sebességgel futott végig az agyamon, hogy nem lehetek ennyire satnya és tohonya. Csak rajtam múlik, hogy hagyom e magamat ebben az állapotban elsorvadni, hogy aztán úgy nézzek ki, mint egy aszott szilva, vagy erőt veszek magamon, próbálok valami arcot varázsolni a gyűrött bőrtömeg helyére és elkezdeni 2 óra magasságában a napot!
És ekkor újra elindult az idő. Éreztem, hogy ez egy új időszámítás, ez egy tudatos döntés. Nem hagyom magamat!
Ilyenkor mindig olyan büszke vagyok, mert megtanultam látni azt, hogy mi történik akkor ha "így" döntök és mi történik akkor, ha "úgy"! Én azt választottam, hogy nem hagyom magamat, tenni akarok a mai napért is. Hihetetlen, hogy a másodperc töredéke alatt látom mindkét utat. Ez a legjobb dolog a világon, hogy én dönthetek. Hagyhatom, hogy sodródjak a passzív energiákkal, de választhatom azt is, hogy én mozgatom őket és egyszer csak teszik a dolgukat, függetlenül tőlem, mégis barátságban velem.
Köszönöm Gyöngyinek, hogy segített megtalálni a helyes utat! Erre persze Ő azt mondja, hogy az én döntésem volt mindez. Én meg azt mondom erre, hogy na persze! Utólag én is tudok okos lenni! :)
Ehhh! Már megint hova vittelek benneteket?
Nehéz visszajönni a való világba, de szerencsére itt élek, itt főzök és itt írok.
Ma is élek, ma is főztem és ma is írok! Mert ezt választottam.
Tehát!Kikeltem az ágyból, feldobtam a make up-ot, megbeszéltem magammal, hogy neeeem, ma nem fogok pogácsát sütni de a betervezett levest, amihez szerencsére tegnapelőtt bevásároltam mindenképpen megfőzöm.
Emlékszem, hogy ott toporogtam az Inetsparban a zöldségek között, mint valami piaci felügyelő és lövésem sem volt, hogy mihez is keresek alapanyagot.
Ilyenkor mindig segítségül hívom a már kicsit kopott memóriámat és elkezdem végigvenni, hogy mi van itthon, mi van a fagyasztóban, mit kell elhasználni záros határidőn belül és persze az sem utolsó szempont, hogy mennyit akarok költeni minderre.
Osztottam, szoroztam, előhívtam az emlékeket, virtuálisan ott guggoltam a hűtő előtt és a plazmaállagú karjaimmal könyékig kotorásztam a nem túl nagy fagyóban, mígnem horogra akadt a szilveszterről megmaradt roppanós virsli.
Aham! Virsli. Gyorsan körbenéztem, már ugrott is a kelkáposzta a kosárba, egy zacskó főzni való burgonya nem kisebb lendülettel, onnan futás a tejosztályra, tejfölt ide, de gyorsan és már fizettem is. Frankfurti leves! Ezt fogok főzni! Olyan régen ettem!
Erre a levesre sok rosszat nem tudok mondani!Az a legnagyobb baja (persze nem olyan vészes), hogy ronda, de mocskosul. Szerintem az egyik legcsúnyább étel. Ennél már csak nagymamám koldus kásája volt rondább, ami abaléből és belsőségekből készült. Nem szépítek, pont úgy nézett ki, mint egy tányér szar. De olyan finom volt a sok majoránnától, vértől, hagymától, hogy csuda. Ha jobban belegondolok, vannak olyan helyzetek, amikor az éhség legyőzi az undort! :) Itt persze erről szó sem volt. Megsúgom, hogy idegeneknek soha nem kínáltuk! Talán tiszteletből! :)
Na, de vissza az én kis csúf levesemhez!
Fogalmam sincs, hogy a frankfurti virslin kívül van e ennek a levesnek valami köze a városhoz!
Azt sem tudom, hogy ki és mikor készítette először. Azt meg pláne nem, hogy miért olyan hányattatott a sorsa.
Talán sokan azért félnek tőle, mert puffaszt? Vagy azért mert túl egyszerű? Vagy csak azért mert ronda? :)
Nem tudom! De tény, hogy többen nem eszik, mint eszik.
Pedig ha okosan és ügyesen van elkészítve, akkor egy nagyon finom, laktató és nem utolsó sorban olcsó étek válik belőle.
Arról nem is beszélve, hogy ennél klasszikusabb téli leves nem is nagyon van a repertoárban.
Szegény kelkáposzta! Igazán ritka kincs a zöldségek között! Rengeteg fehérjét és ásványi anyagot tartalmaz, hogy a B vitaminokról már ne is beszéljünk. Csak hát puffaszt, ugye! És a szaga! De ez nem púszagú! Az a karfiol! (ha főzés előtt forrázzuk, ez a kellemetlen hatása mérséklődik)
A mostani recept nem klasszikus, kicsit saját magamra formáltam. Azaz 190 cm magas, 88 kilo, csupa izom és roppant szexi!:)
Nos, ilyen a mai leves is! Mert lehet, hogy nem kristálytiszta a leve, de a külsőség itt sem sokat számít! Hiszen megtanultuk csokítótól, hogy ne ítélj elsőre!
A recept
1 közepse fej kelkáposzta
50 dkg burgonya
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
2 ek olaj
1 kk majoránna
kb 25 szem köménymag
3 pár frankfurti virsli (mert füstölt)
2 dl tejföl
1 kk pirospaprika
1 csokor friss petrus
1 liter alap lé (a káposzta torzsából, egy kis fej hagymából, burgonya nyesedékből összefőzve)
só, bors
A hagymát vágd finomra és 2 ek olajon kezdd el sütni. Sózd, hogy gyorsabban puhuljon. 3-4 perc után 3-4 kanál vízzel öntsd fel és főzd el róla a levet, ezt ismételd addig, amíg jó puha nem lesz a hagyma. Ne egyszerre öntsd fel, mert úgy nem az igazi. Ezzel azt érjük el, mint a pörkölteknél, hogy adunk egy alap sűrűséget az ételnek, így nem kell majd lisztezni.
Amíg fő a hagyma, a káposztát vágd fel kb. 3-4 mm széles csíkokra, majd a pucolt burgonyát kockázd fel 1x1 cm-es darabokra. Örülnék, ha szabályos kockákat vágnál, de az is jó, ha csak úgy nagyjából kaszabolod.
A megpuhult hagymára szórj egy kk pirospaprikát és nyomj rá 2 gerezd fokhagymát. Keverd el és egyből dobd rá a káposztát is. Forgasd össze, majd 4-5 percig fonnyaszd. Tedd hozzá a burgonyát, öntsd fel az alaplével. Figyelj, hogy a burgonyát ne főzd túl!
Amíg bugyog ott magában, karikázd fel a virslit 1 cm széles korongokra.
Serpenyőben hevíts 1 ek olajt és tedd bele a köménymagot. 2-3 percig pattogtasd, majd add hozzá a virslit és szórd meg a majoránnával.
Vedd vissza a lángot, hogy a fűszer ne égjen meg. Ha a virsli kapott egy kis pörzsöt, elkészült.
Jöhet a sűrítés.
Vegyél ki a levesből 10-15 szem krumplit. Tedd mixerbe, add hozzá a tejföl felét és kb 1 dl levet, majd pürésítsd össze. Ha megvagy, add a leveshez, forrald ki egyszer és készen is vagy.
Tedd bele a virslit, kapard bele a fűszeres olajt is és kavard össze...
Szedd tányérba, a tetejét díszítsd tejföllel, ha van szórd meg friss petrussal és élvezd!
Mert a csúnya, mocskos dolgok sokszor a legjobbak az életben!
Nyámííííí! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése