Olyan szabadsággal tölt az a tudat, hogy senki sem szól bele abba, hogy milyen címet adok az éppen aktuális bejegyzésnek, hogy már-már én is meglepődöm azon, hogy adott dologról milyen szösszenet ugrik be elsőnek. Jön az ötlet, rábólintok, aztán beijedek, de valahogy mindig úgy alakul, hogy az első gondolat lesz az igazi. Persze ez szubjektív, tisztában vagyok vele, pontosan emiatt soha nem fogom azt állítani, hogy itt minden úgy jó, ahogy van. Leszámítva a kajákat, mert azokért tűzbe tenném a kezeimet.
(Aham! És ki lenne a legjobban meglepődve, ha valóban lángra is kapnának piciny kacsóim? Én!) Hahahahaha!
A mai torz agyszüleményem- már ami az aktuális címet illeti- több esemény együttes hatására született meg. Senkit nem kérek arra, hogy próbáljon meg az én fejemmel gondolkodni. Isten mentsen meg ettől mindenkit. De higgyétek el, én tudom, hogy a jövő generációi járnak jobban azzal, hogy nem örökítem tova ezeket a géneket. Ennek ellenére bízom abban, hogy a következő pár gondolat nektek is olyan logikusan és pofonegyszerűen áll majd egybe egy nagy, intenzív maszlaggá, mint ahogy az nekem ment a maga nemes egyszerűségével.
Új bekezdés, kettőspont!
"Fogd meg a mellemet! Ugye az enyém nagyobb?" Ez a 2 mondat tegnap este hangzott el egy társaságban. Férfi mellizomról beszélünk, szóval nem női mellekre kell gondolni.
Ugye kezdtek már aggódni, hogy mi jöhet még?
Tehát! A cím eredetét már tudjuk, de most már az is derüljön ki , hogy mi köze van a mellizomnak a mai recepthez.
Folytatnám. De ezek a hangok a fejemben mindig beleszólnak!
Este kocsival mentem a városba, kényelmes voltam. Lement a program (az is megérne egy misét), kocsiba be, indít, indul és csatttttt! Felhajtottam egy padkára és szétnyestem a bal hátsó gumit. Gratula Ferike! Megint ügyes voltál!
Mindegy, csak egy gumi! Most már én is így gondolok rá! Hmm! Azért reggel kellett pár biztató szó Szabolcs barátomtól, hogy ne zuhanjak teljes depresszióba. ( 2 hónapja a kocsi bal oldalát húztam végig egy parkolóházban)
Na, kitaláltam, hogy majd én kicserélem a kereket, én, aki nehogy már az Assistant szolgáltatást vegyem igénybe, ami teljesen ingyenes és praktikus. Neeeem! Nincs az a pénz! Megcsinálom! Persze! Pont Te! Röhej! ( magammal beszélgetek )
Sejtitek ugye, hogy mi lett a vége! Igen! Assistant! Bingó! Ott a pont!
Ezzel persze ment az idő, de valamit főzni is kéne, kocsi nincsen, bolthoz nagyon nem volt kedvem, így jött a polcvizit!
Tudtam, hogy valami egyszerűt, olcsót, finomat akarok csinálni, nagyon nem is volt másra lehetőség, nincs nekem kamrám sem elég helyem ahhoz, hogy hetekre berendezkedjek.
Liszt, élesztő, cukor, sok fűszer (tegnap nem bírtam magammal és vettem egy csomó friss fűszert) padlizsán, karácsonyi maradék szárazanyag és a szokásos dolgok, mint cukor, só, olaj. Na ebből gazdálkodj! Okostojás! És lőn! Gazdálkodtam, de most még
folytatnám az impulzusokat, ha nem gond?
A minap pattant ki a fejemből, hogy ha lesz 1 szabad órám (vicces mi?) akkor a Körút összes pékségében veszek egy- egy zsemlét és tartok egy nagy zsemletesztet! Ugyan mitől jobb az egyik, mint a másik? Mitől lehet az egyikre rásütni a bélyeget, hogy eredeti recept alapján készül, vagy mit jelent az, hogy hagyományos technológiával készül, vagy, hogy semmilyen hozzáadott adalékot nem tartalmaz? Gombamód szaporodnak a pékségek (ennek én személy szerint nagyon örülök, mert az tarthatatlan állapot volt, hogy az Auchan 10 forintos zsemléje határozza meg a közízlést.) Annyira klassz, hogy az ember sétál az utcán és lépten-nyomon minisütödékbe botlik, majdnem úgy, mint Párizsban. (Itt persze nem a Fornettis izékre gondolok!)
Lassan azt is megérjük, hogy remek szendvicseket is lehet majd kapni tucatszám! Nahát! Csak van itt valami mozgolódás, még ha forradalomnak nem is nevezném az éppen végbemenő változásokat. Azt gondolom, hogy ezek szükséges és nagyon hiányzó újdonságok a magyar gasztronómiában. Tessék az alapokkal kezdeni! Legyünk fogékonyak az újra, süssünk, főzzünk friss alapanyagokból és élvezzük a különbséget! Higgyétek el! Markáns lesz a difi! Aztán majd remek borértőkké, sajttudorokká és autodidakta "gourmandokká" válhatunk. Csak ne essünk át a másik oldalra, mert az inkább kínos, mint fájdalmas lesz.
Szóval izmos mellek!:) Összegezve!
Bizony! Ma zsemlét sütök és ez lesz az etalon a teszt során. No, nem azért mert én sütöm, hanem azért, mert olyan hihetetlenül könnyű elkészíteni (szuper a recept, csak pontosan kell mérni) és olyan széles skálán variálható az ízesítése, hogy soha nem akarok semmi mást kipróbálni. És az a puha, lágy tészta! Gömbölyű forma, tenyérnyi méret, olyan mellszerű! És rohadtul kívánatos! Pláne egy kis Larousse recept alapján készült padlizsánkrémmel...Esküszöm! Mennyei!
Szóval reszkessetek pékek! Jövök! Aztán a péklapátra ülök és elsuhanok.....Mondjuk a világ másik felére!
Asszem valahogy így alakult ki a mai cím!Kellett egy férfi mellizma, egy kerékdefekt okozta polcmustra, tucatnyi pékség látványa, egy szabad asszociáció és az, hogy ma 4 percre tavasz volt!
Köszönöm!
Recept-zsemle
Első blokk
500 g kenyérliszt (én a VitaMill fehér kenyérmixet használom )
1 zacskó szárított élesztő
1 tk kristálycukor
2 tk só
frissen őrölt bors
3 ek olaj
1 tojássárgája
250 ml langyos víz
Második blokk
1 ek finomra aprított petrus
1 ek finomra aprított snidling, vagy kapor, vagy rozmaring, vagy kakukkfű
4-5 darab beáztatott szárított füge
2 tk mák (darált vagy egész- tök mindegy)
Sütőt melegítsd 200 fokra. (hatos fokozat) Fűszereket és a fügét aprítsd össze.
A deszkát forgasd közben, mert összekeverednek az ízek és az nem biztos, hogy jó lesz!
Tedd az első blokk alkotóit egy tálba. Hanyagul keverd össze őket, majd felezd ketté az anyagot.
Az egyik feléhez add hozzá a második blokkból a fűszereket, majd jól gyúrd össze. 1-2 perc elég neki.
A másik feléhez pedig a finomra vágott fügét és a mákot, hasonló módon összedolgozva.
1-1 külön edényben, letakarva, kétszeresére keleszted. Kb. fél óra, meleg helyen. Kelés után lisztes felületen, kézzel dolgozd őket át és 6-6 mellecskét formázz belőlük. Tedd őket sütő papiros tepsire és további fél órát keleszted.
Ha ezt is kibírtad, tedd be a sütőbe és 40 percre elfelejtheted. Azért egy órát állíts be, mert kár lenne kiszárítani őket!
Jajj! Majdnem elfelejtettem! A kis ciciket egy cm mélyen, kereszt alakban be kell vagdosni! Huh! Majdnem elfelejtettem!
A padlizsánkrém receptjét szóról szóra a Larousse gasztronómiai lexikonból idézem!
"Süssünk 3 szép padlizsánt 200 fokra előmelegített sütőben körülbelül 15-20 percig. Főzzünk meg 4 kemény tojást, hűtsük le, hámozzuk meg. Héjazzuk le és magozzunk ki 2 paradicsomot, a húsát vágjuk apróra. Hámozzunk meg és aprítsunk fel egy hagymát. Vágjuk föl a padlizsánokat, szedjük ki a húsukat, késsel vagdaljuk fel. keverőtálban dolgozzuk össze a paradicsomot, a hagymát és a padlizsánok húsát, sózzuk, borsozzuk meg, öntsünk bele apránként 1 kis pohár olívaolajt állandó kevergetés mellett, mintha majonézt készítenénk. (mixert is használhatunk ).Tálalásig tegyük hűtőszekrénybe."
Nos, így csinálják a nagyok! Szerintem nem ciki utánozni őket!
Hm! Benéztem a sütőbe és teljesen odavagyok a látványtól! Ha Ti is tudni akarjátok, hogy mit láttam, akkor bizony a sütés 30. percében rá kell néznetek a kicsikékre.
Az enyémek kb. 5 cm magasak, 8 cm szélesek és szép formásak! Mindjárt megfogom!
A Tiétek ugye nagyobb? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése