Hagyma! A szerelem fűszere! Visz' lát Valentin!

Valentin nap van. Nálam szóra sem érdemes.
Ugyan, miért is ne lehetne valami szokatlan, ám annál izgalmasabb étekkel megülni ezt a kellemetlen eseményt. Ha elég bátrak vagyunk és én azt hiszem, hogy ebben nincsen hiány, akkor vígan belekezdhetünk ennek a levesnek az elkészítésébe. Nem igényel sok alapanyagot, mégis, van benne valami plusz, amitől észrevétlenül válhat az egyik kedvenc téli levesünkké.
Póréhagyma került a kezembe, állítólag magyar, szóval még a gazdaságot is támogatjuk kicsit. Ha már az egyik nemzeti ünnepünk van éppen terítéken.
A leves magában is megáll, de én vettem a bátorságot és adtam hozzá egy új kedvencet, ami nem más, mint a füstölt tofu.
Erről tudni kell, hogy szója alapú sajtként terjeng a köztudatban és nem is nagyon tudok ebben hibát találni, hiszen tényleg az. A füstölt verzió a magyar ízlés miatt jött a világra, mondván, hátha így gyakoribb vendég lesz a hazai konyhákban. Nekem bejött a PR.


Recept a leveshez:

2 szál póré felaprítva
5 dkg vaj
2 ek olíva olaj
1 liter alaplé vagy víz
só, bors, szerecsendió
1 ek szójaszósz
1 csokor friss snidling
200 gr füstölt tofu 1x1 es kockákra vágva
1-2 kanál tökmagolaj

A vajat olvaszd össze az olajjal és tedd rá a hagymát. Párold 6-7 percig, sózd, majd öntsd fel a folyadékkal. Főzd további 6-7 percig, majd egy botmixer segítségével turmixold krémessé. Ha gondolod, tehetsz hozzá 1 dl főzőtejszínt is, így dúsabb, selymesebb lesz. Én jobban kedvelem natúr, szóval kihagytam. Sózd, ha nem elég sós, borsozd, adj hozzá 2 késhegynyi őrölt szerecsendiót és a szójaszószt.
A snidlinget vágd finomra. Szedj levest egy mély tányérba, tégy bele egy bátor adag tofukockát, szórd meg snidlinggel és locsold meg tökmagolajjal.

Az ízek nagyon együtt lesznek, ígérem. Nem lesz csalódás. És a hagyma ízének nyoma sincs. Szóval bátraké a szerencse, nyugodtan lehet eme jeles estén is a kedves orra alá tolni.
A többi már a Te dolgod. A leves fél siker! Puszi

Jégcsap. Retek. Tanya. Csirke.

Ma reggel a piacon kezdtem a napot. Na, jó, annyira azért már nem volt reggel. 10 is elmúlt már. Az említett piac szombatonként működik és a Komjádi uszoda parkolója mellett nyit a hajnali órákban, ha esik, ha fúj. Kivéve ünnepnapok.

Ez amolyan vidéki piac, nem lehet összehasonlítani a csarnokok hangulatával. Ennek ellenére itt is van minden, mint a búcsúban, csak, hogy valami idevalóval vicceskedjek.

Van is kitelepült pékség, friss, szezonális zöldség, házi tej, sajt, túró, mangalica stand, vadkolbász, kristálycuccok, virágok, zokni, bugyi, hálóing, de nem hiányozhat a tojás, a savanyúság, van itt műanyag árus, mézes és csodavizes, és még annyi minden, hogy nem is tudom sorolni. Olyan igazi bazár, a rengeteg nyugdíjassal, lábfejeken átcibált kocsikkal, alkudozással és mérlegekkel. Olyan klassz, hogy itt, a város közepén miden héten felépül ez a kis sziget és lehetőséget ad, hogy az is hozzájusson az egészséges, vidéki ízekhez anélkül, hogy kocsiba kelljen ülni és kilométereket autózni a tanyáig akinek más lehetősége nem nagyon lenne. Itt szombatonként helybe jön a falu.

Jelen esetben 4 fantasztikus csirkecomb képében. Most fogadtam meg, hogy soha többet Tesco csirke. Nem elég, hogy csodás a színe a kukoricától (tudom, hogy vannak helyek, ahol kurkumával színezik, hogy megtévesszék a fogyasztót)de telt, rugalmas húsa van, össze sem lehet hasonlítani azokkal a combikkal, amiket a multik forgalmaznak.

Jó, jó! Azoknál is lehet kapni tanyasi cuccot, de itt előtted bontják fel az állatot és tényleg azt kapod, amit kérsz. Kisebbet, nagyobbat, teltebbet, karcsúbbat. Szebbet és jobbat.

A másik zsákmányom a jégcsap retek volt. Ezer éve készülök rá, hogy valamit csináljak vele, de soha nem jutottam el addig, hogy mindezt véghez is vigyem. De ma ennek is pont került a végére. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Mármint jégcsapretekileg. Ti szoktátok használni? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen balga és egy óriási élvezettől fosztom meg magamat már évek óta?

Ezen nem árt elgondolkodni. Mindenhol kapható, ezek szerint fogy! Utána kell néznem.

A retek Ázsiából jött. Savanyítva, sózva, reszelve, párolva, sütve, mindenhogy fogyasztható. Rengeteg vitamint tartalmaz, télen kiválóan pótolható vele a hiányuk. Az epének pedig egyenesen a mennyország, mert minden baját orvosolja.

Én ma lereszeltem és tökmagolajjal és kápia paprikával összekeverve köretnek tettem a combok mellé. És ami nekem nagy meglepetés, hogy retek íze van. HAHAHAHA. Tényleg totál kiment a fejemből, hogy ezért hívják reteknek.

Recept.

4 szép tanyasi csirkecomb (lehet nem tanyasi is, nem kell beparázni)

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kk örölt kömény

1 kk só

1 kk majoránna

3 ek méz

1 bögre rizs

fél bögre köles (elhagyható)

5-6 kanál olíva olaj

1 jégcsapretek

1 kápia vagy piros kaliforniai paprika (elhagyható)

1 ek tökmagolaj

Só, bors, egy csokor friss petrus

A sütőt 200 fokra melegítsd elő.

A retket pucold meg és reszeld le, a paprikát vágd vékony csíkokra. Sózd. Mire megsül a hús, kiengedi a levét, amit nyomkodj majd ki, finoman. Nem kell úgy fojtogatni, mintha ölni akarnád. A végén pici borecet és a tökmagolaj.

Egy nagyobb tálban keverd össze a sót, borsot, zúzott fokit, köményt, majoránnát, mézet 3 kanál olajt és a hagyma felét, amit vékonyan felszeletelsz. Ebbe forgasd bele a combokat, majd tedd tepsibe, jénaiba, önts alá egy deci vizet és alufóliázd le. A pácot öntsd rá szépen, nem hagyjuk elveszni és nem a mosogatót ízesítjük vele. Told be a sütőbe jó egy órára. Aztán fél órát fólia nélkül süsd. Én először bőrrel lefelé sütöm és csak az utolsó fél órában fordítom meg, hogy a bőre jó ropogósra süljön.

Közben a hagyma másik felét vágd finomra. Pirítsd le, majd add hozzá a rizst és a kölest. 2-3 percig forgasd, majd sós, forró vízzel öntsd fel, háromszoros 2.5- szeres mennyiséggel. Ha nem raksz bele kölest, csak másfélszeres. Fedd le, és lassú tűzön párold 10-12 percig.

Ne kevergesd, mert tapadni fog. A végén add hozzá a finomra vágott petrust.

Tálalj. Remélem, hogy Ti is érezni fogjátok, hogy milyen más egy olyan húst enni, ami nem tápon és vízen nevelkedett. Sütésnél az is feltűnik, hogy a hús nem enged ki magából annyi vizet, mint a bolti izék.

Kedvelem a piacot, bár őszintén megmondom, hogy sokszor elbizonytalanodom és inkább sarkon fordulok és lelépek. De ez csak az én parám, nem érdemel ennél többet.

A piac jó. Kofástól, mindenestől. A paradicsom maradjon meg a nyár ízének. Télen együnk retket. Ha már jégcsap.