Jégcsap. Retek. Tanya. Csirke.

Ma reggel a piacon kezdtem a napot. Na, jó, annyira azért már nem volt reggel. 10 is elmúlt már. Az említett piac szombatonként működik és a Komjádi uszoda parkolója mellett nyit a hajnali órákban, ha esik, ha fúj. Kivéve ünnepnapok.

Ez amolyan vidéki piac, nem lehet összehasonlítani a csarnokok hangulatával. Ennek ellenére itt is van minden, mint a búcsúban, csak, hogy valami idevalóval vicceskedjek.

Van is kitelepült pékség, friss, szezonális zöldség, házi tej, sajt, túró, mangalica stand, vadkolbász, kristálycuccok, virágok, zokni, bugyi, hálóing, de nem hiányozhat a tojás, a savanyúság, van itt műanyag árus, mézes és csodavizes, és még annyi minden, hogy nem is tudom sorolni. Olyan igazi bazár, a rengeteg nyugdíjassal, lábfejeken átcibált kocsikkal, alkudozással és mérlegekkel. Olyan klassz, hogy itt, a város közepén miden héten felépül ez a kis sziget és lehetőséget ad, hogy az is hozzájusson az egészséges, vidéki ízekhez anélkül, hogy kocsiba kelljen ülni és kilométereket autózni a tanyáig akinek más lehetősége nem nagyon lenne. Itt szombatonként helybe jön a falu.

Jelen esetben 4 fantasztikus csirkecomb képében. Most fogadtam meg, hogy soha többet Tesco csirke. Nem elég, hogy csodás a színe a kukoricától (tudom, hogy vannak helyek, ahol kurkumával színezik, hogy megtévesszék a fogyasztót)de telt, rugalmas húsa van, össze sem lehet hasonlítani azokkal a combikkal, amiket a multik forgalmaznak.

Jó, jó! Azoknál is lehet kapni tanyasi cuccot, de itt előtted bontják fel az állatot és tényleg azt kapod, amit kérsz. Kisebbet, nagyobbat, teltebbet, karcsúbbat. Szebbet és jobbat.

A másik zsákmányom a jégcsap retek volt. Ezer éve készülök rá, hogy valamit csináljak vele, de soha nem jutottam el addig, hogy mindezt véghez is vigyem. De ma ennek is pont került a végére. Szerintem sokan vagyunk így ezzel. Mármint jégcsapretekileg. Ti szoktátok használni? Lehet, hogy csak én vagyok ilyen balga és egy óriási élvezettől fosztom meg magamat már évek óta?

Ezen nem árt elgondolkodni. Mindenhol kapható, ezek szerint fogy! Utána kell néznem.

A retek Ázsiából jött. Savanyítva, sózva, reszelve, párolva, sütve, mindenhogy fogyasztható. Rengeteg vitamint tartalmaz, télen kiválóan pótolható vele a hiányuk. Az epének pedig egyenesen a mennyország, mert minden baját orvosolja.

Én ma lereszeltem és tökmagolajjal és kápia paprikával összekeverve köretnek tettem a combok mellé. És ami nekem nagy meglepetés, hogy retek íze van. HAHAHAHA. Tényleg totál kiment a fejemből, hogy ezért hívják reteknek.

Recept.

4 szép tanyasi csirkecomb (lehet nem tanyasi is, nem kell beparázni)

1 fej vöröshagyma

1 gerezd fokhagyma

1 kk örölt kömény

1 kk só

1 kk majoránna

3 ek méz

1 bögre rizs

fél bögre köles (elhagyható)

5-6 kanál olíva olaj

1 jégcsapretek

1 kápia vagy piros kaliforniai paprika (elhagyható)

1 ek tökmagolaj

Só, bors, egy csokor friss petrus

A sütőt 200 fokra melegítsd elő.

A retket pucold meg és reszeld le, a paprikát vágd vékony csíkokra. Sózd. Mire megsül a hús, kiengedi a levét, amit nyomkodj majd ki, finoman. Nem kell úgy fojtogatni, mintha ölni akarnád. A végén pici borecet és a tökmagolaj.

Egy nagyobb tálban keverd össze a sót, borsot, zúzott fokit, köményt, majoránnát, mézet 3 kanál olajt és a hagyma felét, amit vékonyan felszeletelsz. Ebbe forgasd bele a combokat, majd tedd tepsibe, jénaiba, önts alá egy deci vizet és alufóliázd le. A pácot öntsd rá szépen, nem hagyjuk elveszni és nem a mosogatót ízesítjük vele. Told be a sütőbe jó egy órára. Aztán fél órát fólia nélkül süsd. Én először bőrrel lefelé sütöm és csak az utolsó fél órában fordítom meg, hogy a bőre jó ropogósra süljön.

Közben a hagyma másik felét vágd finomra. Pirítsd le, majd add hozzá a rizst és a kölest. 2-3 percig forgasd, majd sós, forró vízzel öntsd fel, háromszoros 2.5- szeres mennyiséggel. Ha nem raksz bele kölest, csak másfélszeres. Fedd le, és lassú tűzön párold 10-12 percig.

Ne kevergesd, mert tapadni fog. A végén add hozzá a finomra vágott petrust.

Tálalj. Remélem, hogy Ti is érezni fogjátok, hogy milyen más egy olyan húst enni, ami nem tápon és vízen nevelkedett. Sütésnél az is feltűnik, hogy a hús nem enged ki magából annyi vizet, mint a bolti izék.

Kedvelem a piacot, bár őszintén megmondom, hogy sokszor elbizonytalanodom és inkább sarkon fordulok és lelépek. De ez csak az én parám, nem érdemel ennél többet.

A piac jó. Kofástól, mindenestől. A paradicsom maradjon meg a nyár ízének. Télen együnk retket. Ha már jégcsap.

Sampipi! Ez a csibe nem eszik kölest, pedig nagyon szereti! Valami megváltozott!

Brrr. Álmosító ez az időjárás. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de az én esetemben akaratlanul is rányomja bélyegét a hangulatomra. Ködös, szürke, szomorkás, depresszív. Akár veszélyes is lehet. Nem tartom kizártnak, hogy ilyenkor gyakrabban cincálunk ereket, nagyobb eséllyel kapkodunk be gyógyszert és iszunk rá Jugóból megmaradt tiszta szeszt, mint napos, derűs időben.

Azt a kérdést teszem fel magamban, hogy muszáj e mindezt így megélni? Muszáj e elfogadni, hogy a szomorkás idő feltétlenül szomorkás hangulattal kell, hogy járjon? Tényleg azt kell erősíteni, hogy ilyenkor úgy is minden negatív? A válasz egyértelmű. Ez is a mi választásunk.
Rajtunk múlik, hogy megtaláljuk e a derűt a komor téli időben.
Számolnunk kell azzal a ténnyel is, hogy téli időben kötelezően feketébe és szürkébe öltöztetjük magunkat. Soha nem értettem, hogy miért kell még ezzel is rásegíteni az amúgy sem vidám mindennapokra. Ki mondja azt, hogy színeket csak a nyár hozhat, a tél pedig vigye el a balhét a komorság minden velejárójával?

Miért kéne ezt elfogadni? Ciki télen színeket használni? Miért nézik meg az embert az utcán, ha nem azt tükrözöd, hogy Te is a tél áldozata vagy? Lázadjunk! Holnap mindenki vegyen fel színes pulóvert! Én hiszek abban, hogy apró dolgokon is múlhat változás.

„Minden e földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint csobogó patak, s nem lépsz be kétszer egy patakba.”
Nekem ez a Babits idézet fejezi ki legjobban a változást.
Pár napja e-mailt kaptam egy régi főiskolás évfolyamtárstól. Az első gondolatom az volt, hogy el sem olvasom, mondván biztos valami körlevél, hogy ne tankoljak, vagy mentsek meg egy gyereket, vagy adjam oda a fél vesémet egy hajléktalannak, vagy, hogy zaklassam a többi ismerősömet, mert ha nem, akkor törölnek az IWIW-ről, aztán mégis úgy döntöttem, hogy elolvasom, hátha valami érdekes dolog derül ki a végén. Mondjuk nyertem egy ingyen utat Bora-Bora-ra! 

Nos, le a lepellel. Nem nyertem semmit, a szerveimre sem tartott igényt senki és azt sem próbálták elhitetni velem, hogy Bill Gates ad 20 ezer dollárt, mert megérdemlem.
Semmi ilyesmi. Egy közvélemény kutatás volt a 11 éves diplomatalálkozómmal kapcsolatban.
Akarom e, hogy legyen, vagy sem és ha igen, milyen formában szervezzék meg mindezt. Sokat nem gondolkodtam. Akarom.

A Szarvason töltött 3 év meghatározó 3 éve volt eddigi életemnek. Vallom, hogy mostani személyiségem alakulásában fontos volt az ott töltött idő.
Nem akarok nagy gondolatokat papírra vetni, de hiszem azt, hogy értékeket kaptunk ott, még ha nem is volt ez annyira egyértelmű azokban az években. Csak később jössz rá arra, hogy mit kaptál az Alma matertől. Mára már összeállt a kép. Mondjuk így.
Persze játszottuk mi már akkor is a felnőttet, pedig nagyon is jól tudtuk, hogy rohadtul nem vagyunk még azok.

Voltak világváltó terveink, amiket kocsmákban, sörök mellett kreáltunk, de másnapra már nyomuk is veszett. Tüntettünk az igazgató ellen, mondván, mi jobbat érdemlünk, aztán mi lett a vége! Kinevezték miniszternek és mi voltunk a legbüszkébbek, hogy tőle vehetjük át diplománkat. Csináltunk buta dolgokat, de kérdem én, hogy ki nem követ el hibákat, amiket utólag semmissé tenne, ha lehetne. Éltük az életet, imádtuk a szabadságot, szerettünk mindenkit és szerettünk ott lenni.
Szerettem a várost, minden bájával. Szerettem a Köröst, szerettem a hidat, szerettem a partot, a nyári fürdéseket, szerettem a bulikat, az embereket, szerettem, hogy próbálgathattam a szárnyaimat, hogy kaptam esélyt sok mindenre, írhattam újságot, lehettem évfolyam titkár, mondhattam esküt, búcsúztathattam évfolyamot, lehettem barát és maradhattam is.
Mert ez a legnagyobb nyeremény! A barátság. Efi, Jucika, Niki és Taki barátsága. Immár 14 éve. Köszönöm.

Aztán sorolhatnám a kocsmákat, kicsiny éttermeket. A Sztárt, a Pizzást, a Zebrát, az Öregházat, a Vadászkürtöt, a Turult és még megannyi mást. Ottani életünk meghatározó intézményeit. Ittunk a Sztárban és ettük a Bermudát. Ittunk a Pizzásban is és néha ettünk is.
A Zebra a táncé volt, 2 szinten őrjöngtünk, ingázva a bárpult és a tánctér között.
És ott az Öregház. Az öreg nénik kifőzdéje! Imádtuk őket és ők imádtak bennünket.
Mama főztjét ők pótolták, igazi házias ízeik voltak, majdnem olyanok, mint otthon.
A gombapöri sehol a világon nem volt olyan jó, mint náluk. A másnapos gyomor Mekkája. Így fogalmaznék. Szóval gyakran látogattuk a helyet. Nem titok.

A mai választást is a hely ihlettem. Az én gombapörim formájában. Ezzel tisztelgek a nénik előtt.

Recept

1 kg csiperke
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 jó nagy szál répa
1 doboz tejföl
1 csokor kapor, de jó a szárított is
4 ek olaj
Só, bors, piros paprika
1 bögre köles

A hagymát, fokhagymát vágd finomra. A gombát cikkre vagy szeletre, a répát vékony csíkokra szeleteld.
3 ek olajon pirítsd le a hagymát, sózd. Folyamatosan adj hozzá 1-2 kanál vizet, főzd puhára. Ha puha, akkor add hozzá a répát és 1 dl vizet. 4-5 perc főzés után, miután a víz elforrt, adj hozzá 2 ek paprikát. Forgasd össze, majd borítsd rá a gombát és fél dl vizet. Add hozzá a fokhagymát, sózd, borsozd. Ha csípősen szereted, adj hozzá csípőst.
5-6 perc után a tejfölt keverd ki 1 merőkanál szafttal és öntsd a pörihez. Forrald fel és kész.

A köles jelen esetben a nokedlit helyettesíti. Az én mániám, de ahol lehet elhagyom a lisztet. Nem kötelező, de ennél egészségesebb köretet ( gabona ) nem tudok mondani. A legjobb lúgosító, tele van aminosavval és a bőrnek is nagyon jót tesz. Dióhéjban ennyi, de megéri utána olvasni, mert tényleg fantasztikus és méltatlanul elfelejtett apró csodagyöngyök. Engem a Mokkáig repített! 

Szóval a pöri alá pirított hagymából egy kanálnyit vegyél ki. Tedd egy nagyobb lábosba és adj hozzá egy bögre kölest és egy kanál olajt. Ez a mennyiség 2 személynek elég. 2-3 percig forgasd át és engedd fel 3szoros mennyiségű sós, forró vízzel. Kb. 10 perci főzd. A végén add hozzá a frissen aprított kaprot vagy egy kanál szárított verziót. Én egyiket sem használtam. Fagyasztott kaprot tettem bele. Kóstold, sózd.
Ne aggódj, melegen nem olyan pergős, mint a rizs. Kihűlve inkább.

Én hiszek abban, hogy a ködös, szürke időben jó olyan ízeket visszahozni akár egy gombapöri képében is, ami kellemes, boldog pillanatokat idéz. Figyeljétek meg! Hírtelen fényes és vidám lesz tőle a világ!

Szóval nyáron találkozó.
Azt nem tudom, hogy lesz e pöri a menüben. Azt sem tudom, hogy ki mennyit változott.
Azt meg pláne nem, hogy más is ennyire örömmel emlékszi e vissza arra 3 évre, mint ahogyan én. De emlékezni jó. Nem a múltban élni. Valami megváltozott.


Holnap színes pulcsi project!