Tekerd fel, süsd meg! Aprítsd fel, főzd meg!

A mai aktuálist pontosan annyiból áll elkészíteni, mint ahogy a cím mondja! Egy nagyon egyszerű, de annál nagyszerűbb levest és egy hozzá igencsak passzoló "csigát" adok ma közre, minden lélekpanasz nélkül. Imádom a leveseket, a minimális szakértelmet igénylőket pedig egyenesen Istenítem. Közhely a következő gondolat, de a primitív ételekkel lehet a legnagyobb sikert elérni, mert azok hagyják magukat a leginkább alakítani, formálni. Kicsit olyan ez, mint agyaggal korongozni. Elkezdesz egy tányért formázni, de a végén úgy is hamutartó lesz belőle, mert valahogy hiányozik a mozdulat egyszerűsége. Nos, ennél a levesnél kevés tartalmasabb, finomabb, olcsóbb és önmagát majdhogynem megfőző levesféle jut most az eszembe. Persze, tudom, hogy van egy csomó ilyen és lehet tolni az ötleteket teljes bátrosággal, de a blogger kiváltsága éppen az, hogy túlzásokba essen és elkapja a hév, hogy nagyokat mondjon és finomakat alkosson! Csak legyen meg a kellő lendület!

Hát, engem ma is elkapott a hullám, pedig a tegnapi káposzta után úgy éreztem, hogy soha többet nem eszem és nem is főzök, pláne nem egymás után a kettőt, mégis úgy alakult, hogy korgó gyomrom bizony legyőzte a nem túl erős elhatározást és ma is azon kaptam magamat, hogy lelkesen vásárolok, mint aki nem fetrengett félhalottam alig pár órája a paplan és a párna idegesítő puhasága és feltűnően gonosz, mondhatni kárörvendő ropogása kíséretében. Remek! Ma sem saláta van! Pedig itt a tavasz, ahogy Kovács Évi is megírta azt a fészbúkon vala! De ma még telelek egy kicsit! Ugye nem baj?

Hagymaleves, brindzás- kakukkfüves csigával! Ezt nektek!

Recept

70-80 dkg vöröshagyma megpucolva, vékonyra szeletelve
6 dkg vaj
1 kk olíva olaj
1 kk jobb minőségű mustár (dijoni, ha lehet, abból is a magos a legjobb)
1 ek konyak vagy 1 dl száraz fehérbor (nem kötelező, de nélküle az élet gyötrelem)
só, frissen őrölt bors
3 csipet liszt
1 liter alap lé (fontos, hajlandó vagyok belemenni a kockás verzióba is, mert enélkül nem lehet jó hagymalevest főzni)




A csigákhoz

1 tekercs bolti leveles tészta 10 percig szobahőmérsékleten hagyva, csomagolva( én Spar-ost vettem, remekül működik)
10 dkg szobahőmérsékletű brindza (vagy krémes juhtúró)
1 kk finomra vágott friss kakukkfű- jó a szárított is)
1 kk egész köménymag
1 ek sajtkrém ( tömlős medve)


Kapcsoljuk be a sütőt 200 fokra.
A vajat olvasszuk össze az olajjal. Adjuk rá a szeletelt hagymát, sózzuk finoman és jó fél órán keresztül azon dolgozunk, hogy a hagyma cukortartalma karamellizálódjék. Imádom a zöldséges saját cukortartalmát kihasználni a saját javunkra. Ez nagyon fontos momentum, mert ettől kapja meg a leves a jellegzetes édeskés ízét és a színe is ennek köszönheti a halvány karamelles árnyalatot. Nos, az a lényeg, hogy fedő nélkül 5-6 percig fonnyasszuk a hagymát, majd a maradék időben közepes lángon fedő alatt tesszük ugyanezt. Én cselesen néha-néha szándékosan lepírrantom, hogy ettől még szebb és még ízesebb legyen majd a végén.

Amíg párolódik a hagyma, tekerjük le a bolti leveles tésztát. Ebben az a jó, hogy a nagy szakácsok is használják ezeket, szóval nem kell mosolyogni, hogy lám-lám, bort iszik és vizet prédikál. Egy jó leveles tészta elkészítése egy napi munka, de ha valaki gondolja, ugorjon neki, megéri. Egyszer én is benevezek és rétest is fogok nyújtani. :)
Szóval kitekerjük a tésztát! A tekercsben van sütőpapír is, amit nem dobunk el, alatta hagyjuk.
A brindzát kikeverjük a sajtkrémmel, hozzáadjuk a kakukkfüvet és egyenletesen elkenjük a masszát az egész tészta felületén. A szélein maradjon fél-fél cm üresen. Hosszában szépen feltekerjük a sütőpapír segítségével úgy, hogy azt nem tekerjük bele a hengerbe. Ha megvagyunk, a papírral kibélelünk egy lapos tepsit, majd a tésztahengert másfél cm vastag szeletekre vágjuk. Fektesd el őket és lapítsd ki nagyjából 6-7 mm vastagságú csigákra. Tedd őket 3-4 cm távolságra a tepsire, szórd meg őket egész köménnyel (nem kötelező) majd told a sütőbe 17-20 percre. Szép aranysárgára süsd őket. Ha van légkeverésed, 15-17 perc is elég.

Közben, ha olyan már a hagymánk, mint a vajkaramella színe, mehet hozzá a mustár. Keverjük el, öntsük fel a borral vagy konyakkal, majd szórjuk rá a lisztet és hagyjuk, hogy a leve magába szívja. Itt vesszük az alap levet, amivel felöntjük a levest és főzzük 4-5 percig. Ha forrt egyet, sózzuk, borsozzuk. Így kellően édeskés, a mustártól és az alkoholtól mégis kicsit fanyarkás, savanykás ízt kell éreznünk. Remek párosítás az övék, nálam kéz a kézben járnak.

Első olvasatra hosszúnak tűnik az elkészítés. Pedig higgyétek el, hogy gyors, és egyszerű. Amíg fő a leves, addig sül a tészta. Tisztára olyan, mintha palacsintát töltene az ember. Semmi extra, nem nagy kunszt! Fogjatok a szavamon! Hiszen semmi mást nem csinálsz, csak aprítod, megfőzöd, tekered és megsütöd! Kell ennél egyszerűbb leírás? A csigákkal vendéget is várhatsz. És a babérokat is te arathatod le!

Töpörtyű! Tepertő! Kinek, hogy! Krémesen nem rémes!

Tóth Éva barátnőm olyat tett, amire sokáig emlékezni fogok. Semmi rosszra nem kell gondolni, nem az ártatlanságom elvesztése szárad a lelkén. Bár, ha jobban belegondolok, majdnem hasonló súllyal bír az ügy. Nem beszélek virágnyelven, leleplezem az a nagy esemény minden részletét, de iziben.
Múlt vasárnap, miután lefutottam 30 km-t, rohantam tovább pogácsát sütni, hogy kedveskedjünk az érkező vendégeknek. Este táncos-kortárs előadást néztünk és előtte összejöttünk Évinél vagy tízen, hogy kicsit beszélgessünk, borozzunk, eszegessünk. A pogácsa megsült, a borok is fogyóban de valamit még úgy ennénk. Sokáig nem kellet várni, hamar orvosolta a tünetet a házi hölgy. Volt ott lazac füstölve, lekvár Nórikától, Debrecenből, mangalica zsír és mangalica töpörtyűkrém az előző heti fesztiválról, friss baguette, vaj és már nem is emlékszem, hogy még mi minden más.

Arra már nem emlékszem, hogy ki volt az, aki megkente az első zsíros kenyeret, de arra nagyon is emlékszem, hogy az első falat után nem volt kérdéses, hogy ebből enni kell! Nem is keveset. Hanem sokat! Jó sokat. A zsír fokhagymás volt és rozmaringos, lágy, kellemes, mennyei és abbahagyhatatlan. A töpörtyűkrém nem kevésbé nyerte el a tetszésünket és akkor még nem is beszéltünk Nórikai isteni lekvárjáról, amit maga készített még a szezon idején. Innen is csókoltatom a kacsóit, mert megérdemli.
A fene se tudja, hogy mikor ettem utoljára ilyen jóízűen és ilyen egyszerűen. Persze kellett hozzá a hely szelleme, kellett hozzá a társaság és kellett hozzá Évi is, akinek hálás vagyok, hogy megmutatta azt, hogy egyszerű ételekkel is lehet óriási kulináris kalandokat átélni. Büntetlenül.

Kezdjük a napot töpörtyűkrémmel, újhagymával, friss kenyérrel! Mert megérdemeljük!

Recept

250 gr mangalica töpörtyű ( jó a nem mangalica is)
1 főtt tojás
1 gerezd fokhagyma
1 kisebb fej vöröshagyma finomra vágva
só, bors ízlés szerint
1 kk piros paprika
1 kk mustár (elhagyható)

A töpörtyűt vágjuk össze kb. 1x1-es darabokra, tegyük aprítógépbe az összes többi alkotóval együtt és pürésítsük nagyon krémesre. Ha nincs aprítónk, le is darálhatjuk húsdarálón. Ha darálónk sincsen, akkor reszeljük le kis lyukon és így dolgozzuk össze a többi alapanyaggal.
Tedd hűtőbe pár órára, majd jó sok hagymával és friss kenyérrel tedd a magadévá. Mondjuk szombat reggel, amikor kicsi az esély arra, hogy a hagyma szagával elűzöd magadtól a kollégákat, barátokat ellenségeket.

Iglo kapitány elmehet a fenébe! Ez a halrúd a répa hátán is megél!

Együnk halat! Jó sokat, mert egészséges! Mondják az okosok. A minap valaki azt mondta, hogy mivel nincsen tengerünk, a szervezetünk nem szokott hozzá a hal húsához, ezért nincs is rá szükségünk. Hm. Érdekes észrevétel. De kérdem én! Mi van akkor a tavainkkal? Mi van a folyóinkkal? Azok mind smafuk? Abban nincs hal és soha nem is voltak? Vagy a hazai hal már nem is hal, csak a lazac meg az ezermilliádr tonnányi Pangasius? Senkinek nem tűnt még fel, hogy alig pár év alatt elleptek bennünket ezek a divatosan "cápaharcsának" nevezett halizék? Mert így jobban mutat az étlapon! Mi? Elhiszem, nagyon csalogató tud lenni. Aztán mikor megkapja az ember rájön, hogy semmi mást nem kapott, csupán egy hagyományos, tengeri halfilét, valahonnan Vietnamból, egy óriási haltelepről az ezredik halas medencéből. Hát igen! De legalább hal és valóban olcsó. Persze, én nem ellene kampányolok, legalább eszünk halat. De ne feledkezünk meg a hazai vizek remek és ízletes halairól sem. Azt is tudom, hogy nem olcsó hozzájuk jutni. De reménykedjünk, hogy egyszer, mondjuk így "alanyi jogon" jár majd az olcsó, kiváló minőségű, magyar alapanyag az ország mindegy egyes polgárának. Így legyen!

Ma fűszeres halrudacskákat sütöttem, mellé avokádós, gyömbéres répalevest gondoltam ki.


Recept 2 felnőtt részére

Leves

2 szál meghámozott, felaprított sárgarépa
1 nagyobb fej vöröshagyma nem túl finomra vágva
5 dkg vaj
2 ek olíva olaj
1 liter alap lé, de lehet víz is
1 kisebb, érett avokádó
kb. 1 köbcenti reszelt gyömbér
só, bors
pár csepp szójaszósz

A halrudakhoz

fél kg bármilyen halfilé (én fagyasztott tőkehalat vettem)
1 csokor friss kapor finomra vágva
1 csokor friss petrus finomra végva (lehetnek szárítottak is, de akkor már inkább a fagyasztott verzió)
1 tojás
1 dl étolaj plusz fél liter a sütéshez
1 kk mustár
1 kk citromlé
1 kk porcukor
3 ek zsemlemorzsa plusz 1 bögrényi a bundázáshoz
só, bors

A halat tegyük fel főni, én fagyottan, fedő alatt 3 percig tettem. Öntsd le a vizet és hagy hűlni.
Közben egy fazékban olvaszd össze a vajat az olajjal és lassú tűzön kezd el fonnyasztani a hagymát. Picit sózd. 3-4 perc után adj hozzá fél dl vizet és főzd puhára.
Közben egy kisebb tálba válaszd ketté a tojás sárgáját a fehérjétől. Csak a sárgája kell. A fehérjét sem kell kidobni, fagyaszd le, vagy a holnapi rántottához add hozzá reggel.
A sárgáját kisebb habverővel keverd össze a mustárral, jó alaposan. Majd kezd el hozzácsorgatni az olajt, mondjuk egy hegyesebb evőkanál segítségével, mert így biztos, hogy nem fog meglódulni az olaj. Kevergesd az elegyet folyamatosan, hogy ne csapódjon ki az olaj. Vigyázz! Csak vékony sugárban adagold. Ezt a műveletet addig csinálod, míg el nem fogy az 1 dl olaj. Jó sűrű majonéz alapot kapsz. Add hozzá a citromlevet, a porcukrot, sózd, borsozd. Keverd hozzá a fűszernövényeket. Ezalatt nézz rá a hagymára. Ha puha, add hozzá a répát és kevergesd 5-6 percig, majd add hozzá a gyömbért és az alap lét.
Ennyi idő alatt a hal már annyira kihűlt, hogy az egyik kezeddel jól össze tudd törni. Ha megvagy vele, add a majonézhez, szórd rá a 3 ek zsemlemorzsát és alaposan keverd össze. Kóstold meg és ízlés szerint sózd, borsozd. Közben tedd fel az olajat melegedni. Ne legyen forró. Sütés előtt próbasütést végezz. Ha túl forró az olaj, a külső rész hamar megég, belül pedig (nem nyer, hiszem főtt a hús) nem éri hő.
Sütés előtt formázz rudakat és forgasd meg őket prézliben. 3-4 perc sütés elég neki. Elég egyszer megfordítani. A végén papírtörlőre tedd, hogy leitasd az olajt.

A répa közben megfőtt. Vedd le a tűzről és botmixerrel krémesítsd. Ha megvagy vele, add hozzá az avokádó egyik felét és ezt is turmixold össze. A másik felét csíkokra vagy kockára vágva levesbetétnek használhatod. Kóstold. Ízlés szerint sózd, borsozd.

Ha elkészültél szedj egy adag levest mélytányérba, locsolj körbe pár csepp szójaszószt (elhagyhatod), tegyél bele friss avokádót és a tányér közepére egy halrudat.
Nos, én megmondtam! Ez a hal a répa hátán is megél! Igló kapitány meg bekaphatja!