Egy újságárusnál történt még jó sok évvel ezelőtt a következő eset. Szokásos havi magazinomat szerettem volna megvételezni, mint minden hónap utolsó csütörtökén, ott, ugyan annál az árusnál, mint mindig. Itt jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért nem fizettem elő rá, ha amúgy is minden hónapban pénzt adtam érte és akkor biztos, hogy nem maradok le róla és kényelmesebb is, hiszen házhoz jön időben, rendületlenül.
Igazából egyszerű a válasz, nekem így sokkal izgalmasabb volt hozzájutni, mint az előbb említett módon. Pont.
Szóval éppen fizettem volna a lapot, amikor megkérdeztem, hogy aprót adhatok e, mert egy csomó húzza már a zsebemet. Kotorásztam is lelkesen, amikor a válasz, mint derült égből a villámcsapás megérkezett egy jó nagy NEM személyében. Hát sok minden másra, de erre a válaszra nem számítottam. Igazából azt szoktam meg, hogy bárhol jár az ember és fizet, mindenhol könyörögnek a koszos apróért, mert abból soha nem lehet elég, váltó mindig kell.
Így gondolkodtam ezen szent helyen is, de megrökönyödésemre elutasítás volt a válasz.
Hírtelen se köpni, se nyelni nem tudtam, annyira megütött ez a szó. NEM.
Kicsit lehajoltam és benéztem a bódé kiszolgáló ablakán, hogy visszakérdezzek! Biztos, hogy azt a választ hallottam amit, vagy csak a fülem csengett?
A kép, ami fogadott még jobban aláásta az önbizalmamat. Az újságos fószer olyan kaján vigyorral bámult rám, hogy ha lett volna bicska a zsebemben, biztos, hogy kinyílt volna. Lassan kezdtem felfogni, hogy mi is történik körülöttem, amikor a jóember megszólalt.
„Meglepődött? Tudja már nagyon régen szerettem volna ezt kipróbálni? Kíváncsi voltam, hogy milyen reakciót vált ki az emberekből egy olyan válasz, amire nem számítanak?”
És? Hoztam a formát? Erre számított? Kérdeztem, mire ő alapos bólogatással jelezte, hogy igen és még annyit hozzátett, hogy ő csak válaszolt egy kérdésre, ami magában hordozza mindkét válasz lehetőségét.
És igaza volt. Nem nagy ügy, de itt is bebizonyosodott, hogy sokszor nem vagyunk felkészülve a váratlan helyzetekre. Én legalább is nem.
Ez az egész onnan jutott az eszembe, hogy ma a kasszánál való fizetésnél hasonló szitu alakult ki köztem és a kasszás néni között. Bemondta az összeget, én pedig nagy lelkesen kotorásztam az aprók között, amikor közölte, hogy már nem kell, elkésett.
Én megint ott álltam, mint f*sz a lakodalomban és most sem tudtam, hogy mi a fene történik.
Itt vásárolok majdnem minden nap, itt szórom el az aprómat és eddig soha nem volt kérdés, hogy kell e. Kérdem én, hogy honnan kéne nekem tudni, hogy ő zárja a kasszát és nem akar új rolnit nyitni, ezért sóvárog az apróért. Vagy éppen ellenkezőleg! Tele van vele és örül, hogy kiszórhatja, mert így nem kell neki rollnizni a főkasszában. Tudnom kéne? Ha igen, akkor tessék kiírni, vagy jelezni, hogy itt kell az apró, amott meg nem. Mert akkor tudom előre. De ne döntsön helyettem, mert az nem kedvelem. Főleg nem abban a stílusban.
Szóval álltam ott tehetetlenül és csak annyi jött ki a számon, hogy „értem”.
Furcsa ez az egész. Már a pénztárosok sem a régiek. Hatalmába kerítette őket az erő sötét oldala és ennek én vagyok az áldozata. Remélem, hogy egyszer Joda mester megérzi a sötétség jelenlétét és pulzáló fénykardjával móresre tanítja ezeket a megkeseredett asszonyokat.
Na, de ez a kis affér sem vette el a kedvemet a mai egészségbombától. Bomba, ami nálam nagyot robbant. Remélem, hogy Ti is ráharaptok majd egyszer.
Nevezzem nevén a gyereket! Egy tök egyszerű tonhal salit kevertem, ha jól számolom annyi idő alatt,a míg a tojások megfőttek. Azaz 8 perc alatt. Játék az egész.
Recept!
2 doboz tonhalkonzerv, lecsöpögtetve, kinyomkodva (én a dobozfedővel szoktam)
fél fej lila hagyma
1 szál angol zeller
5-6 szem zöld olajbogyó
fél piros kaliforniai paprika vagy kápia
1 doboz natúr joghurt
2 db 8 perces tojás
1 csokor friss petrus
Pár csepp citromlé
Só, bors
1 kanál olíva olaj
2 zöld alma (ropogós, zamatos- golden, mutsu, granny smith)
A tojásokat főzd meg. Csak akkor tedd bele őket a vízbe, ha már forr. Sózd, így könnyebb pucolni és kis ízt is kap a pórusokon keresztül. Hideg vízben hűtsd 3-4 percig.
Amíg fő, a joghurtot csöpögtesd át egy sűrű szövésű szitán, így nem lesz annyira híg a krém.
Én nem használok most majonézt, mert ugye nem tesz jót az étrendemnek, de Te nyugodtan, csak akkor a joghurt nem kell bele.
A paprikát, zellert, hagymát, olajbogyót, petrust aprítsd nagyon finomra. Tedd őket keverő tálba és add hozzá a tonhalat, citromlevet, joghurtot, felaprított tojásokat, olajt, sót, borsot ízlés szerint, majd alaposan dolgozd össze. Kóstold meg, ha kell még só vagy citrom adj hozzá. Fóliázd le és tedd a hűtőbe pár órát, hogy összeérjenek az ízek.
Tálalásnál vágd cikkekre az almát, adj hozzá némi zöld salátát és edd őket össze.
Lehet, hogy elsőre bizarrnak tűnik, de erre csak azt tudom mondani, hogy 3 éve még a gumicsizma sem volt menő. Rozsos péksütivel még inkább emelhető az íz élmény.
A mai salit ajánlom azoknak, akik szeretik magukat és fontos nekik az egészség. Nyámi! Alig várom, hogy este megegyem az összest! És ajánlom a Nyugati téri Kaiser’s összes pénztárosának, mert megérdemlik.
Az erő legyen veletek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése