Már 18 napja tart 2011 és én még nem is beszéltem arról, hogy mit is jelent nekem ez az egész újrakezdés. Újév, új tervek, új célok, új fogadalmak. A legtöbb embernek ezt jelenti január elseje. Nekem is.
Azt vettem észre, hogy manapság már nem divat fogadalmakat tenni, sőt, az a menő, ha azzal kérkedünk, hogy milyen hülyeség ez a szerintem nagyon is hasznos, mentális közjáték.
Tudom azt, hogy az ilyenkor tett fogadalmak többnyire csak tiszavirág életűek és általában a cigi letételére, sportolás elkezdésére, jobb munka keresésére korlátozódik, én mégis hiszem azt, hogy van ennek valami mágikus hatása, ami néha termékeny táptalajra lel és lassan, de biztosan kifejtheti kedvező hatását.
Az én idei fogadalmaim igazából nem is fogadalmak. Nevezzem őket inkább „pótlásoknak”!
Hogy könnyebb legyen megérteni, mire is gondolok, említek néhány példát. Talán így érthetőbb leszek és világosabb.
Néhány éve azon kaptam magamat, hogy egy csomó olyan dolog van az életemben, amire tiszta szívemből vágyom, mégsem teszek azért semmit, hogy megélhessem azokat.
Szeretnék énekelni, szeretnék táncolni, szerettem volna korcsolyázni, szeretnék egy kutyát, szeretnék bulizni járni, szeretnék jelen lenni az interneten, hogy megnézzem mit tudok kihozni magamból, szeretnék egy közösséget magam köré, ami részben barátokból, részben követőkből áll és szeretnék teljes és kiegyensúlyozott életet élni, amihez ezeket a dolgokat mind,mind életre kell keltenem. Lényegében a sarkamra kell állnom és megmutatni saját magamnak, hogy ezek a dolgok csak akkor válnak a részemmé, ha teszek értük valamit
Lehet nyafogni, hogy de jó lett volna és lehet szomorkodni, hogy mi lett volna ha! Szóval idén annak élek, hogy ezek közül minden egyes kívánságom beérjen.
Korcsolyázni már voltam és az internettel is barátkozom. Látjátok! Működik! Csak akarni kell!
A másik dolog, amit idén megélek nem más, mint, hogy szembe nézek a félelmeimmel. Mert ugye senki sem fogja megélni helyettem azokat! Nekem kell megfordulni és bemutatkozni, hogy lássák kivel is van dolguk!
Valahogy így képzelem el a szituációt! J
Szia! Szatmári Feri vagyok! Tudom, hogy Te a kisebbségi komplexusom vagy! De én most szembenézek veled és legyőzlek!
Aztán itt vannak a felgyülemlett elmaradások.
Fél éve készülök arra, hogy rendesen megköszönjem drága szemész orvosomnak, Dr. Dudás Veronikának, hogy nyáron, 2 keserves hónap során megmentette a szemem világát.
5 éve készülök arra, hogy begyűjtsem a barátok ünnepi adatait, hogy mindig, mindenkit időben felköszöntsek, de valahogy soha nem került erre sor.
3 éve tervezem, hogy kiépítem a saját kis gourmet kapcsolati hálómat, hogy tudjam, hogy vannak és tudják, hogy vagyok.
Aztán ott van Jancsi és Juliska! 10 hónapja kerülgetem a forró kását. Napi szinten jut eszembe Judit, az üzletvezető, mert furdal a lelkiismeret, de valahogy mindig elmulasztom a látogatást.
Röviden ennyi! Most, hogy leírva látom mindezt, kicsit megremeg a lábam. Szép év áll előttem! De találkozzunk egy év múlva és bátran kérjetek számon mindent!
Nem akarok tovább halogatni. Muszáj felnőnöm!
Ma reggel, tornázásból jövet azon gondolkodtam, hogy mit kell még elintéznem, mielőtt hazaindulnék sütni-főzni.
Beugrani kedvenc fodrász-barátomhoz Zsolthoz, hiszen az adósa maradtam. Onnan vásárlás és irány haza.
Ennyi? Nem túl combos délelőtt! Mindegy! Induljak! Na, jó! De merre? Korzózzak az Andrássyn vagy legyek proli és rohanjak végig a Körúton?
Nos, mást választottam. Külső nyomásra. Ma jött el az a nap, amikor oda kell állnom Judit elé és színt vallani, neki, hog miért is tűntem el közel 10 hónapra.
És vettem a bátorságot, elindultam a Nagymezőn, majd benyitottam Jancsihoz és Juliskához.
Furcsa volt a szitu! Beléptem, Judit az asztal mögött ült, mondjuk úgy, hogy matatott. Felnézett. Én köszöntem. Ő is ezt tette. De nem mosollyal és lelkesedéssel, ahogyan máskor. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy ez a büntetés, mert eltűntem.
De fél pillanat után már jött a mosoly és szeretet, mert megismert! Akkor jöttem rá, hogy a sapka és a pufi kabát nem könnyítette meg szegény helyzetét.
Nagyjából 10 másodperc telt el és már ott ültem a széken, az asztalka mellett és úgy beszélgettünk színházról, éttermekről, egészséges táplálkozásról, sütőtökről, mintha nem is szakadt volna el a kötelék. Azt hiszem, hogy ez a barátság.
Beszélek itt ködösítve! Milyen Judit? És mi az , hogy Jancsi és Juliska?
Nos, engedjétek meg, hogy bemutassam Nektek Jancsit és Juliskát! www.jancsiesjuliska.hu
Az üzlet egy csokoládéboltot takar. Ahogy belépsz, rájössz, hogy soha nem fogsz felnőni, mert az a rengeteg csoki, ami ott fogad az eszedbe juttatja, hogy milyen volt gyereknek lenni. Elfelejted a rohanást, elfelejted a gondokat és csak arra tudsz gondolni, hogy miért nem tudtam erről a helyről eddig? Az üzlet a Podmaniczky utca elején áll, a Nagymező felőli végén. Azaz elején. Kicsiny, de annál nagyobb szeretettel és szakértelemmel fogadják az összes betérőt. A világ minden tájáról találsz ott csokikat, kizárólag kiváló minőségben.
Nem nehéz kitalálni, hogy gyakori vásárló voltam, úgy 3 évvel ezelőtt, hiszen majdnem a szomszédban nyílt a csoki birodalom. Innen a barátság Judittal, aki olyan értékeket képvisel, amelyek számomra nagyon kedvesek.
Boldog vagyok, hogy ma meglátogattam. És annak is örülök, hogy én lehettem az, aki elmondja neki a hírt, hogy a Larousse magyar kiadásában őket is említik, mint meghatározó minőségi kereskedést csoki kategóriában. 
Innen is gratulálok! Szóval nem a levegőbe beszélek ám! Tuti a hely!
Süssünk! Most nem lesz nehéz kitalálni, hogy a mai ételeket Juliskáék ihlették!
Jártam a várost és élveztem, hogy a mai nap tavasz volt! És most nem csak 4 percre, hanem legalább 4 órára. Kullogtam a Nyugatihoz, napfürdőztem és arra gondoltam, hogy ma valami édességet tömök magamba, de duplán.
Jancsiék után nehéz nem csokira gondolni és tudom, hogy nincs is olyan hideg, hogy az ember bevackolja magát egy puha fotelbe, pokrócba burkolva, én mégis úgy döntöttem, hogy forró csoki lesz a mai drágaság, megpofozva egy kis dán marcipánnal és naranccsal.
De mit ér egy forró csoki, ha nincs mellé szárazanyag?
Sütök mellé muffint is, tökkel, gyömbérrel. Juditnak ajánlva.
Olyan jó, hogy Jancsi és Juliska létezik! Köszönöm!
Recept
10 dkg vaj
10 dkg cukor
15 dkg liszt
5 dkg rétesliszt
30 dkg porcukrozott,elősütött tök kihűtve, lereszelve
1 egész tojás
1 csomag sütőpor
1 kk őrölt fahéj
1 ek vaníliás cukor
1 ek reszelt gyömbér vagy por
1 csipet só
Sütőt tekerd 200 fokra és kapcsold be. Keverd össze a hozzávalókat, adagold a muffin formába és 25 percig süsd. Ha kivetted a sütőből, cukros vízzel locsold meg, hogy ne száradjon ki.
Forró csoki
100 gr jó minőségű étcsoki (minimum 60 % kakaóval)
3 dl tej
1 dl tejszín
5 dkg marcipán
1 narancs héja, reszelve
csipet só
A csokit törd egy fazékba. Adj hozzá egy kanál vizet és olvaszd fel. Tedd bele a marcipánt és elegyítsd. Öntsd bele a tejet, tejszínt majd keverd össze. Reszeld bele a narancshéjat.
Ha nem elég édes, édesítsd.
Drága barátaim!
Be kell, hogy valljam, hogy rettenetes módon küzdöttem a kóstolás ellen. De nem bírtam ki. Egy tökös gyömbéres ízt, na nehogy már ne kóstoljak össze egy narancsos, marcipános csoki ízzel! Megtettem és soha nem fogom megbánni! Elegem van abból, hogy tudok főzni!
Ma végképp rájöttem,hogy nem bánom, hogy hiszek a mesékben és azt sem bánom, hogy eddig gyerek lehettem.
De azt is tudom, hogy ideje volt felállni és szembe nézni a félelmeimmel!
Parancs kiadva! Nőlj fel végre! De Jancsi és Juliska létezik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése