Fedák Sári tudott valamit! Már én is tudom! Nyámi gesztenye!

Régi nagyjaink igazán tudták, hogy mitől döglik a légy. Krúdy, Jókai, Kossuth mindannyian szívesen és élvezettel vették tudomásul, hogy az élet nem csak a munkáról, hanem a kulináris tobzódásról is szól. Ha tehették áldoztak, ha nem, megvárták míg áldozhatnak a gyönyör eme igencsak káprázatos szentségén. Egy biztos! Jól tették és szerencsére fel is jegyezték lakomáik hosszú sorait, hogy mi, boldog leszármazottak kapva kapjunk az alkalmon és elkészítsük azokat saját szánk íze szerint. Írók, költők, színésznők, füstös kávéházak, zajos éttermek! Micsoda világ volt az övék! Képzeletben túrát teszek és arra gondolok, hogy cilinderben biztos, hogy nem jó főzni, de gyorsan tovább is görgetem a fonalat és azon kapom magamat, ahogy a vásárcsarnokban hangos kiabálás közepette válogatom össze az alapanyagot az aznapi vacsorához és nyálcsorgatva állok a standok előtt, amik gazdagon roskadoznak a vidék tiszta és őszinte ízei alatt. Hogy cserélnék e, azt nem tudom.

Nagy a csábítás, de azért kényelmes is vagyok egyben. És, hát ugye időgépes sincsen, így maradok itt, veletek, a nyakatokon. Olvasgatva a nagyok kedvenceit, megakadt a szemem Fedák Sári nevén. A fene se gondolta volna, hogy Molnár Ferencné a konyhában is éppen olyan díva volt, mint a színpadon. Ennek kézzel fogható bizonyítéka is van, hiszen olyan tortát sikerült összeállítania, aminek annak idején a csodájára jártak. Nos, én leporolom a receptről a port és megosztom veletek is, hogy süssétek, terjesszétek, szeressétek ezt a remek édességet.

A Fedák-torta receptje

Hozzávalók: 5 tojás, 15 dkg+20 dkg gesztenye, 10 dkg porcukor, vanília, 3 dkg vaj, 8 dkg reszelt csokoládé, 5 dkg piskótamorzsa (babapiskóta), 2 dkg liszt, fél liter tejszínhab, vaníliás cukor

Elkészítése: A tojássárgájával összekeverünk 15 dkg szitán áttört főtt gesztenyét, a porcukrot, egy kis vaníliát és a vajat. Ehhez a keverékhez hozzáadjuk a tojásfehérjéből vert kemény habot, a reszelt csokoládét, a piskótamorzsát és a lisztet. Kivajazott tortaformát papírral bélelünk, közép meleg sütőben (165 fok) lassan kisütjük benne a tortát. Ha kihűlt, kettévágjuk, vaníliás cukorral elkevert kemény tejszínhabbal töltjük, csokit és gesztenyét reszelünk rá. Én a lapokat megkentem málnalekvárral, hogy zamatosabb legyen és így a hab is jobban tapad majd rá. A tetejét is azzal vonjuk be, nyomózsák segítségével díszítjük, és meghintjük gesztenyepürével.

A fotó nem a sajátom, de ha szeretnétek megnézni az én tortámat, a TV2 honlapján megtehetitek.
Régi recept, régi íz régi hangulatot idéz. Köszönet Sárinak, igen finom tortát hagyott az utókorra. Nyámi! Annyira jó, hogy imádom az édességet! És a gesztenye is a szívem csücske!

Túrógombóc! Ó vovovovovó! Nekem behúzta a jelest!

Vannak olyan desszertek, aminek elkészítése nem túl nagy ördöngösség, viszont nem árt jól meggondolni, hogy valóban belevágunk e, mert egy idő után azt veszed észre, hogy a rengeteg is kevés lesz belőle. A túrógombóc tipikus példája ennek a megállapításnak.
Hogy orvosoljuk a bajt, két dolgot tehetsz. Vagy előre gondolkodsz és már a vásárlásnál megduplázod az adagot az alapanyagokból, vagy kénytelen leszel optikailag csalni és sok kicsi gombócot készíteni, ezzel félrevezetve a nagyérdeműt.
De az sem rossz megoldás, ha mindezt kombinálod és így aztán tuti, hogy egy egész sereget elláthatsz ezekkel a csodás, habkönnyű golyócsodákkal.
Bevallom! Nagy kedvelője vagyok ennek az egyszerű, ám annál jobban elrontható édességnek. Vagy sósságnak, mert ugye nem törvényszerű, hogy édes a kicsike.
Ettem én már gumit, ragacsot, töltöttet, keserűt, savanyút, kakaóst, mazsolást és már nem is emlékszem, hogy miféléket még. Nálam olyan ez, mint a somlói galuska. Mindenhol megkóstolom. És ha valahol átment a mércémen, képes vagyok utána utazni, ha arról van szó.
Nos, gombóc tekintetében könnyű helyzetben vagyok. Itt, a fővárosban 2 helyen is olyan ez a drága dámpling, mint amilyennek szerintem lennie kell. Az egyik a Menza, a másik a Lugas étterem a Bazilikánál. Ezen a két helyen mindig friss és mindig tökéletes a felhozatal.
Ehhez a kedves sütikéhez kedves emlékem is kapcsolódik, nevezetesen az, hogy szakmunkás vizsgámon ezt az étket kellett elkészítenem. Nem szerénykedem, de a vizsgaelnök csak annyit mondott, hogy ilyen finom gombócokat még soha életében nem evett. Hát lehet ennél kedvesebb és biztatóbb kezdete egy szakács karrierjének? Nekem fontosak voltak ezek a szavak és őszintén megmondom, hogy az összes bizonyítványom közül erre a kis kékségre vagyok azóta is legbüszkébb.
Szóval a túrógombóc és az én sorsom azon a napon kovácsolódott össze és azóta is ugyan azt a receptet használom, eddig csalódottság nélkül.


Recept

fél kg száraz túró
2 egész tojás
80 gr búzadara
1 csipet só

A morzsához
1 bögre zsemlemorzsa
1 ek vaj
1 zacskó vaníliás cukor (legjobb a bourbon-vagy a házi vaníliás cukor)
1 kk őrölt fahéj

1 doboz tejföl
porcukor ízlés szerint

A túrót törd át egy villával. Add hozzá a tojásokat, búzadarát, sót. Jól dolgozd össze és minimum egy órára tedd a hűtőbe. Ez azért kell, hogy a búzadara jól megduzzadjon és szívja magába a túró és a tojás nedvességét.

Közben egy serpenyőben olvaszd fel a vajat, add hozzá a zsemlemorzsát, vaníliás cukrot és pirítsd szép barnára. Ez nagyjából 6-7 perc. Ne hagyd magára, mert nagyon hamar megég és akkor kezdheted elölről. A végén add hozzá a fahéjat és keverd össze a morzsával. Nem teszel rosszat, ha átüríted egy hideg tálba, mert így biztos nem fog odaégni, miután levetted a tűzről a serpenyőt.
A gombócok kifőzése előtt tegyél fel egy nagy fazékban vizet forralni. Ha forr, tegyél bele egy kk sót. Ha a túró kipihente magát a hűtőben, vizes kézzel nagyjából 5-6 cm átmérőjű gombócokat formálj és szépen, egyenként tedd őket bele a vízbe. Itt már nem kell, hogy lobogjon a víz, inkább csak csendesen forrjon. A gombócok szépen lassan feljönnek majd a víz felszínére. Hagyd még így egy percig főni, majd lyukacsos kanállal szedd ki őket és egyből tedd bele a morzsába. Óvatosan forgasd át és még melegen, a kikevert porcukros tejföllel fogyaszd el.
Ebből a mennyiségből 8-10 gombócod lesz.
Megjegyzés: ha sósan akarod elfogyasztani, akkor a cukrot hagyd ki a receptből.

Szóval gombóc! Javaslom, hogy egy kiló túróból készítsd, mert a nyolcadik után azt fogod érezni, hogy még akarok, még akarok! Ne engem hibáztass! Én előre szóltam! Utána lehet a fűben hemperegni és nagyokat jajjgatni! Bilagitot mindenkinek!