TúrósTáska. Ehető. Vihető!Louis Vuitton magyar módra.

Nagy kedvencem a túró. Minden formában elkészítve. Sósan. Só nélkül. Cukrosan, cukor nélkül. Tésztán, tésztában, sütve, avagy főzve, kaporral vagy anélkül, teljesen mindegy. Túró legyen. A többi már jön magától. Ma dagasztani támadt kedvem és pont van egy remek kelt tészta receptem, amit csak az tud elrontani, aki szándékosan ezen a tenderen dolgozik. Szóval nem nagy ügy, kis mókusok is nyugodton kezdhetik ezzel a recepttel a kelt tészták birodalmába vezető utat.

Recept

Tészta

fél kg liszt, átszitálva

50 g vaj

50 g cukor

50 g élesztő

2 tojás

2,2 dl langyos tej

1 citrom reszelt héja

csipet só

plusz egy tojás a kenéshez

Töltelék

Fél kg túró, áttörve

2 ek tejföl

1 citrom reszelt héja

2 ek áztatott mazsola, vagy más aszalt gyümölcs, mazsola méretűre aprítva

20 dkg cukor

1 csipet só

1 tojás

A túrót keverjük össze a többi hozzávalóval, teszteljük le az ízét majd pihentessük 20-30 percet a hűtőben. Amíg pihen, a sütőt melegítsük elő 180 fokra.

A tészta összetevőit tegyük egy keverőtálba, jól gyúrjuk össze, majd kelesszük fél órát. Után lisztezett deszkán nyújtsuk 3-4 mm vékonyra, vágjuk 10x10-es négyzetekre és töltsünk bele 1-1 evőkanálnyi tölteléket. A 4 sarkánál fogjuk őket össze, majd készítsünk batyukat. A tetejüket kenjük meg a felvert tojással. 180 fokos sütőben 14-15 percig süssük.

Ezek a batyuk nem olyanok, mint a női táskák. Igaz, hogy tömöttek, igaz, hogy ducik, de bizton állíthatom, hogy semmi felesleges cumó nincsen bennünk. Gyúrjuk. Süssük. Együk. Frissen! Mondjuk házi csilis-eperdzsemmel.

Ázsia a gyereknek!

Ma nagyon gonosz voltam és teszteltem a gyermeki ellenállást, már ami a konyhát illeti. Régóta piszkálja a csőrömet, hogy valóban a szülő rontja e el a gyerek ízlését, vagy eredendően tagadnak meg maguktól minden jót és minden újat. Biztos, hogy azért nem eszi meg a gyerek a spenótot, mert zöld? Biztos, hogy azért nem eszik meg a tekergők a kelkáposztát, mert nem finom? Igaz lehet az a közhely, hogy a gyerek csak sült krumplit akar enni rántott sajttal, kecsappal, majonézzel, mert mást úgy sem eszik meg? Biztos, hogy ez az ízlés az ő ízlése? Én azt gondolom, hogy a gyerekkor egyik legizgalmasabb mibenléte a tapasztalás és az új dolgokkal való találkozás. Ez éppúgy igaz az ízekre is. Ha nem adunk rá lehetőséget, hogy találkozzanak velük, csak azért mert mi magunk sem ismerjük azokat, egy olyan gazdagságtól fosztjuk meg őket, amit később csak nehezen, vagy egyáltalán nem fognak pótolni. Nem lehet legyinteni és csak annyit mondani, hogy úgy sem eszi meg! Engedjük meg nekik, hogy ők döntsenek. Azért kezdtem a mai posztot azzal, hogy gonosz voltam, mert ma ázsiai ízekkel machináltam, anélkül, hogy tudták volna mit is esznek. Szüzet mikszeltem kínai zöldségkeverékkel, szójaszósszal, osztrigaszósszal, gyömbérrel ízesítve. Köretnek petrezselymes buri volt, kicsit csalnom kellett, de ennyi belefért. Ugye mondanom se kell, hogy csont nélkül ették meg az utolsó szemig. Győztem! Ezek után senki ne magyarázza, hogy a pizza, hambi, sültburi a gyerek választása, mert más nem kell neki!

Epres rebarbara pite

Bevallom! Szerelem volt első látásra. Ez amolyan meglátni és megszeretni eset volt, már ami engem és a rebarbarát illeti. Azon tűnődtem, hogy mikor találkoztunk először, amikor eszembe jutott, hogy középsulis koromban egy Kriszta nevű lány állandóan azzal viccelődött, hogy a nagyanyja él-hal a rebarbaráért és semmi más nem kell neki tavasszal, csak ez a furcsa, savanyú, fanyar ízű szárizé. Apropó szár! Nem sok olyan növényünk van ( zöldség-gyümölcs, fene se tudja, hogy hova soroljuk) aminek a szárát fogyasztjuk, szerencsére egyre nagyobb mennyiségben. Tény, hogy tele van vitaminnal, az íze frissítő, kellemesen savanykás, a csodaszép lilás-bordós-bíboros színe pedig mondanom se kell, hogy önmagáért beszél. Ne féljünk tőle! Igaz ugyan, hogy a nem túl édes ízét elég szép mennyiségű cukorral kell kompenzálni, de azt hiszem, hogy éppen elég salátát és halat eszünk ahhoz, hogy néha- néha engedjük magunkat a cukormázas, sokvajas piték birodalmába elveszni. Az alap recept Mautner Zsófié, én csak kicsit kontárkodtam bele! :)

Recept

45 dkg liszt átszitálva

30 dkg hideg vaj, a lisztre, keverőtálba reszelve

1,5 dl jéghideg víz

75 dkg rebarbara meghámozva, centis félkarikákra szeletelve

25 dkg cukor

4 dkg keményítő

2 ek darált dió

10 dkg friss eper karikázva

4-5 levél zsályalevél finomra vágva

1 tk őrölt fahéj ( frissen reszelt az igazi)

Egy csipet vajat tegyünk félre, ezzel tudjuk majd kikenni a tortaformát. A lisztet a vajjal és a vízzel összemorzsolom. Nem kell kidolgozni, maradjon morzsás, éppen csak álljon össze, a lényeg a gyorsaság, nem baj, ha a vaj márványozza a tésztát. Csomagoljuk műanyag fóliába és pihentessük a hűtőben bő fél órát. Ez fontos! Egyébként egy egyszerű linzertésztát készítettünk, ami 3:2:1 arányban bármikor elkészíthető. (liszt-vaj-folyadék).

Közben a sütőt állítsuk 200 fokra. Az maradék hozzávalókat egy tálban keverjük össze és picit hagyjuk őket összeszokni. Mondjuk arra a fél órára, amíg a tészta pihen. Ha letelt az idő, vegyük ki a tésztánkat, egy szilványi mennyiséget tegyünk félre, a maradékot rakjuk 2 folpack réteg közé. Ezt azért csináljuk, hogy ne kelljen több lisztet használni a nyújtáshoz, viszont a tészta sem fog a deszkához, vagy a konyhapulthoz tapadni. Sodrófával nyújtsuk 4-5 mm vastagra a tésztát. Kenjük ki a darab vajjal a formánkat és utána béleljük ki a tésztával a formát, ami kb. 22-25 cm átmérőjű legyen. Ha szakad vagy törik nem nagy baj, éppen elég vaj van benne ahhoz, hogy pótolgatni tudjuk. Süléskor szépen egybeáll. Elég 3-4 magasan az oldalát bélelni. Ha megvagyunk, borítsuk bele a rebarbarás ragunkat, majd a félretett tésztából készítsünk csíkonként rácsot a tetejére. Nem kötelező, de olyan szép. 200 fokon 1 óráig süssük. Sütés után hagyjuk pihenni, a kisülő gyümölcslének össze kell dermednie a cukorral és keményítővel. Higgyétek el, hogy nem olyan macerás, mint első olvasatra. Aki megsütni, kérem fotózza le és küldje el a képet emilben. Ez kérem majdnem a mennyország! Egy szelet soha nem elég! Kérek még!

Garnéla gyorsan, egyszerűen.

Éppen annyi ideig tart ezt az ételt elkészíteni, mint egy hosszabb reklámblokk kedvenc filmünk közben. Persze, ehhez azért az is kell, hogy az ember fia ne a moziban, hanem otthon, valamelyik igényes TV csatorna műsorából válassza ki az éppen aktuálist. Velem egyre gyakrabban fordul elő, hogy az ilyen kényszerpihenőket arra használom fel, hogy összerakjak valami gyorsat, egyszerűt és ne adj Isten, még finomat is ebédre, uzsonnára, vacsorára vagy csak éppen azért, mert ahhoz van kedvem. Sütés-főzés percek alatt. Ezt nekem találták ki. Ma is csak azért keltem ki az ágyból, hogy ezt a zöldséges, garnélás mixet tető alá hozzam.

Recept

15 dkg tisztított garnéla ( lehet előfőzött is, de azért a friss az igazi)

2 szál szárzeller felcsíkozva

1 közepes cukkini fél centire karikázva

3 szál sárgarépa

1 fej lila hagyma nagyolva kockázva

3 gerezd fokhagyma finomra vágva

1 szál chili

10 dkg koktél paradicsom vagy 2 paradicsom kimagozva, felcsíkozva

3 ek olíva olaj

2 dkg vaj

2 ek szójaszósz

só, bors, 1 tk fehérborecet

1 cm reszelt gyömbér

1 csokor friss petrezselyem vagy koriander, vagy mindkettő finomra vágva

Egy előhevített serpenyőben olvassz össze 1 dkg vajat és egy ek olíva olajat. Add hozzá a fokhagymát és a gyömbért, chilit majd azonnal a rákokat is. Sózd, borsozd. Ne süsd túl, maradjon, friss, ropogós. Ha előfőzött a rák, éppen csak melegítsd össze. Tedd ki egy tányérra a kész ragut. Hevítsd tovább a serpenyőt, olvaszd össze a maradék vajat az olajjal. Először a répát, 1-2 perc után a hagymát, majd a zellert és legvégén a paradicsomot és a cukkinit tedd az edénybe. Sózd, borsozd, öntsd hozzá a szójaszószt, az ecetet, forgasd 2-3 percig majd borítsd hozzá a rákokat. Hozd őket össze, szórd meg a friss fűszerekkel és kóstold. Ha nem elég intenzív az íze, korrigáld. Azonnal tedd magadévá. A film folytatódik.

Tökfőzelék. Pont.

Mostanában napi rendszerességgel járom a csarnokot. Barokkos túlzás ugyan, de már-már otthonosan mozgok minden szegletében. Kivéve talán az emeletet. Az  nem érdekel. Tavasz van, imádom. Idén különösen. Ha kertész lennék, ilyenkor azt érezném, hogy ajándékot kaptam, mert életet nevelhetek. Mondjuk tököt! Frisset, finomat. Elkezdődött a spárgaszezon, megjelent a magyar eper, fejthető már a friss zöldborsó , gyönyörű az újburgonya, szóval dömping van gyerekek, tessék piacolni. Vegyetek tököt és főzzetek főzeléket. Ezt Annácska is megette, aki amúgy sohasem! Mert finom! 

Recept

1 kg friss tök kimagozva, legyalulva, sózva, kinyomokodva

1 fej vöröshagyma finomra vágva

1 liter zöldség vagy húsleves

1 ek vaj

1 ek olaj

kisebb gerezd fokhagyma reszelve

nagy csokor friss kapor finomra vágva

1 ek ecet

pár csepp citromlé

1 dl natúr joghurt

1 dl tejföl

2 ek étkezési keményítő

só, bors

A vajat olvasszuk össze az olajjal, majd pároljuk meg rajta a hagymát. Picit sózzuk.  Alap lével főzzük puhára. Ha megpuhult, adjuk hozzá a kinyomkodott tököt, fokhagymát, keverjük össze és fél percig forgassuk. Öntsük fel az alap lével. Forraljuk fel. Közben a tejfölt, joghurtot keverjük össze a keményítővel, csomómentesre. Ha felforrt a levünk, 1 dl levet adjunk a habaráshoz, ezzel is keverjük ki, majd folyamatos kevergetés mellett adjuk a tökös alaphoz. Habarjuk be. Sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá az ecetet, citromlevet. Egyet forrjon, majd szórjuk bele a kaprot. 

Adhatunk hozzá fasírtot, virslit, tükörtojást. Én a bundáskenyérre szavatam! 

Tessék elfelejteni a menzás tököt. Ez már a 21. század. Higgyetek nekem! Zseniális! Friss! Egyszerű! Zabálnivaló!

Szuflé! Ennél csokisabb már csak a triplacsokis muffin lehet!

A nyúl nem ugrált még erre, pedig úgy vártam, hogy jön, mert akkor én jól megfoghattam volna, hogy csinálhassak belőle ezt is, azt is a tavasz lenge fuvallatával fűszerezve. Erre se nyúl, se tavaszi fuvallat. Ellenben van helyett eső, felhő, szürkeség, depi. Ez utóbbi persze nem igaz, mert semmi okom arra, hogy magamra húzzam a paplant és nyöszögve sajnáltassam magamat egész nap. Korán reggel megmutattam magamat a frissen mosott fehér kabátomban a városban, ami mellesleg olyan kihalt volt, hogy a kutya sem vette volna észre, ha némi tavalyi kosz maradt volna a rikító átmenetimen. Ennyit a nagy húsvéti forgatagról. Ettől függetlenül nem volt haszontalan ez a reggeli kirándulás. Felfedeztem magamnak egy szuper teret, találtam egy szuper kávézót, majdnem ettem egy szuper reggelit és szuperül kitaláltam, hogy ma csokit eszem csokival, szuflé formájában. Summázva az eddigi napot, felteszem a nem költőinek szánt kérdést: ugyan miért lennék szomorú az önként vállalt, magányos húsvét alatt, amikor ilyen remek dolgok történnek az emberrel? Zene bekapcs és jöhet a felfújódás! Nyulat meg fogok később!

Recept

190 gr 70%-os étcsoki gőz felett felolvasztva

55 gr vaj 1x1-es kockákra vágva

5 egész tojás, szétválasztva

1 ek holland ( jó minőségű) kakaópor

csipet só

A sütőt kapcsold be 230 fokra, miután pihent a massza 20-30 percet a hűtőben.

Az olvasztott csokiba adagoljuk bele a kakaóport és a vajat, keverjük simára. A csoki olvasztásánál vigyázzunk, hogy ne főzzük, hanem csak olvasszuk, mert kicsapódhat a kakaóvaj és nem olvadt lesz, hanem massza. Ilyenkor egy kevés vízzel finoman olvasszuk újra fel a gőz felett. ( egy fazékba tegyünk 3-4 dl vizet, forraljuk fel. Vegyük vissza a lángot, hogy csak gyöngyözzön. Tegyük a fazék tetejére a fém vagy üveg keverőtálat és óvatos kevergetéssel olvasszuk fel a csokit és a vajat).

Hagyjuk hűlni ( 45-46 fokra-ez az a hőmérséklet, amit már kényelmesen elbír az ujjunk, ha belenyomjuk), majd keverjük hozzá az összekevert tojássárgákat. Közben verjük fel a fehérjét nem túl kemény habbá pici sóval, majd óvatosan forgassuk a csokiba. Egy nagyobb kanálnyi habot bátran keverjünk hozzá, a többit tényleg óvatosan, forgatva, hogy ne essen össze. A sütőformákat kenjük ki vajjal, majd kakaóporral ügyesen hintsük ki őket. Adagoljuk ki a formákba a csokis krémet a forma háromnegyedéig, majd jó egy órára tegyük hűtőbe. 230 fokon, 13 percig süssük. Légkeveréssel 11 perc. Fémformában 8. Én porcelánban készítettem. Ne nyitogassuk a sütő ajtaját. A kész szuflét vegyük ki, pihentessük 20-30 másodpercet, majd óvatosan borítsuk ki egy tányérra. Forró a forma, konyharuhával tegyük. Gyümölccsel, fagyival tálaljuk. A közepének folyósnak kell, hogy legyen, úgy, mint a nagykönyvben. Ha túlsül, akkor az már muffin. Az is finom, de nem az igazi! Csak ügyesen.

Fehér spárgaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!! Ááááááá!

Tegnap beharangoztam, ma pedig közzé is teszem a levesemet. Semmi extra, semmi faxni. Egyszerű, egyszerűbb, legegyszerűbb. Nem tudom, hogy miért van az, hogy emberek milliói tesznek tönkre olyan ízeket, zamatokat, élményeket túlfőzéssel, túlsózással, túl fűszerezéssel akár, amivel saját magukat fosztják meg egy olyan élménytől, amit egy kis odafigyeléssel vagy nyitottsággal átélhetnének, mindig minden körülmények között. A tavasznak legyen tavasz íze, spárgával, borsóval, karalábéval, retekkel, répával vagy új burgonyával. Legyen mára ez a feladat! Tanuljuk meg élvezni és érteni, újra felfedezni a zöldségek "istenadta" tehetségét.

Recept

40 dkg fehér spárga vékonyan meghámozva, feldarabolva

10 cm póréhagyma fehér része szintén karikázva

2-3 szem kicsi burgonya, hámozva, darabolva.

7 dl zöldség- vagy húsleves

1 dl tejszín

2 dkg vaj

egy tk olíva olaj

só, bors, friss szerecsendió

4-5 szem koktélparadicsom

A vajat olvaszd össze az olajjal egy lábosban. Add hozzá a hagymát és a paradicsomot. Sózd. Forgasd 2-3 percig, majd vedd ki a paradicsomokat, tedd félre. Forgasd a hagymát puhulásig 1-2 kanál leves segítségével. Tedd bele a spárgát, keverd össze, 3-4 perc után tedd bele a burgonyát is. Öntsd fel az levessel, főzd puhára a zöldségeket. Sózd, borsozd. Botmixer vagy turmix segítségével pürésítsd, majd nagy lyukú szűrőn passzírozd át, hogy ne legyenek benne zavaró rostok. Tedd vissza a tűzre, öntsd bele a tejszínt és forrald fel. Kóstold, reszelj bele egy késhegynyi szerecsent. Tálald iziben, tegyél bele egy-egy paradicsomot, locsold meg egy kis olívával és edd meg a tavaszt, úgy, ahogy van.